Faluvégi kurta konyha

Kisiskolás koromban az időm jelentős részét az utcán töltöttem (természetesen szülői engedéllyel) az utcabeli branccsal. Szinte egész nyáron kint éltünk, játszottunk, bandáztunk, sokszor még kint is ettünk. Igen, akkor az még megengedett volt. Ma már másképp neveljük gyerekeinket. A szülők végezték a dolgukat, ha munkahelyre jártak dolgozni, akkor elkészítették a gyerkőcök részére a betevő falatot, nem kellett félni az éhenhalástól. De bizonyos kort  elérvén, a zsíros kenyér, szalámis kenyér, lekváros kenyér elkészítésén túl megpróbálkoztam bonyolultabb ételek legyártásával is, mint pl. a tojásrántotta. Tojás mindig volt otthon, frissen tojták a tyúkok, legkézenfekvőbb volt mint alapanyag. Nem volt túl bonyolult elkészíteni egy rántottát, bár akkor még nem voltak teflon edények, utáltam is sütőedény mosogatását, mert mindig leragasztottam a rántottát. Nem égett le, csak jól átsülve szerettem, nem pedig rezgősen.  A tükörtojás sütése viszont kicsit necesebb volt, azzal csak később próbálkoztam. Talán így kezdődött konyhai pályafutásom.....

Manapság is készül rántotta a konyhámban, bár nem túl sűrűn. A gyerekem nem igen szereti, ő inkább a tükör változatra szavaz, ha megkérdezem melyik legyen. Elkezdődött a kinti kapirgálós időszak, mostmár szívesebben vagyok kint, mint bent (ma is elültettem néhány tő árvácskát, gazoltam, megnéztem a veteményest, körbenéztem a növényeket, szedtem ki a komposztból stb.), ezért a betervezett tésztagyúrás elmaradt, és hirtelen már csak egy rántottára futotta. Megspékelve némi snidlinggel, petrezselyemmel, szárított chilivel. Közben megérkezett Anyukám, néhány palacsintát kísért el hozzánk, úgyhogy a desszertet sem kellett  nélkülöznünk.

Egyébként, ha már szóba jött a rántotta, van a várólistámon egy jó kis recept, tojásos recept. Legközelebb, ha gyors vacsit akarok, akkor elkészítem. Majd mutatom.