2010. október 29., péntek

Tök (jó)pofák


A halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe október 31-én.
A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe. Az angol egyenes fordítás „carved pumpkin”. Az ilyenkor használt, kivájt, vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.

Amerikában halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat!, szabadon fordítva: „Cukor vagy bot!” („Cukrot vagy csínyt!”) kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Elméletileg a szerencsétlen ajtónyitónak van lehetősége „botot” választani – a következményekkel együtt. Általában a gyerekek édességet kapnak, a felnőttek pedig jót szórakoznak. Amerikában általában baráti társaságban jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet. A halloween nagyon fontos ünnep Amerikában. Ezzel ellentétben a szülők nem engedik ki gyermeküket, mert félnek a várható következményektől. Az utóbbi időben ugyanis megnőtt Halloween-kor az eltűnt- és megölt gyermekek száma. Így ez az ünnep, az előző 10 évhez képest, nagyon sokat vesztett a jelentőségéből.

Európában a halloween sokáig feledésbe merült. Néhány helyen elvétve jelmezbe öltöztek és tökdíszeket helyeztek el a lakásban, de ez a szokás is hanyatlóban volt. Az utóbbi években azonban a halloween ünneplése ismét visszatért, valószínűleg a népszerű amerikai ponyvakultúra (képregények, filmek) nyomán. Az utóbbi években Magyarországon egyre több helyen ünneplik meg. Az iskolákban beöltöznek a gyerekek és cukrot osztanak az osztályokban. Több helyen partikat rendeznek; az udvart, a házat túlvilági hangulatúvá varázsolják, majd különféle jelmezekbe öltözve mulatoznak. Népszerű szórakozás ilyenkor az almahalászat, melynek célja egy vízzel teli vödörből szájjal kiszedni az almát.

(Mindez innen)


Egy régi újságból néztem ki ezeket a sütiket, de vártam a sütéssel az aktualitásáig. Első próbálkozásom, fogom még tökéletesíteni. Az íze isteni a narancsos beütéstől, de nagyon törékeny a tészta, szerintem változtatni kell az arányokon, kevesebb vajjal kellene készíteni. Talán a 3:2:1 arányt kell majd kipróbálni, vagy valamelyik bevált omlós tészta receptemet. A krém viszont nagyon finom. Majdnem, hogy tökéletes. Persze minden ízlés kérdése. Egyébként ugyanezt a receptet egész véletlenül megláttam a Goodfood-on is. Melyik az eredeti nem tudom, de egyik sem jelöl meg forrást.

Halloween estéig még van idő kipróbálni, szerintem a gyerekek örülnének a sütögetésnek.




Hozzávalók:
14 dkg vaj
18 dkg liszt
5 dkg cukor
1 narancs héja

5 dkg cukor
1 ek narancslé

10 dkg mascarpone
3 dkg étcsoki
1 ek méz

Elkészítés:
A lisztbe szórom a cukrot, hozzáadom az -alaposan megmosott- narancs lereszelt héját. Hozzáteszem a kis kockákra darabolt vajat és gyorsan összegyúrom. 1 órára hideg helyre teszem.

A csokit megolvasztom, hozzákeverem a mascarponéhoz és teszek bele 1 ek mézet, kikavarom kanállal. Félreteszem felhasználásig.

Az 5 dkg cukrot 1 ek frissen facsart narancslével kikavarom.

A tésztát kiveszem a hűtőből, lisztezett felületen kinyújtom kb. 3 milliméter vastagságúra. 8 cm átmérőjű köröket szaggatok ki belőle. (Nekem 22 db-ot sikerült, úgy, hogy a leeső tészta darabokat újra összegyúrtam.)

A körök felét hagyom békén, a másik felét, azaz 11 db-ot megformázok töknek. Késsel vágok rá szemet, orrot, szájat és hosszában rajzolok rá csíkokat. A tök csummát egy kis darab tészta odaragasztásával alakítom ki. Sütőpapíros tepsire rakom a tésztát, majd a tökpofákat lekenem a narancsos mázzal. 180 fokon sütöm, kb. 8-10 percig. Óvatosan veszem ki a tepsiből, egy süteményes lapáttal alányúlva, mert nagyon törékenyek, főleg melegen. Ha kihűltek a lapocskák, összeragasztok krémmel egy sima kört egy tökpofával. 11 db süti lesz ebből az adagból (összeragasztott mennyiség).



 Elég félelmetesek?

Recept: Magyar konyha/2005.

2010. október 27., szerda

Töltött dagadó

Én és a dagadó nem vagyunk túl jóban. Enni szeretem, csak tölteni nem. Olyan macerás!(Vagy én vagyok béna.) Főleg, ha nekem kell felszúrni is, mint ezt a példányt. Az üzletben, ahol vettem, nem a hentes szolgált ki, a hölgyet pedig hiába kértem volna meg erre a műveletre, kb. annyira profi mint én. Végül is megküzdöttem vele, egyik oldalát megvarrtam,   mert úgy láttam jónak, viszont kirepedt a másik oldalon. Pedig nem tömtem túl... A töltelékkel kapcsolatban nincsenek nagy lehetőségeim, ugyanis a cél az, hogy elfogyjon, nem pedig az, hogy brillírozzak valami újítással. Én szívesen bevállalnék valami különlegességet, de akkor ehetném az egészet egyedül. A fiúk inkább hagyományosabb tölteléknek örülnek. Úgyhogy csirkemájra esett a választásom, kicsit feldobva zsályával. Na hála istennek ettek belőle! Nem sütőben sütöttem, hanem lábasban fent a gázon. Van egy ovális edényem, szeretem ilyesmire használni. Le tudom fedni és olyan jól elférnek benne a sültek. Egyébként kicsit megszabtam a dagadót, az elejét levágtam, -mert nem volt túl formás-, azt felszeleteltem, és megsütöttem, mint szoktam disznótorkor, pecsenyének.
Végül is elégedett voltam az eredménnyel a kis szépséghiba ellenére is. A maradékot hidegen ettük meg, úgyis nagyon finom volt.



Hozzávalók:
egy közepes méretű dagadó (kb. 70-80 dkg-os)
15-18 dkg csirkemáj
1 nagyobb szelet kenyér
kb. 1 ek zsemlemorzsa
1 tojás
6 db nagyobb zsályalevél
bors
fél lilahagyma
pici zsír (kb. 1 ek)

Elkészítés:
A dagadót megmosom és felszúrom. Késsel kezdem meg az elején, egy vízszintes bemetszéssel, utána  kézzel fejtegetem a húst, óvatosan, hogy ki ne szakítsam sehol. Ha ez a művelet megtörtént, bedörzsölöm sóval, kívül, belül, mértékkel. A májat apróbb darabokra vágom, adok hozzá borsot, sót, az aprított hagymát is beleteszem. Felaprítom a zsályaleveleket és hozzászórom a töltelékhez. Legvégén megy bele a beáztatott, kinyomkodott kenyér, majd a zsemlemorzsa. Beleütöm a tojást és összedolgozom. Beletöltöm a húsba. Megvarrom az oldalát, ha úgy tűnik, hogy vékony. Az elejét, ahol töltöttem, megtűzöm fogpiszkálóval. Az edényt felforrósítom. beleteszem a zsírt, ami azonnal elolvad és átmelegszik a forró edénytől, majd beleteszem a húst. Először az egyik oldalát sütöm, majd félidőben megfordítom. A sütés fedő alatt történik, csak a legvégén veszem le, ha még szükséges, hogy kapjon egy kis színt.
Kissé érdemes a húst hagyni hűlni, mert szebben szeletelhető.

2010. október 26., kedd

Itt van, itt van...




Elkészült egy gyönyörű elektronikus kiadvány, ami a Kifőztük karácsonyi különszáma. Már írtam róla, illetve  az oldalsávban két logó is utalt arra, hogy valami készülődik.
Itt megnézhető a kiadvány minta példánya, átlapozható. Remélem sokótoknak tetszeni fog, én már megnéztem, csodaszép! Ezúton is mégegyszer gratulálok a kezdeményezőknek (Szepyke és társai, a Kifőztük csapata)  a kivitelezőknek  és a résztvevő bloggereknek!!! Nem kis munka van benne! De tudom, hogy megérte!
Kérek mindenkit, hogy vigye a hírt, illetve támogassa az ügyet! Kis segítség is segítség!!! Nagyon sok örömet és mosolyt kaphatunk cserébe a támogatásokért, adományokért!

Az adományozás itt tehető meg.

Köszönöm, köszönjük!

2010. október 23., szombat

Megint gombóc

Tegnap megfőztem egy egész csirkét levesnek. Tudtam, hogy nem fog elfogyni az összes főtt hús, nem bántam, mert tervem volt a maradékkal. Viszont a leves nagyon finom lett így, hogy minden résznek belefőtt az íze. De nem húslevesként végezte, hanem kapott egy kis tejfölös habarást, babérlevelet és egyéb ízesítőket. Tulajdonképpen egy becsinált leves lett belőle. A két egész combot, két mellet és fél farát kicsontoztam, ledaráltam, abból készültek a currys golyócskák. Volt itthon egy zacskó salátamix, készítettem egy csípős szószt, sütöttem pitát. Ezt ettük ma.



Currys csirkegombócok:

Hozzávalók:
40 dkg főtt csirkehús (csontozott súly)
2 kk. currypor
1 tk mustár
őrölt kömény ízlés szerint
frissen őrölt bors ízlés szerint
2 tojás
1 szelet kenyér (tejben vagy vízben megáztatva és kinyomkodva)
fél lilahagyma

sütéshez zsiradék

Elkészítés:
A lebőrözött, kicsontozott húst ledarálom, fűszerezem, sózom. Hozzáadom a mustárt, a megáztatott és kinyomkodott kenyeret, az apróra reszelt hagymát és a tojást, majd összegyúrom.
16 db gombócot formázok belőle és megsütöm forró zsiradékban.

Felhasználása sokoldalú lehet, nálunk pitában végezte, de bármilyen körettel finom.

2010. október 22., péntek

Egy tál gombóc

Anyukámtól tanultam főzni, és Horváth Ilonától. Amikor megvettem első lakásomat, és saját háztartásom lett, még nem volt mobiltelefonom. Egyáltalán nem volt telefonom. Ha valamit nem tudtam a főzéssel kapcsolatban, nem volt lehetőségem telefonos segítséget kérni, így maradt a szakirodalom, konkrétabban H.I. receptes könyve. Anyukámtól kaptam a szakácskönyvet, eléggé romos állapotban van már, sokszor elővettem és még ma is előveszem. A hátlapja már leesett, a lapjai széthullottak, de nem válok meg tőle. Nem főztem még végig a teljes tartalmát, de nagyon sok mindent abból készítettem és készítek. Mint pl. a szilvásgombócot is. Nálunk a gombóc nem gyakori étel. Elég időigényes elkészíteni, el lehet vele babrálni, viszont a fiúk nem laknak jól vele, úgyhogy valami tartalmas leves mindig kell elé.
Ma volt időm, rászántam magam és hozzáfogtam gombócolni. Közben beugrott a barátnőm, akit megkínáltam vele, (bár szabadkozott, hogy nem kér). Teljesen el volt ájulva, hogy milyen finom, mennyire pillekönnyű a tésztája. Tényleg nagyon fincsi lett, a házi szilvalekvár is fokozta az ízélményt!
Az eredeti recepthez képest annyi az én változtatásom, hogy fele-fele arányban használok rétes és finom lisztet.




Hozzávalók:
1 kg krumpli (bruttó súly)
12,5 dkg rétesliszt
12,5 dkg finomliszt
1 tojás
3 dkg zsír

tölteléknek: 
kemény, házi szilvalekvár

forgatáshoz:
zsemlemorzsa
 fahéj ízlés szerint
cukor ízlés szerint
zsír

Elkészítés:
Az alaposan megmosott krumplit héjában megfőzöm. Én kuktában szoktam, hamarabb elkészül. A megfőtt krumplit kihűtöm, meghámozom, majd áttöröm. Hozzáadom a sót, zsírt, lisztet és összegyúrom a tojással. Lisztezett felületen kinyújtom fél cm vastagságúra, téglalap alakúra szabom (tehát levágom a nyújtás eredményeként  kapott szabálytalan széleket, abból nudli lesz) és feldarabolom. 6*4, azaz 24 db négyzetet vágok. Mindegyik négyzet közepébe teszek egy púpos teáskanál szilvalekvárt, a négy sarkát középen összefogom és gombóccá formálom. Közben vizet teszek fel egy lábasban forrni, sót szórok bele, majd két adagban kifőzöm a gombócokat. Ha feljönnek a víz tetejére, még hagyom őket a vízben pár percig, majd szűrő kanállal kiszedem. Közben megpirítom a zsemlemorzsát zsírban, hagyom langyosra hűlni. Megszórom  cukorral és fahéjjal, és a megfőtt gombócokat megforgatom benne.
A maradék tésztát  összegyúrom, egy nagy kígyóvá formálom, ujjnyi széles darabokra vágom és nudlikká sodrom. Ugyanúgy kifőzöm, mint a gombócokat, szintén zsemlemorzsában átforgatom.


2010. október 19., kedd

Jön, jön, jön....


Kedves Betérő, Nézelődő, Olvasó!

Tegnap óta látható a jobb oldali sávban egy karácsonyi logó. Ha rákattintasz, eljutsz egy oldalra, ahol bővebben olvashatsz, arról a nemes kezdeményezésről, amiben én is részt veszek 114 másik bloggerrel.

Hamarosan megjelenik egy elektronikus karácsonyi kiadvány, ami segítő szándékkal, adománygyűjtési céllal jött létre.

Kérlek, kísérd figyelemmel e kezdeményezés további mozzanatait és ha van lehetőséged (bármilyen csekély összegel is) támogasd az ügyet!
Részletekért látogasd az alábbi oldalt, de bárhol folyamatosan olvashatsz majd információt, ahol a karácsonyfát megtalálod! :)

Köszönöm!


2010. október 16., szombat

Egy nagy kedvenc

Ha egy recept tartalmazza azt a mondatot, hogy süss négy lapot, akkor meggondolom, hogy hozzáfogjak-e az elkészítéséhez. Nem azért, mert béna és gyakorlatlan vagyok, hanem, mert nem mindig tudok órákat szakítani az ilyen időigényes sütire. De!!! Van egy nagy kedvencünk, amire szánok néha időt. Ez egy karamellás-kávés szelet. Anyósom viszont sűrűn szokta készíteni, abból kapunk mindig mi is. Örölünk is rendesen!!
Gyakorlatlanok csak akkor fogjanak hozzá, ha nagy erényük a türelem és kitartás!
Egyébként nem ördöngősség elkészíteni, csak tényleg kellő mennyiségű szabadidő és állóképesség szükséges hozzá. :)
A lapok megtöltése után kell még egy éjszaka, hogy lepuhuljon a tészta, szeletelhető és fogyasztható legyen.


Hozzávalók:
a lapokhoz:

50 dkg liszt
fél kk. szódabikarbóna
8 dkg zsír
8 dkg cukor
22 dkg tejföl
1 tojás
csipet só

krémhez:
9 dl tej
10 dkg liszt
 25 dkg cukor
2 dl erős fekete kávé
15 dkg vaj
4 ek porcukor

csokimázhoz:
10 dkg étcsoki
3 ek. étolaj

Elkészítés:
Egy lábasban megpirítom a 25  dkg  cukrot, felöntöm a kávéval és 2 dl tejjel. Kis lángon kavargatom, míg a cukor teljesen elolvad benne. (Nem kell megijedni, mikor a folyadék rákerül a karamellre, az azonnal megkeményedik, de, ahogy melegszik a tejes-kávé, szépen felolvad, csak türelem...) A maradék tejben csomómentesre elkavarom a lisztet és a karamelles folyadékhoz adagolom, folyamatosan kevergetve habverővel, egészen addig, míg egy kb. tejbegríz állagú krémet kapok. Hagyom hűlni. A vajat habosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a teljesen meghűlt karamelles krémhez, félreteszem felhasználásig hideg helyre.
A lisztbe szórom a cukrot, sót, szódabikarbónát és elmorzsolom a zsírral, beleütöm a tojást, összegyúrom a tejföllel. Viszonylag masszív tésztát kapok, amit négy részre vágok és egyenként lisztezett felületen kinyújtok kb. 25*35 cm-es lapokká. (Vékony lapok lesznek.) Tepsi hátuljára teszek sütőpapírt, arra helyezem a lapot, megszúrkálom helyenként villával, hogy sülés közben ne hólyagosodjon fel. 180 fokos sütőben sütöm, kb. 10 percig. Sülés után óvatosan bánok vele, mert kemény és törékeny. Mind a négy lappal így járok el.
A három részre osztott krémmel megkenem egyenletesen a lapokat. A tetejét csokimázzal vonom be.
Így készül: A csokit egy csészébe tördelem, hozzáadok 3 ek. napraforgó olajat és mikróban összeolvasztom,  simára keverem. Azonnal ráborítom a lapra, egyenletesre simítom.

Egy éjszaka szükséges, hogy lepuhuljanak a lapok és szépen lehessen szeletelni. Én hosszúkásra szoktam vágni, mama háromszögre.

2010. október 14., csütörtök

Kacsasült


Az ősz jellemző jószágja nálunk a kacsa. Ilyenkor nőnek be és lehet levágni őket. (Ez nem jelenti azt, hogy télen nem eszünk  kacsát, de igen. Hiszen a fagyasztóba is kerül belőle.) Biztosan mindenkinek megvan a maga receptje -kacsasült vonatkozásában-, amire esküszik. Sülhet bárhogy, mi nagyon szeretjük. Most egy zöldfűszeres változat készült, kedvenc fokhagyma-rozmaring párosításommal, plusz kakukkfűvel. Bónusz az ízesített kacsazsír....

(Remélem télen is ehetek rozmaringos ételeket, ugyanis megpróbálom átteleltetni bent a lakásban a rozmaringot. Nem tudom fog-e nőni, vagy csak vegetál... Van valakinek tapasztalata ezzel kapcsolatban?)



 4-5 összetört, duci gerezd  fokhagymát,  2-3 ág aprított kakukkfüvet, 2 ág aprított rozmaringot, sót összekutyulok kb. 2 ek. olvasztott kacsazsírral , mindezt rákenem a megmosott, szárazra törölt húsra. Pici vizet is öntök a sütőtálba, s lefedem alufóliával.  Forró sütőben sütöm a combokat 200 fokon, időnként meg-megforgatva. Ha  puha a hús és  mind a két oldala szép, piros színűre sült, akkor késznek nyilvánítom.


Van kedvenc kacsás receptetek?

2010. október 12., kedd

Tojás nélküli pogácsa

Az élesztős pogácsán kívül szoktam sütni sütőporos pogácsát is, most pedig kipróbáltam a szódabikarbónásat. Természetesen teljesen más, mint a kelt testvére, de ez is finom. Olyankor készül a nem kelesztős változat, mikor kevesebb időm van és gyorsabban akarok végtermékhez jutni. Ennek a verziónak még az az érdekessége, hogy nincs benne tojás, és kacsazsírral készült. Omlós jellegű sósság. Nekem 34 db lett ebből az adagból, úgy, hogy a leeső tésztát újból összegyúrom és újból szaggatom.



Hozzávalók:
30 dkg liszt
10 dkg kacsazsír
1 tk. só
két csipetnyi cukor
1 csapott  kk. szódabikarbóna
1,5 dl tejföl

szóráshoz köménymag, szezámmag
kenéshez pici tejföl


Elkészítés:
A lisztbe szórom a szódabikarbónát, cukrot, sót  és elmorzsolom a kacsazsírral. A tejfölt is hozzáadva összegyúrom a tésztát, kidolgozom és egy tálban,  a konyhapulton 15 percig pihentetem. Lisztezett felületen átgyúrom és kb. 1 cm vastagságúra nyújtom. Becsíkozom késsel a tetejét és kiszaggatom a pogácsákat. (4 cm-es kiszúrót használtam.) Sütőpapírral kibélelt tepsibe rakom a pogikat és tejföllel lekenem őket, megszórom szezámmaggal, köménymaggal. 180 fokos sütőben sütöm, kb. 20-25 percig.


Eredeti recept: Nagyanyáink sütötték

2010. október 10., vasárnap

Kedvenc őszi salátám

Ez az egyik kedvenc őszi salátám. Évek óta terítéken van nálunk.  A barátnőimnek is ízlik, ha jönnek vendégségbe hozzánk, szoktam nekik készíteni. Természetesen sülttel együtt kínálom. (Kacsával, libával nagyon jó!!)
A zöld hozzávaló bármiféle lehet, most én madársalátával alapoztam meg, de választható,  ami éppen kapható. Valamilyen mix vagy egyszerű jégsaláta is. Úgy lenne igazán klassz, ha az összes hozzávaló saját termés lenne, de csak a dió a mienk, a többi boltból származik.
Nagyon szép és finom szőlőt kaptam, a körtével is nagyon elégedett vagyok, mert nem kemény és íztelen.
A rákerülő öntet sem bonyolult, egy kis olivaolaj és balzsam ecet keveréke, némi sóval. Pillanatok alatt összedobható, szemnek, szájnak kellemes a végeredmény.




A salátát megmosom, megszárítom és egy üveg tálba teszem. A szőlőt is megmosom, leszemezem. A diót durvára vágom. A körtét szintén megmosom, kettévágom, kimetszem a magházát, majd újból félbevágom és kis kockákra darabolom. A héját rajta hagyom. A sajtot is megfelelő méretűre darabolom. Az így előkészített alapanyagokat a tálban megsózom, löttyintek rá olivaolajat,  balzsam ecetet és salátás kanállal összekeverem. Azonnal tálalom.

2010. október 8., péntek

Citromos, túrótorta

Ha nincs itthon vödrös, krémes túró, ez a torta nem jött volna létre. Többek között Elifnél is olvastam erről a bizonyos túróról, még soha nem vettem, sőt nem is láttam az üzletben. Pedig folyamatosan megtalálható, fix termék, csak én nem vettem észre. Nem is tudtam, hogy ilyen létezik. Mikor felbontottam a dobozt nagyon meglepődtem, mert azt hittem tejföl van benne. Nagyon hígnak találtam, de ha Elifnek bevált, akkor bíznom kellett, hogy megfelel majd nekem is. Visszazártam analizálás után a doboz tetejét és betettem a hűtőbe. Napokig ott várakozott. Nem tudtam tovább halogatni a felhasználását,  mert ma lejárt a szavatossága. Pedig nagytakarítottam, nem terveztem be különösebb konyhai tevékenységet. De sajnáltam volna ha tönkremegy, inkább gyorsan nekifogtam a sütésnek.

Gyerekkori kedvencem a reszelt túrós. Nos, ez a torta nekem arra hasonlít ízben és színben.



Hozzávalók:
Tésztához:
15 dkg finomliszt
5 dkg cukor
2 ek kakaó
3 dkg fagyos zsír
1 tojás
1 ek. tejföl
1 tk. sütőpor
csipet só

Krémhez:
50 dkg krémes túró (nálam Pilos termék)
1 nagy citrom reszelt héja
4 ek porcukor
1 tk vaniliás cukor
2 tojás


Elkészítés:
A liszthez adom a cukrot, sót, kakaót, sütőport,  elkeverem. Beleteszem a zsírt és elmorzsolom a lisztes keverékkel. Hozzáadom a tejfölt, tojást és összeállítom. Alaposan lisztezett felületen átgyúrom. Egy 23 cm-es tortaformát kizsírozok, megszórom liszttel. A tésztát kör alakúra nyújtom, a mérete nagyobb legyen, mint a forma, azért, hogy az oldalára is jusson belőle, legyen egy pereme a tortának. A formába simítom a tésztát, az oldalára is nyomkodok, majd beteszem 180 fokos sütőbe és sütöm 10 percig. Közben a tojásfehérjét felverem kemény habbá, hozzáadom a sárgákat is, továbbverem, beleszórom a cukrot. A reszelt citromhéjat és vaniliás cukrot is beleteszem, majd legvégén a túrót és alaposan kikeverem kanállal. Az elősütött tésztát kiveszem a sütőből,  ráöntöm a túrókrémet, majd visszateszem még 40-45 percre. Langyos hűlve már szeletelhető. Nagyon szép a színe és kellemes, krémes a töltelék állaga.


  
Citrom kép innen.

2010. október 3., vasárnap

Kacsator


Csak egy kis végterméket mutatok. 
Egy jó nagy, kövér kacsát kaptunk. Tömött jószág volt, de nem májra hízott, hanem hájat termelt. Állítólag ez ilyen fajta kacsa, nem tudom, nem értek hozzá. Mindenesetre volt vele munka. De megérte. Szétszortíroztam a húsokat, a hájat és a töpörtyűnek való bőrös részeket nem fagyasztottam le, hanem mosogatás, elpakolás után azonnal hozzáláttam a kisütéséhez, mert már nagyon hiányzott a kacsazsír. A bőrös részeket és a hájat is kisebb kockákra vágtam, beletettem egy teflon serepenyőbe. Rátettem a májat is. Kb. egy evőkanálnyi vizet öntöttem alá és lassú tűzön, lefedve kezdtem sütni. Időnként ránéztem, kicsit átkavartam, a megsült májat kivettem.  Mikor már színesedett a töpörtyű, nagyon kevés hiányzott a késszé nyilvánításhoz, leöntöttem a zsír nagy részét, a fedőt már nem tettem vissza, így adtam meg a töpörtyű végleges  színét. A megfelelő szín elérése után, szűrőkanállal kiszedtem a töpörtyűket,  és meghintettem sóval. A zsírt kiöntöttem a serpenyőből mindenestől, nem szűrve,  mert a benne maradt töpörtyű daraboktól a legfinomabb a zsír. Egyébként a "törmelék" leülepszik az edény aljára, ha főzni akarok a zsírral, akkor nem kerülnek az ételbe töpi darabok.
Nagyon szép sárga zsírt kaptam, köszönhető ez a kukoricával való tömésnek. Bolti kacsából ilyen zsírt nem lehet készíteni. Sajnos.
Ja, és hogy fokozzam a hangulatot, a vérét is megsütöttem, hagymával, tojással. Brrrrrr....

Ti szeretitek a kacsa vagy libazsírt?


(A fenti kép, egy-két perces párolódás után készült, akkor jutott eszembe, hogy megörökítem.)