2010. november 30., kedd

a készülődés

Tegnap utaltam rá, hogy elkezdődött az ünneprehangolódás, előkerülnek a karácsonyi dekorációk, a kopogtató, asztaldísz és társaik. Ugyanakkor böngészem a recepteket, tervezem a menüt, a sütiket. De nem csak kellemes oldala van a készülődésnek, van bizony munka is. Pl. a diótörés. Már a néhány napja törtem egy nagyobb adagot, de használtam is belőle, illetve a férjem is mindig lopkodja, tehát inkább fogy a tisztított mennyiség, mint szaporodik. Ma egy újabb adagot törtem, aminek megint meg van a sorsa, illetve sütibe is használtam el. Úgyhogy jelenlegi raktárkészletem ismét minimális, ezért úgy tűnik a következő napok fix programja meg lesz. Van egy diófánk, ami valamennyit mindig terem. Egy hibája van szegénykémnek, nagyon kemény a héja a termésének. Csak kalapács alkalmazásával tudok hozzáférni a diógerezdekhez, viszont akkora erővel kell rácsapni a héjra, hogy szinte belepaszírozom a belet. De nem adom fel, el kell használni, azért terem. Viszont a tesómtól szoktam kapni minden évben egy láda szuper vékony héjú diót, amit gyerekjáték megpucolni. Ahhoz már diótörő kézikészüléket használok, sokkal jobban haladok vele. Sajnos ősszel, amikor még a fán, vagy alatta volt a termés, nagyon sok eső esett, és ez meg is látszik a dión. Viszonylag sok rossz van benne. Évek óta nem kellett vásárolnom diót, az ünnepekre illetve egy két hétköznapra sütött sütihez elég szokott lenni a megtermett mennyiség.


Ti hogy álltok a díszítéssel és egyéb feladatokkal? Diótörésben van sorstársam? (A balkezemen a bontóujjamon úgy fáj már a köröm. :))


2010. november 29., hétfő

Elkezdődött...



2010. november 28., vasárnap

Advent első sütije, karácsonyra tesztsütés 1.

Advent első vasárnapja van. Elkészítettem egy egyszerű asztali díszt, elhoztam a virágostól az ajtóra való kopogtatót.   Nem takarítással töltöttem a napot, pedig ráférne a lakásra. Vendégünk volt, intéznivalóimat rendeztem, főztem és   leteszteltem  a betervezett karácsonyi sütik közül az egyiket. Nagyon-nagyon régen kaptam a receptet egy nénitől, aki sajnos már nem él. Még egyszer sem sütöttem meg, de most eljött az ideje, karácsonyra ez lesz az egyik süti. Évekkel ezelőtt kóstoltam, de még emlékeztem az ízére. Nagyon egyszerű kis édesség, de éppen ilyenre van szükségem. A recept szerint sokáig friss marad. (Ez most nem derült ki nálunk, mert nem rég mentek el a vendégek és egy kis vég maradt, ami esetleg megéri még a reggelt.)




Hozzávalók:

3 tojás
5 ek liszt (kb. 6,5 dkg-nyi)
1 csapott kk. szódabikarbóna
2 ek napraforgó olaj
1 kk. őrölt fahéj
csipetnyi gyömbér
fél ek. kakaópor
fél kk. őrölt szegfűszeg
1 ek méz
7 dkg durvára darabolt dió
4+3 ek. cukor



Elkészítés:

A lisztet kimérem, belekeverem a szódabikarbónát, fahéjat, gyömbért, szegfűszeget, kakaóport. Felverem a tojásfehérjét 3 ek. cukorral. A tojás sárgákat kikavarom, beleteszem a mézet. 4 ek cukrot karamellá pirítok, méz sűrűségű legyen. A tojás sárgákhoz adom a lisztes keveréket, és beleöntöm a karamellt és a diót is. Az egészet összedolgozom. Sütőpapírral bélelt püspökkenyér formába öntöm, 170 fokra előmelegített sütőben sütöm. Kb. 10 perc sütés után leveszem a hőfokot kb. 150-160 fokra, így sütöm még 25-30 percig. Elzárom a sütőt és még 5 percig bent hagyom a sütit.


A pirított cukortól van egy jellegzetes íze a sütinek, ami gyerekkoromra emlékeztet. És egy érdekesség, ami lehet, hogy kivitelezési hiba:  találtunk evés közben grillázs darabokat, annak ellenére, hogy teljesen olvadt állapotban adtam a tésztához a karamellt. De nagyon izgalmassá tette a sütit. :)

2010. november 25., csütörtök

Zserbó

Nagyon régen nem sütöttem zserbót. De most vendégeknek valami olyan süti kellett, ami viszonylag masszív és el lehet készíteni akár előre is, illetve mindenki szereti. Mivel hétvégén törtem  nagyobb mennyiségű diót, így adta magát, hogy ez süljön. Ezer éve ezt a receptet használom,   anyukámtól örököltem. A fotó   a maradékról készült, esti fénynél, de azért látszik, hogy viszonylag vékony tészta sok töltelékkel. Ha valaki nem szereti a gazdag tölteléket, akkor maradhat a sok recept által ajánlott 25 dkg diónál. Egyébként a cukrot nem szoktam mérni, illetve a lekvárt sem, az érzésből, ízlés szerint adagolandó.



Hozzávalók

a lapokhoz:

35 dkg liszt
2 dkg élesztő
kb. 1,5 dl tej
5 dkg cukor+1 tk. az élesztő futtatásához
10 dkg zsír
1 tojás

a töltelékhez:

40 dkg darált dió
1 kis üveg lekvár (sárgabarackkal a legfinomabb, de más ízű is megfelel)
5-6 púpos ek. porcukor (kóstolás alapján változtatható a mennyiség, ki mennyire szereti édesen)

a mázhoz:

15 dkg étcsokoládé
3 ek étolaj


Elkészítés:
A meglangyosított tejbe beleteszem a cukrot és belemorzsolom az élesztőt, hagyom felfutni. A lisztbe szórom a cukrot, elmorzsolom a zsírral, beleütöm a tojást, elkeverem és összeállítom az élesztős tejjel. (Ha szükséges még pici tej adható hozzá.) Három darabra vágom, cipóvá formálom és addig hagyom pihenni, míg ledarálom a diót. A dióhoz keverem a porcukrot. A tésztából három kb. 30*35 cm-es, 3-4 mm-es lapot nyújtok. Az elsőt sütőpapíros tepsire teszem, lekenem lekvárral, megszórom a cukros dió felével, kanállal lelapogatom a tölteléket. Ráteszem a második kinyújtott lapot, szintén megkenem lekvárral, rászórom a maradék tölteléket, amit szintén lelapogatok kanállal, esetleg kézzel. A harmadik nyújtott lapot is ráteszem. Megszúrkálom villával, és langyos helyen kb. 1 órán át kelesztem. 180 fokos sütőben sütöm 25-30 percig. Ha kihűlt a süti, akkor az apróra tördelt csokihoz hozzáöntöm az olajat és mikróban összeolvasztom, egyneművé kavarom kanállal, ráöntöm a tészta tetejére, elsimítom és hagyom dermedni. Hosszúkás szeletekre vágom. Nekem kb. 40 szelet lett belőle.

2010. november 20., szombat

Meggyes, piskótás krémdesszert

A tegnapi babapiskótából készült ez a desszert. Meg kellett állapítanom, hogy sajnos nekem valahogy nem jön be a mascarpone. Már   halkan, többször konstatáltam magamnak, de egyre jobban megerősödik bennem ez a vélemény. Így tejszínnel, tejföllel együtt pedig   brutál zsíros a végeredmény. (A család férfi tagjai persze elégedettek, ja nah, nekik jól működik az epéjük. ) Mostmár mindegy, ez már így készült. Jobban preferálom a tejes, főzött krémeket, úgyhogy majd készítek egy olyan verziót ezzel a remek piskótával. Persze nem akarom elvenni senkinek a kedvét, és nem szólom le saját termékemet, ezt csak így zárójelben írtam.
Szóval: van egy bizonyos citromos álom névre hallgató krém, amit egy ismerősöm szokott készíteni, nekem is leírta a receptjét, vagy kétszer már nálunk is előfordult. Ez a meggyes verziója lehetne, csak ebbe belekerült a mascarpone. Volt felbontva rumos meggybefőtt, abból turmixoltam a krémhez, illetve néhány szemet besorakoztattam a két réteg közé. Szerintem ennek a házi piskótának picit több idő kell a puhuláshoz. Úgy gondolom előző este érdemes megejteni az összepakolást és másnap ebédre, biztos tökéletes lesz. A forma, amit használtam 20*30 cm-es. A fotón az első kockát örökítettem meg, ennél egyenletesebben oszlik el a krém beljebb, és szebben látszanak a piskóták.


Hozzávalók:

22 db babapiskóta (nálam saját készítésű)
25 dkg mascarpone
2 dl tejszín
1 doboz, azaz 175 g tejföl
30 dkg rumos meggybefőtt
2-3 ek porcukor
3 tk Dr. Oetker zselatin fix

Elkészítés:

11 db piskótát teszek a forma aljára, mindegyiket kettétörve. Meglocsolom a befőtt levével. A tejszínt felverem 2 tk. zselatin fix-szel. A mascarponét összedolgozom a tejföllel, teszek bele 1 tk. zselatin fixet, 2-3 ek porcukrot (kóstolni kell, egyéni ízlés függő). A meggy felét összeturmixolom péppé és hozzáadom a krémhez, majd óvatosan beleforgatom a krémbe a felvert, kemény tejszínt is. Az első réteg piskótát megkenem a krém felével, majd a maradék meggyszemekkel kirakom. A következő sor piskóta is rákerül szintén kettétörve, szintén meglocsolva némi meggylével. A tetejére rákenem a maradék krémet. Hideg helyre teszem tálalásig. Kockára vágva szervírozom.


2010. november 19., péntek

Töltött hústekercsek

Mekkora szerencse, hogy a "kolléganőknél" mindig van valami ihletet adó recept.  Ez a nap egy ilyen recept kölcsönzős nap.

Egy adag sertéskarajt vettem ki a fagyasztóból, hagytam, hogy olvadozzon, közben végeztem a dolgomat. Kicsit kiszaladtam az időből (rám esteledett), ezért már rántott szelethez (ami Gyermekem kedvence) nem volt hangulatom hozzáfogni. Viszont eszembe jutott, hogy nem túl régen láttam Duende-nél egy hústekercset, amihez kedvet kaptam. A hűtőben volt megbontva fetasajt, illetve maradt az előző bevásárlásról egy csomag szeletelt bacon. Így készült el az én verzióm. Kicsit sápadt a töltelék, a lilahagyma sem tudta élénkíteni, de nem akartam petrezselyemzölddel kivívni Gyermekem haragját, (pedig mutatósabbá tette volna a tekercset), így kimaradt belőle. Ízre viszont tökéletes lett. Kevés fehérbort öntöttem a hús alá a párolás kezdetén, illetve egy fél szárított erős paprikát is dobtam a párolólébe, nagyon jó ízt adott a húsnak mindkettő.

Hozzávalók:

80-90 dkg sertéskaraj (csont nélkül)
kb. 8 dkg fetasajt
7 szelet bacon
1 kisebb fej lilahagyma
bors
1-2 ek fehérbor
1 kisebb darab szárított csípős paprika
1 púpos ek. sertés zsír



Elkészítés:

A húst vastagabb szeletekre vágom (nekem 7 db-ot sikerült nyiszbálni belőle). Minden szeletet bevágok középen úgy, hogy szét tudjam hajtani, mint egy könyvet, és alaposan kiklopfolom őket. Sózom, borsozom. A sóval óvatosan kell bánni, mert a sajt is sós. A szalonna szeleteket kettévágom keresztbe és egymás mellé fektetem a kihajtott hús szeletre, morzsolok rá fetát, illetve szelek rá lilahagymát. A hús két szélét behajtom kb. fél cm-nyire és feltekerem. Spárgával betekerem és megkötöm. Mindegyik szelettel így teszek. Serpenyőben megforrósítom a zsírt és körbe megsütöm a hústekercseket, ha már megfelelő színt kaptak, akkor aláöntöm a bort és beledobom a szárított paprikát. Lefedve megpárolom, hagyom zsírjára sülni.  Ha puha a hús (kb. 20-25 perc alatt kész),  tányérra szedem, levágom róla a spárgát és ferdén felszeletelve tálalom.

Babapiskóta Flat-Cat módra

Olyan régen volt már nálunk valami réteges, piskótás, krémes dolog. Készülök a hétvégén valamit összehozni, ehhez a -régebben kinézett- babapiskóták kisültek. Flat-Catnél néztem ki, és nagyon örültem, hogy   ilyen ügyesen kikísérletezte. Igaz, a mennyiség nálam fele annyi lett,  (24 db) a formájuk sem tökéletes, de az enyémek. :) Fogom az ízesítést is variálni, illetve legközelebb már dupla adagot sütök. Köszönöm Flat-Cat! :)

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra, 7-8 percig sütöttem légkeveréssel, majd levettem a hőfokot 80 fokra és még 5 percig sültek szintén légkeveréssel. A színén már látszik, egyébként, ha jó. Picit hűltek a sütőpapíros tepsin, és utána tortalapáttal le tudtam választani a papírról.

A receptet itt megtaláljátok, semmit nem módosítottam rajta.



2010. november 16., kedd

Tepertős, réteges tésztából

Friss tepertő állt a házhoz. Daráltam le belőle, mert nem fogjuk mindet megenni. De most nem akartam sem lekváros papucsot, sem omlós tepertős pogit készíteni, hanem ki akartam végre próbálni a tészta hajtogatást. Nem nagy dolog, csak idő kell hozzá és gyakorlás, illetve kitapasztalni, melyik hajtogatási mód eredményez szebb levelességet. Én Horváth Ilonától néztem ki a réteges tepertős pogit. Finom lett, de….. Nekem   zsíros a tészta,  pedig vettem le a zsiradék adagból, illetve változtattam picit rajta.  Legközelebb a tepertő adagot is csökkentem. Sőt, lehet, hogy más módon hajtogatok. Csak legyen ismét egy ráérős napom.



Közben lenne egy kérdésem: Tudna nekem valaki abban segíteni, hogy meglévő font készletekhez, honnan tudnék (természetesen ingyen :)) letölteni magyar ékezetes magánhangzókat? Van egy jó pár fajta készletem lementve, vannak kedvenceim köztük, de alig tudom őket használni, mert hiányzik az ő, ú, ű stb. Ti hogyan oldjátok meg ezt a problémát? Örülnék néhány hasznos tippnek, mert jóval több időm megy el a feliratozással, mint kellene, mert előtte ki kell bogarásznom, hogy melyik tartalmaz megfelelő betűt. És azok éppen nem tetszenek, amik tartalmaznak hosszú ékezeteseket. :(






Elkészítés:
A tepertőt ledarálom húsdarálón, de előtte levágom róla a bőrét. 1 dl langyos tejben 1 kávéskanál cukorral felfuttatom az élesztőt. A lisztbe szórom a sót és elkeverem, majd elmorzsolom benne a zsírt. Hozzáöntöm a felfutott élesztőt, a tejfölt, fehérbort és a tejet. A kenyérsütővel megdagasztatom. (A recept nem írja a tej mennyiséget, illetve úgy írja "a szükséges mennyiségű tejjel", ezért én fél dl-nyi adagokban adtam a tésztához, nem tudtam, mennyit vesz fel ez a liszt. Végül összesen a futtatáshoz és a dagasztáshoz kb. 2,1 dl-nyit használtam.)

Miután összedolgozta a gép a tésztát, -ami puha, zsíros és jó nyújtható tészta lett-, lisztezett felületen kinyújtom, viszonylag vékonyra, nekem 40*50 cm-es téglalappá sikerült. Rákenem egyenletesen, kézzel a darált tepertőt, és felcsavarom, mint a bejglit. Picit ellapítom a tekercset nyújtófával és balról-jobbra áthajtom a tésztát, mintha becsuknék egy könyvet. Egy tálban teszem fél órára pihenni, langyos helyen, letakarva várakozik.
Ha letelt az idő, kiveszem a tálból a tésztát, újból kinyújtom és feltekerem, ellapítom a nyújtófával és áthajtom balról-jobbra. Majd megint félóra pihi. Az idő leteltével még egyszer megismétlem ezt a munkafázist. Ha ismét eltelt a félóra, kinyújtom kb. 1-1,5 cm vastagra a tésztát és kettévágom. Az egyik adagból készülnek a kiflik, a másikból a kockák. A kiflikhez felvágom téglalapra a tésztát, majd minden téglalapot átlósan kettévágok. A háromszögeket felcsavarom kifli formájúra, sütőpapíros tepsire rakom és kb. 15 percig még hagyom pihenni őket. Közben előmelegítem a sütőt 220 fokosra. A tojássárgát kikavarom 2-3 csepp tejjel, lekenem vele a kifliket és megszórom köménymaggal, illetve szezámmaggal, majd bedugom a sütőbe őket.. A hőfokot kb. 5 perc után visszaveszem 200 fokra, hagyom sülni kb. 20 percig.

A tészta másik felét berácsozom késsel, és feldarabolom kockákra kb. 5,5*5,5 cm-esekre. Mindegyiknek lekenem a tetejét tojással, valamelyikre frissen őrlök borsot, sózom, vagy megszórom köménnyel, szezámmaggal. Ugyanúgy sütöm, mint a kifliket.

12 db kiflim és 17 db kockám lett ebből az adagból.


Jéé, most látom tavaly is november 16-án sütöttem tepertősséget, micsoda véletlen!!

2010. november 15., hétfő

Hűűűha!!




Jártatok már ma a http://karacsony.kifoztuk.hu/ oldalon?
Érdemes benézni, mert nagyon szép számokat lehet látni ott. A felajánlott összeg: 1.125.021.-Ft , a beérkezett összeg: 801.210.-Ft.

És nem csak a számok szépek, hanem a kiadvány is, amit adományozás után le lehet tölteni a fenti oldalról. Honnan tudom, hogy szép az elektronikus újság? Én már láttam, letöltöttem,  olvastam, és szerintem fogok is idővel készíteni belőle ezt-azt. :)

Aki még nem tudta letölteni, de szívesen tenné, és van lehetősége adományozni, kérem tegye meg! Akármilyen kis összegnek is örülni fog(unk)nak! Ki-ki a lehetősége szerint adakozzon, hogy boldogabbá tegyük sok-sok kisgyermek karácsonyát!

2010. november 12., péntek

Sárgarépa utoljára (egyelőre)

Milyen gyakran fordulhat elő egy háziasszonnyal, (aki 7 napból minimum 6-ot a konyhában tölt) hogy olyan asztalhoz ülhet le, amelyen gőzölög a kész étel, -de nem ő főzte- és csak el kell fogyasztania? Akkor van rá esélye, ha meghívja az anyósa vagy anyukája vendégségbe…Vagy ha munkavacsorán vesz részt. Netalán anyák napján vagy házassági évfordulón elviszik egy étterembe... Esetleg, ha elmegy a család nyaralni....  Nem sírni akarok és mártírrá kikiáltani magam, és sorstársaimat,  csak kellett valami felvezető szöveg... :) 
Egyébként eszembe jutott erről a répasalátáról egy nyaralás, amikor all inclusive ellátásban volt részünk, és irtóra bírtam, hogy rengeteg étel volt, nem győztem válogatni. Az volt ám az élet!!!! (Hetente egyszer el tudnám viselni a svédasztalos kosztolást.) Mindenből csak egy kicsit szedtem és mindenféle finomat megkóstoltam. Ott ettem egy nagyon finom répasalátát… Nem volt abban semmi különleges, egyszerűen meg volt párolva, fűszerezve és meglocsolva olivaolajjal. Ez az én változatom már egy továbbgondolása, a krémfehérsajt plusz adalék hozzá. Nagyon finom csak simán pirított bagettel is, főleg a fűszeres vaj része. A fokhagyma és rozmaring pedig… Tudjátok, imádom!!! Nyúllal nagyon jó párosítás, de bármilyen sülthöz kiváló.


(Nem mondom, hogy a fotó figyelemfelkeltő, de sajnos nem tudok már este csodákat művelni, úgyhogy ilyen egyszerűen tudom  az ételt  bemutatni. Remélem, azért lesz, akinek felkelti az érdeklődését!)





Hozzávalók:

40 dkg sárgarépa
3-5 dkg vaj
3 gerezd fokhagyma
1 kis ág rozmaring
ízlést szerint krémfehérsajt vagy fetasajt, nálam kb. 5-8 dkg
fél kávéskanál cukor
Elkészítés:
A répát meghámozom, megmosom és vékony karikákra vágom. A vajat megolvasztom egy lábasban, kislángon, rádobom a répakarikákat, megszórom cukorral, sóval és elkezdem párolni. Felöntöm pici vízzel, a meghámozott és feldarabolt fokhagymát is hozzáadom. Az aprított rozmaringot is rászórom és készre párolom. (Én kuktában készítettem, kb. 8-10 perc alatt kész van.)
Ha puha a répa, egy tálra borítom és meglocsolom az alatta képződött szósszal, rámorzsolom a sajtot és már ehető is. Langyosan nagyon finom. 


A répacsokor kép innen.

2010. november 7., vasárnap

Kalácsrozetta

A legkisebb tepsim  mérete 22*27 cm. Ha csak hármónknak akarok valamilyen csigát sütni, akkor ez is nagy hozzá, mert a csiga úgy finom, ha összekel sülés közben. Tehát félig üres tepsit égetni a sütőben nem túl praktikus. Kb. 10 éve, egy nagyon régi Tina-ban láttam azt az ötletet, hogy rozettaként, kapcsos tortaformában sül ki a tekercs. Éppen a mi adagunk egy ebédre, valamilyen leveshez, a hét tekercs.  Most egy mákos, meggyes változat készült, bevált kalács tésztával.



Hozzávalók:

25 dkg rétesliszt
1 tojás
1 ek. olaj
1 dkg élesztő
1,2 dl tej
2 dkg cukor
1 kk. só

20 dkg magozott meggy (nálam rumos meggybefőtt)
5 dkg darált mák
1 ek. porcukor
kenéshez pici vaj


Elkészítés:

A lisztbe szórom a sót, cukrot és összekeverem.  Langyos tejbe morzsolom az élesztőt és addig keverem,
míg teljesen el nem keveredik. Hozzáöntöm a liszthez, beleteszem az olajat és a tojássárgáját is. A kenyérsütőgéppel megdagasztatom és hagyom duplájára kelni. Míg kel a tészta, a meggybefőttet lecsurgatom a levétől egy szűrőben. A darált mákot összekeverem a porcukorral. Közvetlenül, mielőtt kinyújtom a tésztát, felverem a kimaradt tojásfehérjét kemény habbá. A megkelt tésztát lisztezett felületen kinyújtom kb. 26*36 cm-es téglalappá. Megkenem felvert tojáshabbal, megszórom mákkal, elosztom rajta egyenletesen a meggyet és feltekerem. A rudat feldarabolom, 7 csigát kapok, amelyeket vágott felületükkel felfelé beleteszek a formába, úgy, hogy körbe 6-ot teszek, egyet pedig középre. A forma nálam 23 cm-es, amit kibélelek sütőpapírral. Hagyom a formában pihenni még kb. 20-25 percet. 180 fokos, előmelegített sütőben sütöm. Kb. 35 perc szükséges a süléshez. Kb. félidőben megkenem a csigákat olvasztott vajjal. Ha esetleg nagyon sülne a teteje, tehető rá sütőpapír. Ha megsült, rácson hűtöm. Nagyon finom puha a tésztája, a rumos meggy pedig különlegesen jó ízt adott hozzá.


2010. november 6., szombat

Vadas mártás nálam

A múlt hétvégén répa szüret volt nálunk. Azon agyaltam folyamatosan, hogy milyen formában fogjuk elfogyasztani a termést. Készítettem egy levest belőle, ami nagyon finom volt és mindannyiunknak ízlett. Duende-nél járva megláttam a vadast, a látvány adott egy ötletet, mégpedig, miért ne ehetnénk máshoz is vadas vagy valami hasonló mártást. Az enyém csak hasonló a vadashoz, mert nem minden van benne, ami a klasszikus vadashoz kell, illetve nem pácolódtak a zöldségek, és még csontlevet sem kaptak, csak simán vízben pároltam meg őket. De nagyon finom lett és ha minimálisat is, de csökkent a raktárkészlet.
A fiúk még nem lázadtak fel az ismétlődő ízekért, de a fejemben lévő saláta, ami hamarosan el is készül, lehet, hogy kiveri náluk a biztosítékot. :) Ugyanis szintén répás...


 



Hozzávalók:

1 nagy  sárgarépa
1 nagyobb petrezselyem
1 nagyobb zeller negyede
1 kisebb fej vöröshagyma
fél   ek. liszt
2 ek. tejföl
1 kisebb teáskanálnyi mustár
ízlés szerint frissen facsart citromlé
fehérbors
2 babérlevél
kb. 2 dl víz (ha van csontlé, az még jobb)
pici zsiradék (vaj, zsír, olaj)



Elkészítés:

A meghámozott, megmosott zöldségeket (hagymát, répát, gyökeret, zellert) lereszelem (almareszelőn), zsiradékon előpárolom. Sózom, borsozom, felöntöm kb. 2 dl vízzel. (Annyi legyen, hogy ellepje a folyadék a hozzávalókat.) Adok hozzá babérlevelet és puhára főzöm a zöldségeket. Rúdmixerrel pürésítem, de előtte kidobom belőle a babérlevelet. Közben a lisztet elkeverem tejföllel, mustárral és hozzáadom a zöldségpüréhez, folyamatosan keverem, kis lángon, habverővel és felrottyantom. A végén ízesítem citromlével.
Nos, ez ennyi.  Nyilván mindenki saját szájíze szerint adagolhatja a fűszer mennyiségeket, ki mennyire szereti a borsot, mustárt, vagy citromot.
Szerintem bármilyen egyszerű, párolt vagy főtt húshoz nagyon finom. Mi húsgombóchoz ettük, héjában főtt krumplival, mártogatva, tunkolva.
Azt hiszem a Horváth Ilonás változat karamellizált cukrot is ad hozzá, gondolkodtam rajta én is, de aztán mégis kihagytam.

2010. november 3., szerda

Jobb, mint a semmi...



Tudom, hogy nem találtam fel a spanyolviaszt, de azért felteszem ötletadónak. Nem terveztem, hogy sütök, de Gyermekem sündörgött a konyhában, láttam, hogy valamit enne. Annyi enerigám még maradt, hogy egy adag muffint elkészítsek. Megfordítottam a klasszikus sárga tészta+étcsoki párost, kakaós tészta+fehér csoki duóra. Én nem nagyon vagyok a fehér csokiért, nekem édes. Úgyhogy érdemes lejjebb venni az alap cukor adagot, 12,5 dkg helyett szerintem elég 8-10 dkg is. Bár, ha valaki bírja a tömény édest.....


Hozzávalók:
22 dkg liszt
1 púpos ek. kakaópor 
2 és fél tk sütőpor
fél tk. szódabikarbóna
10 dkg fehér csoki

1 tojás
8-12,5 dkg cukor (ki mennyire bírja az édeset)
0,8 dl étolaj
másfél doboz natúr joghurt (150 g-osból)

Elkészítés:
Összekeverem a szárazanyagokat (liszt, szódabikarbóna, sütőpor és apróra darabolt csoki). A tojást villával felverem, mehet bele a cukor,  olaj és a joghurt.  Szárazanyaghoz adom a nedves keveréket és elkeverem lazán. Nem kell kidolgozni!!! Tudjuk, hogy muffin sütés egyik alapszabálya a laza keverés. Akkor lesz jó az állaga. A sütőformát kibélelem papírral és fagyikanállal beleadagolom a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben sütöm 20-25 percig.

Ha kerül a tészta tetejére csoki darabka, szépen megsül. (Lásd fotó.)

2010. november 1., hétfő

Húsleves helyett

Reggel még azt hittem, hogy a dnk-s kenyeret fogom posztolni, de másképp alakult. A történet ott kezdődik, hogy kivettem egy egészben eltett csirkét a fagyasztóból, amihez hozzá volt csomagolva az aprólék és belsőség is. A csirkéből egy tepsis finomság készült, de mi készíthető az aprólékból már megint?! Húsleves nemrég volt, egyébként is kifogyott a levestészta tartalékom, reszelt tészta  vagy grízgaluska gyártásához pedig nem volt kedvem. Gondoltam felteszem főni a húst, majd menet közben jön valami mentőötlet. Jött is.... A férjem éppen a kertben szedte fel a sárgarépát és a petrezselymet és kimentem megnézni, hogy milyen lett a termés. (Nem vagyok elégedett, hiába a trágyázás, nagyon sokadosztályú zöldségeim lettek. Egyébként anyukámtól is kaptam hétközben egy nagy zacskó répát, csak az övé klasszisokkal jobb.) Tehát a figyelmem a zöldségekre irányult. Két jó nagy répát és két méretes petrezselymet, illetve két krumplit megpucoltam és kis szeletekre vágva hozzáadtam a leveshez. Ekkor dőlt el, hogy krémleves lesz ebédre. Ilyen már szerepel a blogon, mint utólag beugrott. Most viszont a feltéthez megsütöttem két-két szál répát, petrezselymet, rozmaringgal, fokhagymával. Hihetetlen, hogy ilyen egyszerű, alap hozzávalókból milyen isteni finom ételt lehet készíteni. Mielőtt bekanalaztam a levest, vágtam rá szárított csípős paprikát, hagytam, hogy kicsit kioldódjon az ereje, nagyon feldobta az ízét.




Hozzávalók:
1 adag csirkeaprólék+belsőség
2 nagy méretű sárgarépa
2 nagyobb petrezselyem gyökér
2 közepes krumpli
bors
1 ek. liszt
3 púpos ek. tejföl

a feltéthez:
2 sárgarépa
1 petrezselyem gyökér
4 gerezd fokhagyma
1 nagyobb ág rozmaring
1 löttyintésnyi olivaolaj

Elkészítés:
A megmosott húst vízben felteszem főni, ha felforrt lehabozom, majd sózom. Ha már majdnem megfőtt a húst, akkor a tisztított, megmosott, aprított zöldségeket is hozzáteszem. Készre főzöm. A húsokat kiszedem egy tányérra.  Rúdmixerrel pürésítem a levest. 1 ek. lisztet kikavarok csomómentesre tejföllel, higítom a forró levessel és behabarom, borsozom.

A feltéthez, míg fő a leves, meghámozom és megmosom a zöldségeket, fél ujjnyi csíkokra vágom. Egy sütőtálba teszem őket, enyhén sózom, meglocsolom olivaolajjal és öntök alá egy kis vizet. (Utólag jutott eszembe, hogy egy kis fehérbor is kitűnő lett volna hozzá.) A fokhagymát megpucolom és feldarabolom, a rozmaringot felaprítom és mindezt rászórom a zöldségekre, lefóliázom és bedugom a sütőbe. Én sütöttem a húst, tehát jó forró volt, kb. 200 fokos. Félig kész állapotig rajta hagyom az alufóliát, utána leveszem és úgy sütöm készre.