A héten ez az első alkalom, hogy tésztát gyúrtam. Komolyan mondom már hiányzott. Valahogy megnyugtat, míg dolgozok vele. Olyan régen ettünk már derelyét, úgyhogy az készült a tésztából. Ugyanazt az alapreceptet használtam, mint, amit már többször is leírtam. Nyújtottam belőle egy nagy kört, gondolatban megfeleztem, az egyik felét kiraktam lekvár kupacokkal, ráhajtottam a tészta másik felét és feldaraboltam. Ami nem kis feladat volt, hiszen olyan vacak a derelyevágóm, annyira mozog a kereke, hogy nagy teljesítmény volt egyenesen haladni vele, és kb. egyforma darabokat vágni. (Azt hiszem sürgősen be kell, hogy szerezzek egyet.) Utólag jutott eszembe egy megoldás, de akkor már túl voltam a szabdaláson.
Én a derelyéhez a hagyományos morzsa szórást szoktam alkalmazni, a morzsához egy kis fahéjat és barnacukrot adok. De egyébként tervezem már egy ideje a darált dióba forgatós verziót is, csak most éppen nem volt törve dióm. Ebből a tészta adagból 28-30 db derelye lesz.
Én a derelyéhez a hagyományos morzsa szórást szoktam alkalmazni, a morzsához egy kis fahéjat és barnacukrot adok. De egyébként tervezem már egy ideje a darált dióba forgatós verziót is, csak most éppen nem volt törve dióm. Ebből a tészta adagból 28-30 db derelye lesz.
Hozzávalók:
A tésztához:
2 db közepes méretű tojás
10 dkg rétesliszt
10 dkg finomliszt
tölteléknek szilvalekvár
a morzsához: zsemlemorzsa, fahéj és barna cukor ízlés szerint és némi zsiradék a pirításhoz
Elkészítés:
A kimért lisztet összekeverem, a közepébe készítek egy mélyedést, belütöm a két tojást és elkezdem villával összekeverni, majd kézzel gyúrom, míg egynemű szép sima tésztát kapok. (Soha nem teszek a tésztába sót, mert meglágyítja a tésztát, és akkor nehéz kinyújtani.) Egy cipóvá formálom, letakarom egy tállal és hagyom pihenni legalább 20-30 percet. Ha letelt a pihi idő, kézzel ellapítgatom kerek formára, majd kinyújtom nyújtófával szép kerekre és vékonyra. Gondolatban megfelezem a tésztát, majd az egyik felére kis kupacokat rakok a lekvárból. Majd ráhajtom a tészta másik felét, kinyomkodom a levegőt, jól összenyomkodom a tésztát, hogy összeragadjon és fővés közben ne jöjjön ki a lekvár. Derelyevágóval téglalapokká darabolom. Közben felteszek egy jó nagy lábasba vizet forrni, ha már lobog a víz, teszek bele sót és beleteszem a derelyéket. Megvárom, míg feljönnek a víz tetejére, utána még hagyom néhány percig főni őket. Próbaképpen egyet kiveszek, mikor úgy gondolom, hogy megfőtt, kettévágom és megkóstolom. Ránézésre is látszik elvágás után, ha nincs fehér rész a tésztában és könnyen elvágható, akkor megfőtt. Szűrővel kiszedem a derelyéket, vízzel leöblítem őket és az előzőleg zsiradékon megpirított, fahéjjal, cukorral ízesített morzsára borítom őket, majd összerázom és fogyasztható.
Még sosem ettem derelyét, de azt hiszem hamarosan kipróbálom, nagyon étvágygerjesztőek a tiedek a képen
VálaszTörlésKati,
VálaszTörléstényleg nem ettél még? Próbáld ki, és mesélj! :))
Annyira szeretem a képeidet :-)
VálaszTörlésMi is így esszük a derelyét - de idejét sem tudom, mikor volt már derelye a tányéron!
Thrini!
VálaszTörlésAnnyira jóó, nagymamám készített ilyet, imádom, én meg milyen régen készítettem:-))
Thrini ez isteni finom lehet! Bevallom magam még sose készítettem, mindig nagyimnál ettem. Talán itt az ideje magam készíteni! :)
VálaszTörlésÓ, hogy én ezt mennyire szeretem! De még sosem csináltam, ez még anyu reszortja. :)) De már elég régen volt, ideje lesz nála leadni a rendelést.
VálaszTörlésEgyszeri próbálkozásomkor a derelye szétnyílt, s a lekvár önálló életre kelt...
VálaszTörlésSajnos, mint annyi mást nem figyeltem meg anyukám konyhájában.
Most már késő.
Mielőbb megpróbálom újra, mert nagyon finom, s remélem Lilinek is ízleni fog, mint a napokban a remek kis túrógombóc, amitől tartottam, s mégis finom lett!
Ici-pici víz?!
VálaszTörlésSzépek lettek és milyen finom, én egy pohárral kerekre szaggatom és a felébe megy a lekvár, majd ráhajtom a másik felét és tényleg fül-szerűbb lesz úgy.Az egész család imádja nálunk is:-)))
VálaszTörlésFigyelem a többi tésztádat is, szuperek:-)))
Mert, hogy barátfülének is hívjuk, ezt az előbb elfelejtettem hozzáírni:-))))
VálaszTörlésViki, aranyos vagy! Mindig adsz egy kis löketet, hogy bíztatsz. Pedig annyit mérgelődöm a képek miatt, mert sosincs fény, mire fotózásra kerül sor!! A férjed esetleg örülne egy kis derelyének?? :)
VálaszTörlésGesztenye, én is mindig megfeledkezem a derelyéről, mikor tanácstalan vagyok vacsi ügyben, átgondolom, mit ettünk régen és ilyenkor beugrik a derelye, gombóc.
Colors in the Kitchen,
tessék megpróbálni!!! :))
Szemi, Anyud biztosan finomat készít Nektek! :)
Márti,
én nem szoktam vizet adni a tésztához, Anyukám mindig azt mondja, ha van tojás abból kell gyúrni. És hála istennek tojnak a pipik. Egyébként tippként: a tésztát miellőtt ráhajtod a másik felét, töltés után, megkenheted picit vízzel, vagy ha van maradék tojásfehérjéd, és úgy nyomkodod össze. Tuti összeragad! Egyébként fontos, hogy milyen lekvárt használsz. Ez a mienk igazi kemény, sütésálló. Ne add fel! :))
Anikó, igen barátfülének is hívják, de én még nem készítettem olyan formájút, mint Te szoktál. De egyszer kipróbálom, csinosak lehetnek úgy is! :)
Imádom és milyen rég óta keresek egy jó receptet
VálaszTörlésThrini, ezt még én is a nagymamámtól tanultam, így készíteni. Olyan jó volt olvasni, kicsit visszajött a gyerekkorom sok-sok finom derelyéje. Nem akarlak elkeseríteni, de nem olyan régen egymás után két derelye vágót is vettem (nem is olcsón), s mindkettő, mintha berugott volna, ugy közlekednek a tésztán :)
VálaszTörlésNagyon guszta, egyszer talán én is készítek!
VálaszTörlés