Kacsator

Csak egy kis végterméket mutatok. 

Egy jó nagy, kövér kacsát kaptunk. Tömött jószág volt, de nem májra hízott, hanem hájat termelt. Állítólag ez ilyen fajta kacsa, nem tudom, nem értek hozzá. Mindenesetre volt vele munka. De megérte. Szétszortíroztam a húsokat, a hájat és a töpörtyűnek való bőrös részeket nem fagyasztottam le, hanem mosogatás, elpakolás után azonnal hozzáláttam a kisütéséhez, mert már nagyon hiányzott a kacsazsír. A bőrös részeket és a hájat is kisebb kockákra vágtam, beletettem egy teflon serepenyőbe. Rátettem a májat is. Kb. egy evőkanálnyi vizet öntöttem alá és lassú tűzön, lefedve kezdtem sütni. Időnként ránéztem, kicsit átkavartam, a megsült májat kivettem.  Mikor már színesedett a töpörtyű, nagyon kevés hiányzott a késszé nyilvánításhoz, leöntöttem a zsír nagy részét, a fedőt már nem tettem vissza, így adtam meg a töpörtyű végleges  színét. A megfelelő szín elérése után, szűrőkanállal kiszedtem a töpörtyűket,  és meghintettem sóval. A zsírt kiöntöttem a serpenyőből mindenestől, nem szűrve,  mert a benne maradt töpörtyű daraboktól a legfinomabb a zsír. Egyébként a "törmelék" leülepszik az edény aljára, ha főzni akarok a zsírral, akkor nem kerülnek az ételbe töpi darabok.
Nagyon szép sárga zsírt kaptam, köszönhető ez a kukoricával való tömésnek. Bolti kacsából ilyen zsírt nem lehet készíteni. Sajnos.
Ja, és hogy fokozzam a hangulatot, a vérét is megsütöttem, hagymával, tojással. Brrrrrr....

Ti szeretitek a kacsa vagy libazsírt?


(A fenti kép, egy-két perces párolódás után készült, akkor jutott eszembe, hogy megörökítem.)