Majdnem hamuban sült pogácsa

A történet  nem arról fog szólni, hogy befűtöttem a kerti kemencébe és a pogácsa beleesett a hamuba...:)

Hanem: Kislány koromban is nagyon szerettem olvasni, próbáltam elképzelni a szereplőket, a színhelyeket és persze a hamuban sült pogácsát. Azt gondoltam, hogy amit a legkisebb legénynek pakol az édesanyja a tarisznyájába, az kb. úgy néz ki, mint az Anyukám által sütött tepertős pogácsa. Vajon jól gondoltam?! Szerintetek, hogy nézhet ki az a bizonyos mesebeli pogácsa? :)

A fagyasztóba betároltam néhány csomag darált tepertőt, de nem igazán használtam még belőle, talán egyszer sütöttem lekváros papucsot. Viszont hamarosan indul a csirkevágó szezon :( , kell a hely, ezért próbálom a benne lévő alapanyagokat hasznosítani.

A tepertős pogácsa omlós változatát szoktam sütni, ami szerintem nem marad el minőségében a hajtogatott társától.

 

 Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 tojás+ 1 tojás sárgája a kenéshez

2 dkg élesztő

1 dl tej

175 g csökkentett zsírtalmú tejföl

20 dkg darált tepertő

másfél tk só

bors

pici cukor

Elkészítés:

A lisztet elmorzsolom a darált tepertővel. Belekeverem a sót, borsot,  hozzáadom a tojást. A tejet meglangyosítom, pici cukrot teszek bele és felfuttatom benne az   élesztőt. A felfutott élesztőt hozzáöntöm a liszthez és összeállítom a tésztát a tejföllel. Kelesztőtálban duplájára kelesztem. A megkelt tésztát lisztezett pulton kb. ujjnyi vékonyságúra nyújtom , becsíkozom éles késsel, és 5 cm-es pogikat szaggatok ki. Sütőpapíros tepsire pakolom őket, tojássárgával lekenem mindet. Előmelegített sütőben, 180-190 fokon sütöm, 20-25 percig.

Időközben utánanéztem a témának, s idemásolok egy kis érdekességet. Ha legközelebb mesét olvasok, amiben lesz szó a hamuba sült pogiról, kicsit fel kell nagyítanom az általam álmodott képet, mert a méretek nem egyeznek, mint utólag kiderült.   :))

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény legény, aki elindult szerencsét próbálni. A nagy út előtt persze tarisznyájába tette a hamuba sült pogácsáját…Na de mi is az a hamuban sült pogácsa?!

Sok szülő kénytelen szembesülni a feltett kérdéssel, és ilyenkor nyilván jön a kézenfekvő magyarázat: a hamuba sült pogácsa bizony az, amit hamuból sütnek. De azért nem ilyen egyszerű a helyzet, bár tény, hogy egyes mesékben konkrétan hamupogácsáról (nem összekeverendő a hamuban sülttel) van szó. Ezekben a történetekből általában ki is derül, hogy itt bizony nem lisztből, hanem „valami hitvány korpából” készült a sütemény.

Ne gondoljuk azonban, hogy a hamuba sült pogácsa csupán a népmesék találmánya. A Besztercei Szójegyzékből, a ma ismert legkorábbi szótárunkból, amely a 15. század első negyedében született, kiderül, hogy tulajdonképp parázsban sütött kenyérről van szó. A „hamuba swlt pogátsa” ugyanis megegyezik a „parasba swtot kenyér”-rel, sőt, a pogácsa végső őse a latin focacia (panis focacius=hamuban sült kenyér), amiből aztán az olaszok focaccia-ja (lapos, sült kenyér) is származik.

Így arra a kérdésre is magyarázatot kaphatunk, hogy a szegény legény miért csupán egyetlen pogácsát vitt magával a hosszú útra. Hiszen tény, hogy a mesékben vannak csodák, azonban ha ez a sütemény akkora, mint egy kenyér, sokkal hihetőbb, hogy hősünk nem marad éhes napokig.

Innen: http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=6&id=9763