Félsiker vagy félkudarc?

Gyermekem nyöszögött egy ideje, hogy mikor készítek már valami mákosat? Nem volt kedvem nagy dolgokhoz… Vagytok így néha ti is?

Gondoltam összedobok egy muffin-t , annál gyorsabb megoldás hirtelen nem jutott eszembe. Szilvával szerettem volna párosítani, de nem tudtam összeszedni a kertben 12 muffinra valót. Már csak a besztercei terem, az is csak néhány szemet , egytől-egyig beteg példányt. Passzol még a mákhoz a citrom is, de az nem volt itthon, boltba pedig senki nem akart menni. Aztán átsuhant az agyamon, hogy teszek bele lekvárt, de nem tudom, mennyire süllyedt volna a tészta aljára és sült volna le a süti. Utolsó kétségbeesésemben találtam egy tábla étcsokit. Tudom, tudom a fehér jobb lett volna, de ha csak ilyen volt itthon... Próba, szerencse, belekockáztam.

Gyermekem szerint nem passzol a csoki a mákhoz, igaza van… De nem kellett kidobni egy darab muffin-t sem, nem száradt ránk,  elfogyott.

Azért legközelebb fehér csokival készítem.

Hozzávalók:
8 dkg darált mák
17 dkg liszt
12 dkg cukor
1 vaniliás cukor
2 és fél tk. sütőpor
fél tk. szódabikarbóna
1 tojás
2,5 dl tejtermék (joghurt v. kefír v. tejföl)
0,8 dl étolaj
10 dkg csokoládé (jobb a fehér)

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat összekeverem (mák, liszt, sütőpor, szódabikarbóna, csoki). A tojást villával lazán elkeverem, beleteszem a cukrot, vaniliáscukrot, tejterméket, olajat. A száraz hozzávalókhoz öntöm és nagyjából összekeverem. Nem kell hozzá robotgép, mixer, kézzel végezhető művelet, túlságosan nem kell kikavarni, mert akkor lesz megfelelő állagú a tészta és finom a végeredmény.

A tésztát fagyiskanállal a muffinsütőbe adagolom. 25 perc alatt megsütöm, előmelegített, 180 fokos sütőben.

(A fagyiskanál trükköt Nigella műsorában láttam, és tényleg jobb, mint az evőkanállal történő adagolás.)