A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 12., hétfő

Zöldből sárga

Van  (többek között) két almafa a kertünkben, amelyekről ezeket a szépségeket szüretelem.  Még zöld a színük, roppanósak, de édesek. Idővel besárgulnak a gyümölcsök, de én már akkor nem szeretem őket, elveszítik a  roppanósságukat, sercegősségüket. Utána már csak sütibe, vagy főzve fogyasztom.
Nem hibátlan minden egyes darab, hiszen biotermés. Osztogatom a családban, mert rengeteg termett, de még így is van bőven. Szeretnék valami édességet készíteni a héten, remélem jut rá időm.


Egyetek almát!Tudjátok! Naponta egy alma távol tartja az orvost.




2010. június 25., péntek

és savanyítok


Az ételek tartósításának igénye szinte egyidős az emberiség történetével. E jellegű vágyak megvalósulása azonban nem egykönnyen válhatott realitássá, viszont a mélyhűtés üzemi méretűvé válása nagyban hozzájárult a háziasszonyok álmainak –miszerint friss, nem idény jellegű zöldségeket, gyümölcsöket is adhassanak családjuknak – beteljesüléséhez. Na de mi volt a mélyhűtés előtt? Például a savanyítás, amiről én most tulajdonképpen posztolnék.

Nem ismerem a művet, csak olvastam róla, amiből okosságot mutatok:

Az erdélyi fejedelem udvari szakácsmesterének könyvéből megtudható, hogy a 16. században, konyháinkban mindennapos volt a savanyúság készítése. Ettek salátát ecettel és a mai kedvencet az ecetes uborkasalátát is.

Érdekességként a receptje:

Ugorka saláta: az ugorkát szépen hámozd meg, szeldeld, tiszta meleg vizben fonnyazd ki, szedd ki szitára, had szivárkozzék le a vize, rakd tálacskában, annakutána eczetezd , borsold, faolajozd meg. Igy add fel.

Készült -a forrás szerint- fokhagymás változata is.

Az előző évszázadok háziasszonyai is, akárcsak én, meg akartak őrizni valamit a nyári frissességből, -az eltett dolgok ízére gondolok- illetve, az ételekhez kellemes ízű körítéseket tálalhattak.

Lippai János 1664-ben megjelent könyve többféle módját ismerteti a savanyításnak, érlelésnek pl. az uborkáét és sok más növényét is. Lippai -többek között- az articsókát, gyenge tököt, spárgát, zöldborsót is említi.

Tehát a savanyítás eljárása igen régi, mára a tartósítószerek jelentős használatával egészült ki, illetve az alkalmazott fűszerek köre is bővült.

Az én módszerem –mondhatom szerénytelenül- hagyományon alapszik, mert hogy Anyukám évtizedek óta használt receptjére eszküszöm. A sokak által nagyon-nagyon nem szeretett dunsztolásos eljárást alkalmazzuk, kopp-kopp-kopp (lekopogva) nem is romlott még meg savanyúságom.  
Lehet, hogy macerás, gőz is kerül a konyhában ( azért van az elszívó, hogy használjam), de nem kell egész évben ezt csinálnom, csak szezonálisan és akkor is annyit, amennyihez kedvem és időm van.

Íme a recept ha valaki esetleg érdeklődne:
(7 dl-es üvegeket használok)
Az üveg aljára friss kaprot teszek, friss, kis méretű, inkább zsenge vöröshagymát szeletelek (4-5 szeletnyit), szórok bele, egész borsot, koriandert, esetleg mustármagot (ezek opcionálisak, ha valakinek valami nem szimpi kihagyhatja, én is van, hogy maradok a kapor-hagyma duónál) . Egy ek. cukrot és egy tk. sót teszek bele, majd jöhetnek a lehetőleg apró,  alaposan megmosott uborkák. Fél dl 10 %-os ecetet öntök rá, majd feltöltöm vízzel. Alaposan rátekerem a fémcsavarókat az üvegekre és megforgatva megnézem, hogy nem engedi-e a vizet, ha igen másik csavarót teszek rá, újabb próba. Ha jól zár, mehet egy szendvics aljú edénybe, amit kibélelek -mondjuk- régi kiselejtezett konyharuhával. Feltöltöm az edényt annyi hideg vízzel, ami az üvegeket félig lepi el. Ne legyen több a víz, mert forraláskor kibugyoghat. Közepes lángon dunsztulom, kb. 50-60 percet. Ahogy átmelegszik az üvegben a lé, kis buborékok szállnak fel az üveg aljáról és a benne lévő uborka színe szép sárgára változik. Ha letelt a főzési idő, leveszem a tűzről a lábast,  a kamrába viszem és néhány réteg, szintén kiselejtezett ruhaneművel letakarom, (pl. régi törölköző, pléd stb.) , így hagyom kihűlni a lábasban az üvegeket. Másnap szárazra törölve az üvegeket, felteszem őket a kamra polcra.


Ropogós, ízlésünknek megfelelően savanyú uborkák készülnek így. Nekem ez a módszer bevált, ismerőseink is szeretnek hozzánk járni ecetes uborkát enni, és szívesen veszik ha kapnak ajándékba. :)


Az okosságot A négy alapíz szakácskönyve: Savanyú részében találtam.

2010. június 23., szerda

Befőzök...



Vettem néhány kg meggyet, készült belőle dzsem és befőtt, illetve fagyi, tettem palacsintába és ettük nyersen is. Elfogyott....



2010. április 25., vasárnap

Rendhagyóan, kerti rovat és növény meghatározó :)

Nem szoktam nagyon eltérni a gasztro témától, most viszont teszek fel néhány képet (kérésre :D, igazából nem is szoktam kertet fotózni mostanság, ezek viszont frissen készültek) a kertünkben található növényekről. Mindet én magam ültettem, (kivétel a fákat)   és szeretettel gondozom őket. Nincs itt semmi különlegesség, de a mienk.  Igazából még most kezdenek magukhoz térni az évelők, a gyümölcsfákon sajnos kevés virág van, úgyhogy gyenge termés ígérkezik, főleg almából.
Fűszernövények ültetését szabadföldbe, most először próbáltam ki (cserépben szoktam minden évben), sajnos a tárkony, a majoránna és a kakukkfű nem mutatkozik, pedig már itt volna az ideje, de még reménykedem.
Fűnyírás után rengeteg madárka bogarászik, sok fekete rigó látogat el hozzánk és minden évben költenek a madáretetőben a kerti rozsdafarkúak. Ma volt a házunk előtt egy gólya, békát akart fogni az árokban, a férjemmel néhány percig figyeltük, nagyon érdekes volt.

Íme a képek:

Bergénia, tulipán és kúszó madárbirs.

Virágzik az almafa.


Kakukkfű és rozmaring, ami még csak éledezik.


Nyuszifül és sziklai ternye.

Fehér ibolya, nőszirom, ami később nyílik és háttérben egy oszlopos tiszafa.

Kúszó kecskerágó és elburjánzott citromfű.

Orgona, a háttérben borostyán és legalul megbújva cickafark.