Ha egy recept tartalmazza azt a mondatot, hogy süss négy lapot, akkor meggondolom, hogy hozzáfogjak-e az elkészítéséhez. Nem azért, mert béna és gyakorlatlan vagyok, hanem, mert nem mindig tudok órákat szakítani az ilyen időigényes sütire. De!!! Van egy nagy kedvencünk, amire szánok néha időt. Ez egy karamellás-kávés szelet. Anyósom viszont sűrűn szokta készíteni, abból kapunk mindig mi is. Örölünk is rendesen!!
Gyakorlatlanok csak akkor fogjanak hozzá, ha nagy erényük a türelem és kitartás!
Egyébként nem ördöngősség elkészíteni, csak tényleg kellő mennyiségű szabadidő és állóképesség szükséges hozzá. :)
A lapok megtöltése után kell még egy éjszaka, hogy lepuhuljon a tészta, szeletelhető és fogyasztható legyen.
Hozzávalók:
a lapokhoz:
50 dkg liszt
fél kk. szódabikarbóna
8 dkg zsír
8 dkg cukor
22 dkg tejföl
1 tojás
csipet só
krémhez:
9 dl tej
10 dkg liszt
25 dkg cukor
2 dl erős fekete kávé
15 dkg vaj
4 ek porcukor
csokimázhoz:
10 dkg étcsoki
3 ek. étolaj
Elkészítés:
Egy lábasban megpirítom a 25 dkg cukrot, felöntöm a kávéval és 2 dl tejjel. Kis lángon kavargatom, míg a cukor teljesen elolvad benne. (Nem kell megijedni, mikor a folyadék rákerül a karamellre, az azonnal megkeményedik, de, ahogy melegszik a tejes-kávé, szépen felolvad, csak türelem...) A maradék tejben csomómentesre elkavarom a lisztet és a karamelles folyadékhoz adagolom, folyamatosan kevergetve habverővel, egészen addig, míg egy kb. tejbegríz állagú krémet kapok. Hagyom hűlni. A vajat habosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a teljesen meghűlt karamelles krémhez, félreteszem felhasználásig hideg helyre.
A lisztbe szórom a cukrot, sót, szódabikarbónát és elmorzsolom a zsírral, beleütöm a tojást, összegyúrom a tejföllel. Viszonylag masszív tésztát kapok, amit négy részre vágok és egyenként lisztezett felületen kinyújtok kb. 25*35 cm-es lapokká. (Vékony lapok lesznek.) Tepsi hátuljára teszek sütőpapírt, arra helyezem a lapot, megszúrkálom helyenként villával, hogy sülés közben ne hólyagosodjon fel. 180 fokos sütőben sütöm, kb. 10 percig. Sülés után óvatosan bánok vele, mert kemény és törékeny. Mind a négy lappal így járok el.
A három részre osztott krémmel megkenem egyenletesen a lapokat. A tetejét csokimázzal vonom be.
Így készül: A csokit egy csészébe tördelem, hozzáadok 3 ek. napraforgó olajat és mikróban összeolvasztom, simára keverem. Azonnal ráborítom a lapra, egyenletesre simítom.
Egy éjszaka szükséges, hogy lepuhuljanak a lapok és szépen lehessen szeletelni. Én hosszúkásra szoktam vágni, mama háromszögre.
Thrini, nem vagy egyedül ezzel a lap-mizériával! én is nemrég kezdtem hozzá ilyen sütiket sütni, de megéri:) ezt a fajtát nem ismertem még, lehet, hogy majd ismeretségbe kerülök vele...
VálaszTörlésIlyen a mézes krémes is.. És hogy szeretem! (enni)
VálaszTörlésEz amolyan igazi házi süti, a szó legnemesebb értelmében.:) Mindig ámulattal figyeltem, mikor anyu lapokat nyújtott egy- egy ilyen sütihez, úgy tűnt, én soha nem fogom tudni megcsinálni. Aztán mégis. Ezek a sütik a legfinomabbak! Kávé nélkül ezt is nagyon szeretném.:P
VálaszTörlésKata,
VálaszTörlésha nekifog az ember, utána halad, a végeredmény és az elismerések pedig kárpótolnak a többlet munkáért.
Piszke,
na mézes krémest is ezer éve sütöttem. Jó, hogy mondod, az lesz a következő "unatkozós" délutánom programja. :)
Ms. Poppy,
Te olyan ügyi vagy, szerintem meg sem kottyanhat egy ilyet megsütni. A rétesnyújtáshoz képest ez semmi....
Kávé nélkül is finom lehet a krém.
Én még nem sütöttem ilyen soklapos süteményt. Pont azért,amit Te is írtál. Viszont ez nagyon nagyon jól néz ki!
VálaszTörlésAzt hiszem odaadom a receptet Anyósomnak és majd ráveszem, hogy süsse meg nekünk :). Ez lesz a legjobb ötlet, ős imádja az ilyen jellegű recepteket.
Szerintem is nagyon finomak ezek a lapokból készített sütemények, egy kicsit időigényesebb, de megéri! Finom lehet a karamellás-kávés krém, kifogom próbálni!
VálaszTörlésA rétes az más tészta.:D
VálaszTörlésEgyébként, amióta saját konyhán vagyok, bátran nekiállok bárminek. Nincs, aki segítsen, oktasson. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Feladni nem szoktam.
Ügyesség téren te meg pláne nem panaszkodhatsz. Sokszor irigylem a rutinosságod, ötletességed. Ezért (is) jó ide járni: tanulni.
Hoztam egy díjat, gyere átvenni.
VálaszTörlésEz valami isteni lehet, tényleg megéri a fáradozást
VálaszTörlésNem sütöttem soha lapokkal sütit, pontosan ezért mert úgy gondoltam sok idő.Meg anyukám mindig olyankokat készíti.Nagyon guszta a tied, egyszer talán én is nekifogok!
VálaszTörlésAmi,
VálaszTörlésjó ötlet, hogy a Mamára bízod a sütést! :))
Egyébként ők profik az ilyen jellegű édességek készítésében, mi már inkább a kavart süti korszak háziasszonyai vagyunk. :)
Liza,
osztom a véleményed, én is szívesen eszek ilyesmit. Hááááát a sütés már kevésbé kellemes tevékenység, de azért időnként belefér... :)
Ms. Poppy,
dícsérendő a hozzáállásod!!! :)
Köszi a kedves szavakat!!
Lady,
köszi! :)
Bianka,
megérte. Váratlan vendégek is érkeztek, nagyon ízlett mindenkinek.
Ottis,
húúú, az jó, ha Anyukád készít ilyesmit. Majd nagymama korunkban mi is ráérősebbek leszünk, és gyártjuk a 4-6 laposakat! :)
Thrini, ez nagyon jól néz ki, biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan finom is!
VálaszTörlésIlyesmit én is nagyon ritkán sütök, sajnos két jellembeli hiányosságom biztos van, sem a türelem, sem pedig a kitartás nem tartozik az erényeim közé. :))
Ez isteni!
VálaszTörlésNálunk is ritkán készül lapokból süti, pedig nagyon szeretjük.
Hmmm...csak nézem a gyönyörű fotót, és sóhajtozom :)
Fanasztikus bizony... Anyukám sütött ilyeneket...
VálaszTörlésNagyon guszta sütemény, olyan csalogatóan nézz itt rám. Ilyen krémmel még nem készítettem, viszem is a receptet. A lapokat akár előző nap is meglehet sütni és másnap tölteni, így talán nem olyan időigényes.:)
VálaszTörlésÉdesanyám sütötte régen, ez nálunk "legényfogó" volt, udvarlók, majd férjek kedvence, no meg a miénk is...Ma már én sütöm unokáimnak!
VálaszTörlés