2010. október 16., szombat

Egy nagy kedvenc

Ha egy recept tartalmazza azt a mondatot, hogy süss négy lapot, akkor meggondolom, hogy hozzáfogjak-e az elkészítéséhez. Nem azért, mert béna és gyakorlatlan vagyok, hanem, mert nem mindig tudok órákat szakítani az ilyen időigényes sütire. De!!! Van egy nagy kedvencünk, amire szánok néha időt. Ez egy karamellás-kávés szelet. Anyósom viszont sűrűn szokta készíteni, abból kapunk mindig mi is. Örölünk is rendesen!!
Gyakorlatlanok csak akkor fogjanak hozzá, ha nagy erényük a türelem és kitartás!
Egyébként nem ördöngősség elkészíteni, csak tényleg kellő mennyiségű szabadidő és állóképesség szükséges hozzá. :)
A lapok megtöltése után kell még egy éjszaka, hogy lepuhuljon a tészta, szeletelhető és fogyasztható legyen.


Hozzávalók:
a lapokhoz:

50 dkg liszt
fél kk. szódabikarbóna
8 dkg zsír
8 dkg cukor
22 dkg tejföl
1 tojás
csipet só

krémhez:
9 dl tej
10 dkg liszt
 25 dkg cukor
2 dl erős fekete kávé
15 dkg vaj
4 ek porcukor

csokimázhoz:
10 dkg étcsoki
3 ek. étolaj

Elkészítés:
Egy lábasban megpirítom a 25  dkg  cukrot, felöntöm a kávéval és 2 dl tejjel. Kis lángon kavargatom, míg a cukor teljesen elolvad benne. (Nem kell megijedni, mikor a folyadék rákerül a karamellre, az azonnal megkeményedik, de, ahogy melegszik a tejes-kávé, szépen felolvad, csak türelem...) A maradék tejben csomómentesre elkavarom a lisztet és a karamelles folyadékhoz adagolom, folyamatosan kevergetve habverővel, egészen addig, míg egy kb. tejbegríz állagú krémet kapok. Hagyom hűlni. A vajat habosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a teljesen meghűlt karamelles krémhez, félreteszem felhasználásig hideg helyre.
A lisztbe szórom a cukrot, sót, szódabikarbónát és elmorzsolom a zsírral, beleütöm a tojást, összegyúrom a tejföllel. Viszonylag masszív tésztát kapok, amit négy részre vágok és egyenként lisztezett felületen kinyújtok kb. 25*35 cm-es lapokká. (Vékony lapok lesznek.) Tepsi hátuljára teszek sütőpapírt, arra helyezem a lapot, megszúrkálom helyenként villával, hogy sülés közben ne hólyagosodjon fel. 180 fokos sütőben sütöm, kb. 10 percig. Sülés után óvatosan bánok vele, mert kemény és törékeny. Mind a négy lappal így járok el.
A három részre osztott krémmel megkenem egyenletesen a lapokat. A tetejét csokimázzal vonom be.
Így készül: A csokit egy csészébe tördelem, hozzáadok 3 ek. napraforgó olajat és mikróban összeolvasztom,  simára keverem. Azonnal ráborítom a lapra, egyenletesre simítom.

Egy éjszaka szükséges, hogy lepuhuljanak a lapok és szépen lehessen szeletelni. Én hosszúkásra szoktam vágni, mama háromszögre.

16 megjegyzés:

  1. Thrini, nem vagy egyedül ezzel a lap-mizériával! én is nemrég kezdtem hozzá ilyen sütiket sütni, de megéri:) ezt a fajtát nem ismertem még, lehet, hogy majd ismeretségbe kerülök vele...

    VálaszTörlés
  2. Ilyen a mézes krémes is.. És hogy szeretem! (enni)

    VálaszTörlés
  3. Ez amolyan igazi házi süti, a szó legnemesebb értelmében.:) Mindig ámulattal figyeltem, mikor anyu lapokat nyújtott egy- egy ilyen sütihez, úgy tűnt, én soha nem fogom tudni megcsinálni. Aztán mégis. Ezek a sütik a legfinomabbak! Kávé nélkül ezt is nagyon szeretném.:P

    VálaszTörlés
  4. Kata,
    ha nekifog az ember, utána halad, a végeredmény és az elismerések pedig kárpótolnak a többlet munkáért.


    Piszke,
    na mézes krémest is ezer éve sütöttem. Jó, hogy mondod, az lesz a következő "unatkozós" délutánom programja. :)

    Ms. Poppy,
    Te olyan ügyi vagy, szerintem meg sem kottyanhat egy ilyet megsütni. A rétesnyújtáshoz képest ez semmi....
    Kávé nélkül is finom lehet a krém.

    VálaszTörlés
  5. Én még nem sütöttem ilyen soklapos süteményt. Pont azért,amit Te is írtál. Viszont ez nagyon nagyon jól néz ki!
    Azt hiszem odaadom a receptet Anyósomnak és majd ráveszem, hogy süsse meg nekünk :). Ez lesz a legjobb ötlet, ős imádja az ilyen jellegű recepteket.

    VálaszTörlés
  6. Szerintem is nagyon finomak ezek a lapokból készített sütemények, egy kicsit időigényesebb, de megéri! Finom lehet a karamellás-kávés krém, kifogom próbálni!

    VálaszTörlés
  7. A rétes az más tészta.:D
    Egyébként, amióta saját konyhán vagyok, bátran nekiállok bárminek. Nincs, aki segítsen, oktasson. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Feladni nem szoktam.

    Ügyesség téren te meg pláne nem panaszkodhatsz. Sokszor irigylem a rutinosságod, ötletességed. Ezért (is) jó ide járni: tanulni.

    VálaszTörlés
  8. Hoztam egy díjat, gyere átvenni.

    VálaszTörlés
  9. Ez valami isteni lehet, tényleg megéri a fáradozást

    VálaszTörlés
  10. Nem sütöttem soha lapokkal sütit, pontosan ezért mert úgy gondoltam sok idő.Meg anyukám mindig olyankokat készíti.Nagyon guszta a tied, egyszer talán én is nekifogok!

    VálaszTörlés
  11. Ami,
    jó ötlet, hogy a Mamára bízod a sütést! :))
    Egyébként ők profik az ilyen jellegű édességek készítésében, mi már inkább a kavart süti korszak háziasszonyai vagyunk. :)

    Liza,
    osztom a véleményed, én is szívesen eszek ilyesmit. Hááááát a sütés már kevésbé kellemes tevékenység, de azért időnként belefér... :)

    Ms. Poppy,
    dícsérendő a hozzáállásod!!! :)
    Köszi a kedves szavakat!!

    Lady,
    köszi! :)

    Bianka,
    megérte. Váratlan vendégek is érkeztek, nagyon ízlett mindenkinek.

    Ottis,
    húúú, az jó, ha Anyukád készít ilyesmit. Majd nagymama korunkban mi is ráérősebbek leszünk, és gyártjuk a 4-6 laposakat! :)

    VálaszTörlés
  12. Thrini, ez nagyon jól néz ki, biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan finom is!

    Ilyesmit én is nagyon ritkán sütök, sajnos két jellembeli hiányosságom biztos van, sem a türelem, sem pedig a kitartás nem tartozik az erényeim közé. :))

    VálaszTörlés
  13. Ez isteni!
    Nálunk is ritkán készül lapokból süti, pedig nagyon szeretjük.
    Hmmm...csak nézem a gyönyörű fotót, és sóhajtozom :)

    VálaszTörlés
  14. Fanasztikus bizony... Anyukám sütött ilyeneket...

    VálaszTörlés
  15. Nagyon guszta sütemény, olyan csalogatóan nézz itt rám. Ilyen krémmel még nem készítettem, viszem is a receptet. A lapokat akár előző nap is meglehet sütni és másnap tölteni, így talán nem olyan időigényes.:)

    VálaszTörlés
  16. Édesanyám sütötte régen, ez nálunk "legényfogó" volt, udvarlók, majd férjek kedvence, no meg a miénk is...Ma már én sütöm unokáimnak!

    VálaszTörlés