2011. február 27., vasárnap

Habzsák gyakorlat és játék





Igorka gurította felém a játék szimbólumát, a  paradicsomot, jó néhány napja már. Nem halogatom tovább,- mivel ma olyat főztem, ami belefér az egészséges kategóriába-,  postolok, s további kedves bloggereket invitálok meg, hogy játszanak velem(ünk) kötelezettségek nélkül. A   játék szülőanyja  egyébként Selectfood, itt olvashattok a "szabályokról."
Nem nagyon tudom vállon veregetni magam egészséges konyha ügyben. Elég sok édességet eszünk, főleg fehér cukorral. Na, de most ennek véget vetettek az "illetékesek", mert olyan ára van,  lesz ennek az édesítőnek, hogy nagyon meggondolom, mit sütök, mibe  teszem és mennyit....
A vöröshús fogyasztása is igen jelentős nálunk, amiről szintén tudjuk, hogy nem a legegészségesebb húsfajta. De legalább házi nevelés, megbízható takarmánnyal etetett,  ami javít a helyzeten. A csirke, amit eszünk szintén házi nevelés, ez még egy jó pont. Egyébként sok mindent nem veszek meg a boltban, mert csupa adalék, tartósító, ízfokozó, színező stb. (A végén kiderül, hogy nem is olyan rossz a helyzet nálunk??!!) Nem akarok belebonyolódni ebbe a témába, de azt is tudnunk kell, hogy hiába veszünk zöldséget az üzletben, az még nem jelent garanciát. Főleg, ha nem szezonális az a zöldség. A primőrök, amiket ideje korán a polcra tesznek, tele vannak nitráttal, egyéb vegyszerekkel stb. Ha nem permetezne a termelő, nem is tudná eladni, nem kellene senkinek, mert mindenki a makulátlan, hibátlan terméket keresi. Én termelek ezt-azt, de nem permetezek. Nem is kellene a kutyának sem, ha kiállnék a piacra vele, mert kissé girbe-gurba és itt-ott megfúrta valami. De tuti vegyszer mentes. Szóval, soha senki nincs biztonságban, de mindenki maga dönti el, mit eszik, honnan szerzi be. Én nem vetek követ senkire, igyekszem senkit meg nem bántani e témában. Mert van aki, nem tudja magának sem a húst, sem a zöldséget megtermelni vagy  nem tudja beszerezni a bioterméket, ha be tudná szerezni, akkor anyagi keretei végesek és nem tudja megfizetni. Ördögi kör! Szerintem a lényeg a túlzásoktól mentesség, az egyensúly megtartása, tartózkodás a végletektől.

Nos, akkor rátérnék a receptre:
A hercegnő burgonyát gondolom senkinek nem kell bemutatni. Ez a köret valami olyasmi, sárgarépával házasítva a krumpli benne. Finom, mutatós és igazán remek gyakorlási lehetőséget ad a habzsák használatára. Már említettem, hogy elég béna vagyok ez ügyben, talán most először ment zökkenőmentesen a nyomkodás.


A répát Anyukámtól kaptuk, annyi termett neki, hogy mindig hoz belőle, ha nálunk már elfogyott.
Ma én is megvettem a vetőmagok nagyrészét,(spenót, hagymák, galambbegysaláta, tépősaláta, répa, petrezselyem, gömbcékla, uborka, tárkony) nem tudom, mikor lesz alkalmam elvetni, mert úgy tűnik az idén nem kedvez az időjárás a kiskertet művelőknek illetve a mezőgazdászoknak sem.






Elkészítés:

A krumplit és répát meghámozom, megmosom, felszeletelem. Felteszem főni sós vízben. Ha megfőtt, leszűröm, hozzáadom a rozmaringot, fehérborsot, áttöröm (rá lehet segíteni rúdmixerrel is akár). Belekavarom a puha vajat és a felvert tojást. Jól átkavarom, lehetőleg ne maradjanak benne zöldség darabok, mert  akkor nehezen jön ki a  nyomózsákból. Ha megfelelő az állaga, habzsákba kanalazom és sütőpapíros tepsire kis halmokat nyomok. Előmelegített sütőben 200-210 fokon sütöm, míg szépen megpirul.
Nálam kívül ropogós, belül krémes az eredmény. 38 db sült ebből az adagból.
Ötlet: a sárgarépa céklára is lecserélhető.




Gizikét és Trinityt megkérdezem van-e kedvük játszani?

2011. február 26., szombat

Dermesztett desszert, kivivel


Ritkán veszek kivit, pedig szeretem, de valahogy mindig belefutok a legsavanyúbb szállítmányba. Egyébként nagyon egészséges gyümölcs, csak mint sok,  hozzánk messziföldről érkező gyümölcsöt, a kivit is éretlen állapotában kezdik el teríteni. Ezért igazán finom, érett példányokhoz szerintem nehéz hozzájutni. Előny, ha valahol darabonként árulják, mert kóstolóba vehet az emberlánya néhány darabot és ha tetszett, utólag még visszamehet a felfedezett lelőhelyre. Az eladók egyébként nem szeretik ha a nyomkodós vásárlási szokást alkalmazza a vevő, bevallom, én azért kicsit fogdostam szegény gyümölcsöket, de nagyon nem mertem erőszakos lenni, nehogy rám szóljon valaki. Közép savanyú kategóriát hoztam haza.
Nos még annyit, hogy én nem tudtam eddig, hogy több néven is anyakönyvezték már ezeket a nagyobbacska bogyókat. Eredeti nemzetközi neve a kínai egres volt. Bár előtte, kezdetben, rövid ideig jangtaoként is ismeretes volt. A 20 század közepén melonette lett, majd 1959-ben a kivigyümölcs (kiwifruit) nevet kapta. A kivi elnevezést  a kicsi, barna, bozontos madárka után kapta. Érdekes, nem?

A desszert egyébként egy egyszerű, nálunk sűrűn készülő joghurtos, tejszínes dermesztett krém. Valami hasonló mint itt.





 

Elkészítés:

A joghurtot, tejszínt beleöntöm egy lábasba, adok hozzá kb. 3 ek porcukrot és  -kis lángon- felmelegítem. Beleszórom a zselatint, folyamatosan keverem, habverővel, míg fel nem olvad a por. Vigyázok, hogy ne forrjon fel! Ha felolvadt a zselatin, szétosztom üveg pohárkákba, amelyeket hideg vízzel kiöblítek, talán így könnyebben ki lehet borítani tálaláskor a krémet. 2-3 órára hideg helyre teszem a desszertet, hogy megdermedjen.
Közben meghámozom a kiviket, félbevágom és vékony félszeletekre darabolom. Egy edénybe teszem a szeleteket, adok hozzá 1 ek. porcukrot  (a gyümölcs savanyúságához igazítandó a cukor mennyisége), öntök rá pici (egy-két csepp) vanilia aromát, összekeverem és hagyom pihenni. Tálaláskor körbelazítom egy késsel a krémet, hogy elváljon a pohár falától és óvatosan egy tányérra csúsztatom. Körbepakolom kiviszeletekkel és csurgatok rá a levéből is, ami összegyűlt a tálka alján.

Ebből az adagból 5 db 1 dl-es kis pohárkát töltöttem meg.








Az infók, és a hozzávalóknál lévő kivis kép innen.

2011. február 19., szombat

Magyaros ízek nyomában

Nem tudom keresném-e a hentesnél vagy az üzletekben a sertésnek eme részét? Ti direktbe szoktatok vásárolni sertésfarkincát? Szerintem én nem vennék, de mivel szoktunk disznótorozni, egy évben egyszer készül ilyen leves.  
Jó tartalmas, finom, ízes étel. Utána már nem igen kíván az ember sokat, esetleg valami jó pitét, vagy palacsintát..... Nálunk almás pite kísérte.













Elkészítés:

A hagymát megpucolom, felaprítom, az olvasztott zsíron megfonnyasztom. Hozzáadom a megmosott, feldarabolt húst, s átpárolom a hagymás zsíron. Sózom, megszórom őrölt paprikával és felöntöm azonnal vízzel, hogy a paprika nehogy megégjen. (Kb. fél, háromnegyed liter vizet adok hozzá). Beleteszem a babérlevelet, őrölt köményt, fokhagymát, majorannát, őrölt borsot. Ha a hús már majdnem teljesen puha, öntök még hozzá vizet, hozzáadom a meghámozott, megmosott, kockákra vágott krumplit és a mustárt. Ha megfőtt a krumpli és a hús is, akkor behabarom az egy kanál liszttel elkevert tejföllel, kiforralom. Ízesítem citromlével vagy ecettel.

Én kuktában főztem, hogy hamarabb elkészüljön.
Egyébként a sertésfarkat még kocsonyába, pörköltbe, bablevesbe, lencselevesbe, káposztalevesbe is fel lehet használni.

2011. február 16., szerda

Sk. laska




Minap nosztalgiáztunk egyik ismerősömmel, és kölcsönösen egyetértettünk abban, hogy a saját készítésű, frissen főzött házi tésztánál nincs finomabb. Mindenképpen tarol, bármelyik  hiper-szuper magyar vagy külföldi bolti tésztával hasonlítjuk össze. Eszembe jutott, hogy Anyukám (mikor még kisiskolás lány voltam) gyakran készítette a csirkepörkölt mellé a szélesmetéltet. Igazából nem is szélesmetélt volt, valamivel keskenyebb, de isteni finom!!! És nekem 30 évig nem jutott ez eszembe!!! Hogy is felejthettem el???? Persze azonnal befészkelte a gondolat magát az agyamba, hogy a legközelebbi csirkepörit az általam frissen gyúrt és kifőzött tészta fogja kísérni. Nos, nem vártam  sokáig, szép zúzát láttam a boltban és abból főztem pörköltet, és ha passzol hozzá, ha nem, igenis laska tésztát (igen ez a helyes kifejezés: laska) készítettem hozzá. Derelyén kívül nem szoktam a tésztát kézzel nyújtani. Sőt tésztát is nagyon ritkán készítek, akkor viszont Anyukám tésztagyártó gépét kérem kölcsön. Most mellőztem mindenféle gépesítést.
Egyáltalán nem volt nehéz nyújtani,   igazán rugalmas lett és könnyű volt vele dolgozni.
Biztos, hogy sűrűbben fogok tésztát gyúrni, még ha nem is tudok túl változatos formákat vágni kézzel.






 
Elkészítés:

Én most kísérleteztem és beletettem a hozzávalókat  a  kenyérsütő üstjébe, próbáltam összedolgoztatni vele, természetesen nem sikerült, mert ahhoz ez az állag túl kemény volt, de nagyjából megoldotta a dolgot  helyettem. Kiborítottam a pultra és ott folytattam tovább a tészta összegyúrást kézzel, egészen addig, míg sima tésztát nem kaptam. Két egyforma darabra vágtam, újból átdolgoztam, cipó formára alakítottam és letakarva egy tállal, hagytam pihenni 20 percig. Pihenés után, nyújtófával kör alakúra nyújtottam, késfok vastagságnál kicsit vékonyabbra. Szándékosan vastagabbra hagytam, mint a bolti, mert szerintem sokkal finomabb, mint a lehelet vékonyságú. Persze, ha valaki úgy szereti, akkor dolgozzon meg érte!
A kört kettévágtam és a félkörök felületét  egyhén leliszteztem , majd mindegyik darabot külön-külön  feltekertem lazán, mint egy bejglit és egy vágódeszkán felvágtam kb. 3-4 mm szélesre. Míg vágtam a tésztát, felforrt a víz, szórtam bele sót és kifőztem benne a tésztát. Vigyáztam rá, hogy a víz forrjon végig. Nagyon hamar megfőtt a friss tészta, ha feljött a víz tetejére, még egyet rottyantottam rajta és kész. Leszűrtem, leöblítettem és ettük.   

Nem lett kis adag, bőven jól laktunk vele, én egy adag mákosat is ettem bónuszként! Nagy élmény volt!



2011. február 13., vasárnap

Sós kifli

Nagy bánatom van! Mindenki tapasztalja, hogy mennyire felszaladt a liszt ára és azt gondolom, hogy lesz még ennél sokkal drágább is... Általában tartok itthon néhány kg tótkomlósi kenyérlisztet, illetve finom- és réteslisztet is. Én balga nem nézegettem folyamatosan, hogy van-e olyan, aminek közeleg a szavatossági lejárata, -hogy azt használjam el előbb-, és mikor hozzáfogtam a sütéshez, akkor láttam, hogy 2 kg is már néhány nappal szav. időn túl van. És sajnos érződik is a szagán, igen-igen dohos. Nagyon bánt, mert az étel pocséklása nagy bűn. Az én hibám, hogy nem figyeltem, pedig nem tonna mennyiségeket tartok itthon, de mostanában annyi minden másra kellett figyelnem, hogy ilyesmire volt legkevésbé kapacitásom. Nyilván nem merem felhasználni, mert érződne a péksütemény ízén, és akkor több is veszne kárba a liszt árán kívül. :(
Szerencsémre, volt még két kg kenyérliszt, abból tudtam sütni.
Valami jó kis vajas kiflit ettem volna, benéztem Limarához, mert nála tuti, hogy talál az emberlánya kedvére valót. Igen találtam is, de nem volt hangulatom a vízben főzéshez, ezért tovább nézelődtem. Ezt a sós kiflit választottam, bár módosítottam a recepten, merthogy nekem nincs kovászom és öregtésztám sem.
Nagyon finom, puha állagú, és a nagyszemű só igazán jót tett neki.






Hozzávalók:

50 dkg kenyérliszt (BL80)
fél dl étolaj
1 tk cukor
2 dkg élesztő
1,5 tk. só
2,5 dl tej
1 kávés kanálnyi ecet
kenéshez: pici tej
szóráshoz: nagyszemű só


Elkészítés:


Kb. 1,5 dl langyos tejben, cukorral megfuttatom az élesztőt. A többi hozzávalót a kenyérsütő üstjébe pakolom, majd hozzáöntöm a felfutott élesztőt is,  és kétszer átdagasztatom. Hagyom az üstben duplájára kelni. Lisztezett felületre borítom a megkelt tésztát, 8 egyenlő darabra osztom, gombóccá formálom őket és hagyom kb. 5 percet pihenni. Utána egyesével  -nagyjából- négyzet alakúra nyújtom a golyókat, egyik sarkára fordítva a négyzetet, elkezdem feltekerni a tésztát, kicsit meghajlítom és sütőpapíros tepsire teszem. Hagyom kb. 20 percet pihenni. Közben előmelegítem a sütőt 200 fokra. Mielőtt beteszem a sütőbe, mindegyiket lekenem tejjel és megszórom nagyszemű tengeri sóval. Nekem kellett kb. 20-22 perc a sütéshez. (Limara 15 percet írt, de nekem az kevésnek bizonyult.)
Rácson hűtöm.

2011. február 9., szerda

Már megint tekercseltem...

Előző napi fondüzésből maradt ki egy kevéske gomba, feldarabolt hagyma. A férjem szülei disznótoroztak és -többek között- kaptunk egy szűzpecsenyét is. A fagyasztóban tartózkodott egy kisebb adag blansírozott spenót, még az ősszel tettem el, mert már akkor a fülemen jött ki, gondoltam jó lesz ínségesebb időkre. Nem volt felszúrva a hús, nem is vagyok olyan ügyes ez ügyben, ezért jobbról és balról is bevágtam, széthajtottam, megkloppfoltam, megtöltöttem, feltekertem, körbespárgáztam, megsütöttem. Ugye milyen egyszerű? :)
Néhány perces pihentetés után felszeleteltem, salátával tálaltam.








Elkészítés:

A megmosott, hártyáitól megtiszított húst bevágom felülről jobbról, alulról balról, de úgy, hogy nem vágjam be teljesen, hogy kitudjam hajtani, így kapok egy téglalapot. Hogy könnyebben tudjam feltekerni, megütögetem húskloppfolóval. A gombát felszeletelem, a hagymát apróra vágom és olvasztott zsiradékon átpárolom, majd hozzáadom a spenótot és a szeletelt fokhagymát. Sózom, borsozom, készre párolom. Hagyom hűlni, majd hozzáadok egy tojásfehérjét (ami szintén maradék volt). A húst kívűl-belül sózom, borsozom, rákenem a tölteléket, a két végét behajtom, majd feltekerem és spárgával szorosan körbekötözöm. Mivel nem volt itthon sütőzacskóm, a másik bevált módszerrel sütöttem. Egy edényt (nálam szendvicstalpú edény) felforrósítok a lángon, (akkor jó, ha vizet  fröcskölök az aljára  és a vízcseppek gurulnak), beleteszem a húst és minden oldalát elősütöm szép barnára. Ha megsült a hús, az edény elengedi és át tudom fordítani, a következő oldalára. Ha szép barna körös-körül, teszek az edénybe némi zsiradékot, öntök bele fehérbort és lefedve puhára párolom a húst. Akkor van készen, ha elfő a lé és sűrű szaft marad az edény alján. Teflon edényben is készíthető, akkor viszont azonnal teszek bele zsiradékot, és úgy kezdem el sütni a húst.



2011. február 7., hétfő

Burgonyás péksüti

Maradék burgonyapüré és joghurt savó felhasználásával sültek ezek a zsemlék. A burgonyás péksütiknek van egy jellegzetes íze, állaga, amit én nagyon szeretek. Szívem szerint gyúrtam volna a tésztájába köményt is, de nem lehetek mindig önző, gondolnom kell másokra is. Így csak néhánynak szórtam meg a tetejét egész magokkal. Volt egy maradék tojásfehérje is kéznél, azzal kentem le annak a négy zsemlének a tetejét, amelyeket megszórtam köménnyel, hogy ragadjanak könnyebben rá a magok.
Ebből a tésztából pogácsát vagy kisebb kifliket -tea, tej mellé- is készíthetünk.




Hozzávalók:

35 dkg liszt (nálam kenyérliszt, tótkomlósi)
1 dkg élesztő
27 dkg krumplipüré (nálam ennyi volt a maradék)
kb. 1 tk cukor
fél tk. só
1,2-1,3 dl joghurt savó
4 dkg zsír
1 tojássárga
tojásfehérje a kenéshez
szóráshoz ízlés szerint: egész kömény és
nagy szemű tengeri só 




Elkészítés:

A lisztbe adagolom a burgonyapürét, sót. A meglangyosított savóba morzsolom az élesztőt, adok hozzá cukrot és hagyom felfutni. Hozzáöntöm a liszthez, beledolgozom a zsírt, tojássárgáját. Kenyérsütőben összedolgoztatom és hagyom az üstben megkelni. Lisztezett felületre borítom, ha megkelt és 8 egyenlő darabra vágom. Zsemle formára igazítom és sütőpapíros tepsire teszem őket, addig hagyom pihenni, míg a sütő felmelegszik 200 fokra (ez kb. 10 perc). Mielőtt beteszem sülni, lekenem tojásfehérjével és megszórom köménnyel, nagy szemű sóval. Az első öt percben 200 fokon sütöm, majd leveszem a hőfokot 180 fokra és 25 percig hagyom még sülni. Rácson hűtöm.

2011. február 6., vasárnap

Brokkoli leves joghurtgaluskával

Nem csak tejfölt lehet csöpögtetni, hanem joghurtot is.  Én egy éjszakán át hagytam a szűrőben, szinte vágható végterméket kaptam, ami inkább sajt állagú lett, mint krém jellegű. De éppen ilyenre volt szükségem a levesbetéthez.  
A brokkoli nem sűrű alapanyag nálunk, pedig sokféleképpen fel lehet használni. Eldöntöttem, hogy veszek gyakrabban, bár előfordulhat, hogy egyedül fogom megenni. Most mindenki kért a levesből, de nem szoktak mindig ilyen bevállalósak lenni a férfi résztvevők.
Ennek a levesnek -a joghurtgaluska mellett- a másik főeleme a szerecsendió volt. Nagyon passzolt a leveshez, egy salátában meg fogom ismételni ezt a párosítást.



Hozzávalók:

40 dkg friss brokkoli
bors (ha van, inkább fehérbors)
szerecsendió
5 dkg vaj
1 kisebb fej vöröshagyma
2 dl tejszín
1 ek liszt

3 doboz (175 g-os) natúr joghurt




Elkészítés:

A brokkoli vastag szárát levágom (nem szoktam felhasználni), megmosom folyóvíz alatt, rózsáira szedem. A vajat kis lángon megolvasztom, beledobom az apróra vágott vöröshagymát, megfuttatom rajta, majd beleteszem a brokkolit is, sózom és együtt párolom. Felöntöm vízzel, reszelek bele szerecsendiót és adok hozzá borsot. Ha megpuhult a brokkoli, botmixerrel pürésítem. A lisztet csomómentesre kikavarom a tejszínnel, néhány merőkanál forró levessel hígítom, majd visszaöntöm a többi leveshez és kiforralom. A lecsöpögött, hideg joghurtból evőkanállal galuskákat vágok. Reszelek rá frissen szerecsendiót és tálaláskor adom a leveshez. A leves tetejére is lehet még pluszba reszelni szerecsendiót.

2011. február 1., kedd

Tojásos kence

Most nincs fotó, mert nem akartam vacakolni lámpafénynél, illetve, amilyen hamar kész volt a krém, olyan hamar el is tüntettük. Ha legközelebb ilyet készítek, pótolom a képet.
Nem igazán volt kedvem vacsorát főzni, de valamit adni kellett a családnak és én is éhes voltam. Már napok óta a tojáskrémet kívántam. Ma kb. annyi hangulatom volt a konyhában mozgolódni, mint amennyi ennek a kencének az elkészítéséhez kellett. Egyébként volt néhány szelet szárazabb kenyér is, ami nem veszett kárba, mert pirítósként végezték.
Ez esetben is igaz, hogy millió változata lehet ennek a krémnek, attól függ, milyen ízesítők kerülnek még a tojás mellé. Én hagymát már nem akartam, tekintettel a közelgő estére. Ha lett volna zsázsa, az biztos került volna bele, mert szerintem nagyon jók együtt. De lehetne csilivel,  különböző zöldfűszerekkel is extrázni. 


Elkészítés:

A megmosott tojásokat megfőzöm, hideg vízben kihűtöm őket. Közben a puha vajat, mustárt, majonézt, tejfölt, sót, frissen őrölt borsot rúdmixerrel összedolgozom. A meghűlt tojásokat megpucolom, kettévágom, majd apró kockákra vágom és hozzáadom a vajas alaphoz, a  rúdmixerrel alaposan összedolgozom, hogy ne maradjanak benne darabok. A végeredmény krémes, habos állag, mely jól kenhető.
Pirítóssal fogyasztható!


Tojásos fotó innen.