Utó karácsonyi feeling

Úgy tűnik hagyományt teremtek kimaradt karácsonyi sütik újrahasznosításából. Tavaly egy brownie szerű sütit ítéltünk kárhozatra ( jó kis csokimázas, kandírozott naranccsal megszórt), az idén (2012-ben) pedig néhány db mézes sütit. Ma túrógombócot készítettem, de  a zsemlemorzsás változattól ég a gyomrom, ezért döntöttem úgy, hogy ismét bevetem a "kekszmorzsa szórást". Semmivel nem marad el a klasszikus verzió mögött. Próbáljátok ki, ha bármilyen darálható sütimaradványotok lesz. A tavalyi csokis morzsás változat is finom volt, de ez a mézes ízű is kiváló.

Egyébként a túrógombóc nálam így készül:

Hozzávalók 15 db gombóchoz:

50 dkg túró

3 db s méretű tojás

kb. egy evőkanál cukor

csipet só

5-6 dkg búzadara

Elkészítés:

A villával összetört túróhoz adom az egész tojásokat, sót, cukrot, búzadarát és alaposan összekeverem kézzel. Hagyom pihenni,( kb. annyi ideig, míg felporszívózok, felmosok egy közepes méretű nappalit, és rántást készítek a bableveshez). Ez lehet akár 1 óra is, nem árt a gombócnak. Pihentetés után vizes kézzel gombócokat formálok, egy tányéron hagyom őket, míg felforr a nagy fazék víz. A lobogó vízbe teszem őket egyesével, óvatosan. Ha feljönnek a víz tetejére, még 5 percig főzöm őket, szűrőkanállal hideg vízbe szedem kb. 3-4-sével, majd a hideg vízből egy tányérra kerülnek. A kekszmorzsába, azaz ledarált mézeskalács morzsába egyenként megforgatom őket és kész. Némi porcukor is kerülhet rá, ízlés kérdése.

Pókhálós túró rudi

Hi-hi-hi, persze, hogy nem ilyen díszítést akartam. De kezdjük az elején. Későn érő típus vagyok, a Dokinál található tortát szerintem már jó néhányan elkészítettétek. Én viszont egyáltalán nem terveztem be, de volt túró a hűtőben, és talán ma a szokottnál nagyobb kedvet éreztem a sütéshez, ezért elkezdtem kutakodni az emlékeim között és beugrott ez a torta. Nyilván az itthon lévő hozzávalókhoz igazítottam. Kekszet én nem nagyon tartok raktáron, sokkal inkább kézenfekvőnek találtam egy piskóta sütését. A csoki réteg a piskótára került, hogy a túrós krém ne áztassa el a lapot. Egyébként nagyjából az eredeti leírás alapján haladtam. A tetejére az Eszterházy torta csurgatását akartam alkalmazni, de mire végére értem a csokivonalnak, már nem tudtam behúzgálni keresztbe, mert megdermedt. Tulajdonképpen így lett egy utó Halloween feelingje.

Hozzávalók:

a tésztához:

3 db tojás

 3 púpos evőkanál liszt

3 csapott evőkanál cukor

1 csipet só

kb. másfél mokkáskanál sütőpor

a krémhez:

50 dkg túró

7 dkg cukor

1 citrom reszelt héja

2 dl tejszín

4 gramm étkezési zselatin

1 rúd vanilia kikapart belseje

10 dkg étcsokoládé

2 evőkanál étolaj

Elkészítés:

Szétválasztom a tojásokat. A fehérjét felverem egy csipet sóval. A sárgáját habosra keverem a cukorral. Összekeverem a lisztet a sütőporral. A kemény habot, a kikavart tojássárgákat és a lisztet összedolgozom és egy 22 cm-es tortaformába simítom, úgyhogy a tészta közepe homorú legyen, így ha megsült szép egyenletes lesz a teteje, nem púposodik fel. 180 fokon, előmelegített sütőben sütöm 15 percig. (Tűpróba!)

A tejszínt egy lábasban megmelegítem, hozzáöntöm a zselatint és a cukrot és addig kavarom habverőval, míg elolvad a cukor és a zselatin is. Vigyázat! Felforralni nem szabad, mert akkor a zselatin nem fog dolgozni!! A túróhoz adom a reszelt citromhéjat, a kikapart vanilia belsejét és a langyosra hűtött tejszínt, jól kikavarom, hagyom pihenni.

Közben meghűlt a piskóta lap. 5 dkg apróra tördelt csokit egy evőkanál étolajjal megolvasztok mikróban, szépen csomómentesre kavarom és ráöntöm a piskótalapra, elkenem, hogy mindenhová jusson. Hideg helyen megdermesztem a csokimázt. Közben a túró is   keményedett, rákenem a csokiréteges piskótára. A maradék 5 dkg csokit összemelegítem 1 evőkanál étolajjal, csomómentesre kavarom és egy kis méretű műanyag zacsiba kanalazom. A zacsi egyik sarkán egy ici-pici lukat vágok és rácsurgatom a csokit csigavonalban a torta tetejére. Hideg helyen tárolom a sütit, míg szeletelhető lesz. Kb. 2 óra kell  neki.

Gyorsan almásat

Almás rétes, almás lepény és ehhez hasonló klasszikusak jutnak hirtelen eszembe (egy tompa hétköznapon) ha almával kapcsolatos édességet akarok készíteni.  Viszont volt egy recept készenlétben, egyszerűnek tűnő, éppen egy hétköznapi vacsora mellé gyorsan kivitelezhető.

Itt találtam.

Ismeritek a receptet?

Annyit fűznék hozzá, hogy nagyon el kell találni, milyen hőfokon süljön, mennyire legyen forró az olaj, mert ha nem figyelünk,  könnyen megsülhetnek szép barnára a fánkok. 

Elkészítés:

Kimérem a lisztet, hozzáadom a cukrot, sütőport, összekeverem. Meghámozom az almákat, nagy lyukú reszelőn lereszelem, enyhén kinyomkodom, majd hozzáteszem a liszthez, beleütöm a tojásokat és kézzel összedolgozom. A forró olajba kanállal beleszaggatom a fánkokat, fedő alatt sütöm az egyik oldalukat, majd megfordítom őket és fedő nélkül készre sütöm. Fahéjas porcukorral (vagy vaniliás cukorral) megszórva tálalom.

Céklás, joghurtos krém

Akkora szélvihar kerekedett, mikor elkezdtem kint fotózni  a pohárkákat, hogy alig bírtam néhányat kattintani. De nem esett egy csepp eső sem, és újra süt a nap. Sok hűhó semmiért. Pedig ígérték a lehűlést. Ezt a krémet a forróságban kívántam meg. Unom már a jégkrémet és a dinnyét, valami joghurtos dologra vágytam. Volt egy kis maradék tejszín, legalább azt is felhasználtam. Gyümölcs viszont nem volt itthon, így került bele a cékla. Egyébként az ötletet egy régóta birtokomban lévő tortarecept adta, amit még a mai napig sem sütöttem meg, de a krém ott is valami hasonló. Egy kis alkohol is mehetett volna bele, hogy legyen valami pikantériája. Majd legközelebb.....

Elkészítés:

A céklát meghámozom és lehelet vékony szeletekre vágom. Egy lábaskába teszem, öntök hozzá 3 dl vizet és puhára főzöm. Rúdmixerrel pürésítem. Beleborítom a joghurtot és a tejszínnel kikavart zselatint, átkavarom. Beleteszem a cukrot és a citromlevet, egy kicsit visszamelegítem a tűzön (vigyázat! nem szabad forralni), hogy elolvadjon teljesen a zselatin. 1 dl-es pohárkákba töltöm, alufóliával lefedem a tetejüket és ha langyosra hűlt, beteszem a hűtőbe. 1-2 óra alatt megdermed.

7 pohárkányi lett nekem.

A cukor és citromlé kóstolás alapján adagolható. Ha bevizezett pohárba töltjük a krémet, akkor könnyebben kicsúszik tálalásnál.

Javaslat: tejszín és joghurt helyett nagyobb mennyiségű víz adható hozzá,  akkor cékla zselét kapunk. Esetleg a víz egy részét vörösborral pótolhatjuk, hmm.. úgysem lenne rossz.

Ha valaki idegenkedik a zselatintól, el is hagyhatja, akkor egy sima pohárkrém a végeredmény.

Gombócok a muffinban

 

Ezt a muffint már régen kinéztem Mohánál. A saját alapreceptemet sütöttem meg, a lekvárgombóc ötletét viszont "elloptam". Beleforgattam még pluszként durvára darált dióba a lekvár golyócskákat és úgy süllyesztettem bele a tésztába. Különösebben nem jön elő evéskor a dió íz, mehetett volna még kicsit több a tésztájába is, a kakaó mellé. A csokimázt is lespóroltam, mert nem volt itthon csoki, a kakaós, tejszínes öntettel pedig nem akartam tölteni az időmet. Ennyire futotta ma  tőlem, ugyanis ismét a kertben tevékenykedtünk.

 

Elkészítés:

A szilvalekvárból  vizes kézzel kis,  féldiónyi méretű golyócskákat készítek (12 db-ot), majd beleforgatom darált dióba.
A lisztet, kakaót, sütőport, szódabikarbónát, darált diót összekeverem. Felverem villával a tojást, hozzáadom a cukrot, vaniliás cukrot, kefírt, olajat és az olvasztott vajat,  majd az egészet lazán összekeverem és hozzáadom a lisztes keverékhez, összedolgozom egynemű masszává. A muffinsütőbe pakolom a papírformákat, mindegyikbe teszek egy kis tésztát, belerakosgatom a gombócokat, majd befedem tésztával. 180 fokon (előmelegített sütőben) sütöm 25 percig. Langyos állapotban megszórom diós porcukorral.

OFF: Szedtem egy csokor nárciszt a kertben, gondoltam a tavaszi fejlécben megmutatom. Isteni illatuk van. A dupla szirmú még most van bimbós állapotban, a szimplák már szinte mind kinyíltak.

E heti tészta gyakorlat

A héten ez az első alkalom, hogy tésztát gyúrtam. Komolyan mondom már hiányzott. Valahogy megnyugtat, míg  dolgozok vele. Olyan régen ettünk már derelyét, úgyhogy az készült a tésztából. Ugyanazt az alapreceptet használtam, mint, amit már többször is leírtam. Nyújtottam belőle egy nagy kört, gondolatban megfeleztem, az egyik felét kiraktam lekvár kupacokkal, ráhajtottam a tészta másik felét és feldaraboltam. Ami nem kis feladat volt, hiszen olyan vacak a derelyevágóm, annyira mozog a kereke, hogy nagy teljesítmény volt egyenesen haladni vele, és  kb. egyforma darabokat vágni. (Azt hiszem sürgősen be kell, hogy szerezzek egyet.)  Utólag jutott eszembe egy megoldás, de akkor már túl voltam a szabdaláson.
Én a derelyéhez a hagyományos morzsa szórást szoktam alkalmazni, a morzsához egy kis fahéjat és barnacukrot adok. De egyébként tervezem már egy ideje a darált dióba forgatós verziót is, csak most éppen nem volt törve dióm. Ebből a tészta adagból 28-30 db derelye lesz.

Hozzávalók:

A tésztához:

2 db közepes méretű tojás

10 dkg rétesliszt

10 dkg finomliszt

tölteléknek szilvalekvár

a morzsához: zsemlemorzsa, fahéj és barna cukor ízlés szerint és némi zsiradék a pirításhoz

Elkészítés:

A kimért lisztet összekeverem, a közepébe készítek egy mélyedést, belütöm a két tojást és elkezdem villával összekeverni, majd kézzel gyúrom, míg egynemű szép sima tésztát kapok. (Soha nem teszek a tésztába sót, mert meglágyítja a tésztát, és akkor nehéz kinyújtani.) Egy cipóvá formálom, letakarom egy tállal és hagyom pihenni legalább 20-30 percet. Ha letelt a pihi idő, kézzel ellapítgatom kerek formára, majd kinyújtom nyújtófával szép kerekre és vékonyra. Gondolatban megfelezem a tésztát, majd az egyik felére kis kupacokat rakok a lekvárból. Majd ráhajtom a tészta másik felét,  kinyomkodom a levegőt, jól összenyomkodom a tésztát, hogy összeragadjon és fővés közben ne jöjjön ki a lekvár. Derelyevágóval téglalapokká darabolom. Közben felteszek egy jó nagy lábasba vizet forrni, ha már lobog a víz, teszek bele sót és beleteszem a derelyéket. Megvárom, míg feljönnek a víz tetejére, utána még hagyom néhány percig főni őket. Próbaképpen egyet kiveszek, mikor úgy gondolom, hogy megfőtt, kettévágom és megkóstolom. Ránézésre is látszik elvágás után, ha nincs fehér rész a tésztában és könnyen elvágható, akkor megfőtt. Szűrővel kiszedem a derelyéket, vízzel leöblítem őket és az előzőleg  zsiradékon megpirított, fahéjjal, cukorral ízesített morzsára borítom őket, majd összerázom és fogyasztható.

Dermesztett desszert, kivivel

Ritkán veszek kivit, pedig szeretem, de valahogy mindig belefutok a legsavanyúbb szállítmányba. Egyébként nagyon egészséges gyümölcs, csak mint sok,  hozzánk messziföldről érkező gyümölcsöt, a kivit is éretlen állapotában kezdik el teríteni. Ezért igazán finom, érett példányokhoz szerintem nehéz hozzájutni. Előny, ha valahol darabonként árulják, mert kóstolóba vehet az emberlánya néhány darabot és ha tetszett, utólag még visszamehet a felfedezett lelőhelyre. Az eladók egyébként nem szeretik ha a nyomkodós vásárlási szokást alkalmazza a vevő, bevallom, én azért kicsit fogdostam szegény gyümölcsöket, de nagyon nem mertem erőszakos lenni, nehogy rám szóljon valaki. Közép savanyú kategóriát hoztam haza.

Nos még annyit, hogy én nem tudtam eddig, hogy több néven is anyakönyvezték már ezeket a nagyobbacska bogyókat. Eredeti nemzetközi neve a kínai egres volt. Bár előtte, kezdetben, rövid ideig jangtaoként is ismeretes volt. A 20 század közepén melonette lett, majd 1959-ben a kivigyümölcs (kiwifruit) nevet kapta. A kivi elnevezést  a kicsi, barna, bozontos madárka után kapta. Érdekes, nem?

A desszert egyébként egy egyszerű, nálunk sűrűn készülő joghurtos, tejszínes dermesztett krém. Valami hasonló mint itt.

 

Elkészítés:

A joghurtot, tejszínt beleöntöm egy lábasba, adok hozzá kb. 3 ek porcukrot és  -kis lángon- felmelegítem. Beleszórom a zselatint, folyamatosan keverem, habverővel, míg fel nem olvad a por. Vigyázok, hogy ne forrjon fel! Ha felolvadt a zselatin, szétosztom üveg pohárkákba, amelyeket hideg vízzel kiöblítek, talán így könnyebben ki lehet borítani tálaláskor a krémet. 2-3 órára hideg helyre teszem a desszertet, hogy megdermedjen.

Közben meghámozom a kiviket, félbevágom és vékony félszeletekre darabolom. Egy edénybe teszem a szeleteket, adok hozzá 1 ek. porcukrot  (a gyümölcs savanyúságához igazítandó a cukor mennyisége), öntök rá pici (egy-két csepp) vanilia aromát, összekeverem és hagyom pihenni. Tálaláskor körbelazítom egy késsel a krémet, hogy elváljon a pohár falától és óvatosan egy tányérra csúsztatom. Körbepakolom kiviszeletekkel és csurgatok rá a levéből is, ami összegyűlt a tálka alján.

Ebből az adagból 5 db 1 dl-es kis pohárkát töltöttem meg.

Az infók, és a hozzávalóknál lévő kivis kép innen.

Végre madártej!

Anyukám soha  nem készített madártejet, éppen ezért nem is alakult ki semmilyen kötődésem ehhez a desszerthez. 

Liszt nélkül készítettem mindig a madártejet, de ma valahogy nem voltam elégedett a sűrűségével, sőt a színével sem . Még gyorsan tettem hozzá egy tojássárgáját és egy pici kb. 1/3 ek. lisztet. A színe továbbra sem lett igazi sárga,  (kevés zöldet esznek most a tyúkok) de a liszt megadta a krémességét. 

Csak két vaniliás cukrot találtam itthon, úgyhogy azzal ízesítettem, persze a vaniliarúd jobb lett volna, de senkinek nem volt kedve már boltba menni.

Ja, a habfőzés része soha nem volt a kedvencem. Többféleképpen is készítettem már habot, volt, hogy gőz fölött vertem fel és nem főztem folyadékban. Aztán volt időszak, mikor tejben főztem ki a galuskákat. Ma ismét beújítottam. Nem túl régen olvastam egy praktikát itt, aki viszont innen kapta az ötletet. Ki is próbáltam, tényleg működik, nagyon klassz   lett a hab.

Elkészítés:

Egy nagyobb lábasban teszek fel vizet forrni. Szétválasztom a tojásokat, 4 fehérjét felverek kemény habbá egy csipet sóval, apránként hozzáadva a porcukrot, félidőben pedig az ecetet is hozzáteszem. Ha felforrt a víz, lejjebb állítom a lángot és kanállal galuskákat szaggatok bele, kb. 1 perc után megfordítom őket, óvatosan. Újabb   fél, egy perc után, szűrőkanállal kiszedem őket egy szűrőbe. Ott pihennek felhasználásig.

A tejet -hideg vízzel kiöblített- edényben felteszem forrni, egy csipet sóval. A tojássárgákat kikavarom kristálycukorral és liszttel. Ha felforrt a tej, leveszem a lángot, majd merőkanállal adagolva a tejet, felhígítom a tojássárgákat, folyamatosan keverve, majd visszaöntöm a tejhez és habverővel kutyulva, kis lángon besűrítem. Türelmesen, óvatosan. :)
Egy üvegtálba borítom a kész krémet és rápakolom a galuskákat. Hidegre teszem, hogy lehűljön. 

Kókuszos, habos tekercs

Anyukám szívesen készítette ezt a sütit. Nekem is meg van a receptje, de nálam nem gyakran sült.  Egyébként nem vagyok a kókuszos dolgokért oda. Karácsony előtt vettem egy csomag kókuszreszeléket, mert karácsonyra terveztem Csibe begolyózott tekercsét elkészíteni, de mint oly sok minden, az is elmaradt. De, hogy ne foglalja a helyet a reszelék, ehhez a sütihez elhasználtam egy részét. Beteglátogatóba megyünk, viszek belőle kóstolót.

Egyébként dióhabbal is nagyon finom, majd egyszer azt is mutatom.

Mitől fánk a fánk?

A fenti kérdésre a válaszom: nem tudom. Ha fánkról beszélünk, mindenki a kelt és olajban megsütött verzióra asszociál. A Krapfenné féle sztori szerint is kelt tésztáról van szó, ami véletlenül landolt a forró zsírban, azóta mindenki imádja a fánkot.

Nos, ez a diófánk, inkább keksz. Persze addig ezt én sem tudtam, míg meg nem sütöttem. A várólistán szerepelt a recept, azért került fel oda, mert a maradék darált dió felhasználásához éppen ideális, illetve sütőben kell sütni. Ez igazán szimpatikussá tette.

Mindegy minek nevezem fánknak vagy keksznek a lényeg, hogy jó kis nasi. Néhány db-ot bedob belőle az emberlánya és csendben van egy ideig.

Egyébként nálunk már nem igazán van jelentősége a farsangnak, gyerekem már kinőtt a jelmezbálas korból. Ovis és kisiskolás korában én is szorgalmasan gyártottam a jelmezeket, de akármennyit dolgoztam és voltam elégedett az eredménnyel, legtöbbször megelőztek bennünket a kölcsönzős jelmezesek. Tudjuk: nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. :(

A fánkról pedig már szóltam, nem igazán szeretem, a múltkor sütött egérke egy időre kielégítette az ilyen jellegű kívánósságomat. Még a képviselőfánk, amire igen-igen vágyom mostanában, amellett is az szól, hogy sütőben kell megsütni, tehát nem elképzelhetetlen, hogy amint időm engedi készítek belőle egy adagot.

Hozzávalók:

10 dkg darált dió

10 dkg porcukor
10 dkg liszt

10 dkg vaj (én fele vaj, fele zsír megoszlásban használtam, mert nem volt itthon elég vaj)

1 tojás

1 csomag sütőpor

csipet só

szóráshoz: diós porcukor (sima is jó)

Elkészítés:

A lisztet, sütőport, diót, porcukrot, sót összekeverem. Hozzáadom a puha (de nem folyós) vajat és zsírt, összegyúron a tojással. Két órára hűtőbe teszem egy zárható tetejű edényben (folpackba csomagolva is jó). A várakozási idő letelte után lisztes felületen átgyúrom a tésztát, majd 2 dkg-os gombócokat készítek, amiket sütőpapíros tepsire teszek. Kicsit távolabb egymástól, mert sülés közben terjeszkednek. 180 fokos sütőben sütöm, nekem elég volt 16 perc. A recept szerint az első 10 percben nem szabad kinyitni a sütő ajtaját. (Üvegajtós tűzhely tulajdonok előnyben, én is ott guggoltam és néztem mi történik.) Ha megsült, megszórom diós porcukorral. Melegen puha, hidegen ropogósabb, de mindkét állapotban  finom.

28 db készült ebből az adagból.

Eredeti recept: A négy alapíz szakácskönyve: Édes

Tojásfaló egérke

A zsiradékban sütött ételekről már nyilatkoztam, (fánk, lángos és társaik), nem igazán szoktam készíteni, valahogy nem vagyok velük jó barátságban. Nem volt  mindig így, tizen-huszonévesen még nem volt gondom, bármit ehettem, akkoriban az egérkét is gyakrabban készítettem. Egy ideje már  motoszkált a fejemben, hogy készíteni kellene  ilyen fánkot, valami oknál fogva megkívántam. Mivel rengeteg tojás felhalmozódott itthon, most eljött az ideje a sütésnek. Horváth Ilona receptjét szoktam használni. A formáját tekintve, az első adag kissé amorf lett, a végére viszont egész belejöttem, szép gombócok sikerültek.

Fahéjas porcukorral hintettem meg. Kakaó szórással is szokták, úgy is fincsi.

Tényleg, miért hívják ezt az édességet egérkének? Van valakinek információja erről?

Hozzávalók:

fél liter liszt

fél liter tej

6 db tojás

csipet só

2 -3 ek cukor

olaj a sütéshez

szóráshoz fahéjas porcukor

Elkészítés:

Egy lábasban, csipet sóval felforralom a tejet, beleszórom a cukrot. A kimért lisztet lassan belecsurgatom, közben kevergetem, hogy ne legyen csomós, mindezt kis lángon. Leveszem a tűzről és egyenként belekavarom a tojásokat. Forró olajba szaggatom kanállal, próbálkozva gombóc formát kialakítani. (Két kanál segítségével  talán egyszerűbb.) Közepes lángon sütöm, hogy átsüljön belülről is a tészta, ne csak hirtelen barnuljon meg. Papírtörlőre szedem a megsült fánkokat, és ha kicsit hűlt, fahéjas porcukorral megszórom.

Nem kell megijedni, egy sűrű, nehezen kavarható lisztes, tejes keveréket kapunk, a tojás fog rajta lazítani. Alaposan ki kell dolgozni. Lehet fakanállal, ha valakinek nem bírja a keze, akkor kézimixerrel, a dagasztó spirál segítségével. Ha forró olajban, egyenletesen sül, megnő a tészta és könnyű fánkokat kapunk.

Karácsonyra....

Néhány nappal ezelőtt sajnos nagy változás történt az életemben. Nagyon szomorú és rossz dolgok jöttek közbe..... Nehezen élem meg, borzasztó kétségbeesett vagyok. Több lett a teendőm és intéznivalóm, úgyhogy az elkövetkezendő időszakban  a blogolásra nem valószínű, hogy  jut idő és energia, főként új receptek feltöltésére. 

Az idei karácsony másképp fog alakulni nálunk -sajnos-, nem fogom tudni megvalósítani a terveimet.

Viszont a Kifőztük Karácsony elnevezésű adománygyűjtő kiadványban szereplő receptemet még nem tettem fel a blogra, úgyhogy most ezzel tudok a betérő olvasóknak szolgálni.

Nagyon egyszerű kis süti, a valóságban azonban mutatós. Az ötletadó -a sokak által ismert és kedvelt- méteres sütemény volt. Ha karácsony, akkor nálunk a dió és mák főszereplő valamilyen formában. Ebben a sütiben is ez a két domináns íz, krém helyett viszont lekvárt használtam.

Szeretettel ajánlom, főként azoknak, akik esetleg nem szeretik a bejglit, mint mi, de mégis szeretnének valami mákosat, diósat fogyasztani az ünnepen.

Hozzávalók:

8 db tojás

 8 púpozott evőkanál liszt

8 csapott evőkanál cukor

1 csomag 15 g-os sütőpor

 7 dkg darált mák

 7 dkg darált dió

 1 üveg (3,5 dl-es) sárgabarack lekvár

 20 dkg étcsokoládé

 5 evőkanál étolaj

Elkészítés:

Az 1 literes őzgerincformákat kizsírozzuk és liszttel meghintjük, hogy ne ragadjon bele a tészta. A tojásokat szétválasztjuk egy-egy edénybe. Kimérjük a lisztet és belekeverjük a sütőport. A sárgákat felverjük cukorral habosra. Beleszitáljuk a sütőporos lisztet, majd hozzáadjuk óvatosan kevergetve a kemény habbá vert fehérjét. Kettéválasztjuk a tészta alapot, egyik felébe darált mákot keverünk, másik felébe pedig darált diót. Egy-egy őzgerincformába simítjuk a keveréket és 180 fokra előmelegített sütőbe dugjuk. 10 percig sütjük 170 fokon, majd még 15 percig 160 fokon. (Tűpróba.)

Rácsra borítjuk hűlni, majd a gerinc minta alapján szeletekre vágjuk. Felváltva lekvározzuk (egy mákos, egy diós) a szeleteket és egymáshoz ragasztjuk őket. Két rudat készítünk, mind kettő 20-20 szeletből áll.

A csokimázhoz egy kerámia edénybe tördeljük a csokit, hozzáadunk 5 evőkanál olajat és mikróban összeolvasztjuk. Alaposan elkeverjük, hogy ne maradjon benne csomó. A süteményeket bevonjuk vele, villával csíkosra mintázzuk. Hűtőben dermesztjük, majd ferde szeletekre vágva tálaljuk.

 

Ha van lehetősége az itt járó kedves olvasók közül valakinek adakozni, és szeretné a fent említett kiadványt letölteni (amiben, az én receptemen kívül még számos nagyszerű, csodás képekkel kísért  recept van)- akkor ITT talál további információkat és útmutatást. 

Advent első sütije, karácsonyra tesztsütés 1.

Advent első vasárnapja van. Elkészítettem egy egyszerű asztali díszt, elhoztam a virágostól az ajtóra való kopogtatót.   Nem takarítással töltöttem a napot, pedig ráférne a lakásra. Vendégünk volt, intéznivalóimat rendeztem, főztem és   leteszteltem  a betervezett karácsonyi sütik közül az egyiket. Nagyon-nagyon régen kaptam a receptet egy nénitől, aki sajnos már nem él. Még egyszer sem sütöttem meg, de most eljött az ideje, karácsonyra ez lesz az egyik süti. Évekkel ezelőtt kóstoltam, de még emlékeztem az ízére. Nagyon egyszerű kis édesség, de éppen ilyenre van szükségem. A recept szerint sokáig friss marad. (Ez most nem derült ki nálunk, mert nem rég mentek el a vendégek és egy kis vég maradt, ami esetleg megéri még a reggelt.)

Hozzávalók:

3 tojás

5 ek liszt (kb. 6,5 dkg-nyi)

1 csapott kk. szódabikarbóna

2 ek napraforgó olaj

1 kk. őrölt fahéj

csipetnyi gyömbér

fél ek. kakaópor

fél kk. őrölt szegfűszeg

1 ek méz

7 dkg durvára darabolt dió

4+3 ek. cukor

Elkészítés:

A lisztet kimérem, belekeverem a szódabikarbónát, fahéjat, gyömbért, szegfűszeget, kakaóport. Felverem a tojásfehérjét 3 ek. cukorral. A tojás sárgákat kikavarom, beleteszem a mézet. 4 ek cukrot karamellá pirítok, méz sűrűségű legyen. A tojás sárgákhoz adom a lisztes keveréket, és beleöntöm a karamellt és a diót is. Az egészet összedolgozom. Sütőpapírral bélelt püspökkenyér formába öntöm, 170 fokra előmelegített sütőben sütöm. Kb. 10 perc sütés után leveszem a hőfokot kb. 150-160 fokra, így sütöm még 25-30 percig. Elzárom a sütőt és még 5 percig bent hagyom a sütit.

A pirított cukortól van egy jellegzetes íze a sütinek, ami gyerekkoromra emlékeztet. És egy érdekesség, ami lehet, hogy kivitelezési hiba:  találtunk evés közben grillázs darabokat, annak ellenére, hogy teljesen olvadt állapotban adtam a tésztához a karamellt. De nagyon izgalmassá tette a sütit. :)

Zserbó

Nagyon régen nem sütöttem zserbót. De most vendégeknek valami olyan süti kellett, ami viszonylag masszív és el lehet készíteni akár előre is, illetve mindenki szereti. Mivel hétvégén törtem  nagyobb mennyiségű diót, így adta magát, hogy ez süljön. Ezer éve ezt a receptet használom,   anyukámtól örököltem. A fotó   a maradékról készült, esti fénynél, de azért látszik, hogy viszonylag vékony tészta sok töltelékkel. Ha valaki nem szereti a gazdag tölteléket, akkor maradhat a sok recept által ajánlott 25 dkg diónál. Egyébként a cukrot nem szoktam mérni, illetve a lekvárt sem, az érzésből, ízlés szerint adagolandó.

Hozzávalók

a lapokhoz:

35 dkg liszt

2 dkg élesztő

kb. 1,5 dl tej

5 dkg cukor+1 tk. az élesztő futtatásához

10 dkg zsír

1 tojás

a töltelékhez:

40 dkg darált dió

1 kis üveg lekvár (sárgabarackkal a legfinomabb, de más ízű is megfelel)

5-6 púpos ek. porcukor (kóstolás alapján változtatható a mennyiség, ki mennyire szereti édesen)

a mázhoz:

15 dkg étcsokoládé

3 ek étolaj

Elkészítés:

A meglangyosított tejbe beleteszem a cukrot és belemorzsolom az élesztőt, hagyom felfutni. A lisztbe szórom a cukrot, elmorzsolom a zsírral, beleütöm a tojást, elkeverem és összeállítom az élesztős tejjel. (Ha szükséges még pici tej adható hozzá.) Három darabra vágom, cipóvá formálom és addig hagyom pihenni, míg ledarálom a diót. A dióhoz keverem a porcukrot. A tésztából három kb. 30*35 cm-es, 3-4 mm-es lapot nyújtok. Az elsőt sütőpapíros tepsire teszem, lekenem lekvárral, megszórom a cukros dió felével, kanállal lelapogatom a tölteléket. Ráteszem a második kinyújtott lapot, szintén megkenem lekvárral, rászórom a maradék tölteléket, amit szintén lelapogatok kanállal, esetleg kézzel. A harmadik nyújtott lapot is ráteszem. Megszúrkálom villával, és langyos helyen kb. 1 órán át kelesztem. 180 fokos sütőben sütöm 25-30 percig. Ha kihűlt a süti, akkor az apróra tördelt csokihoz hozzáöntöm az olajat és mikróban összeolvasztom, egyneművé kavarom kanállal, ráöntöm a tészta tetejére, elsimítom és hagyom dermedni. Hosszúkás szeletekre vágom. Nekem kb. 40 szelet lett belőle.

Meggyes, piskótás krémdesszert

A tegnapi babapiskótából készült ez a desszert. Meg kellett állapítanom, hogy sajnos nekem valahogy nem jön be a mascarpone. Már   halkan, többször konstatáltam magamnak, de egyre jobban megerősödik bennem ez a vélemény. Így tejszínnel, tejföllel együtt pedig   brutál zsíros a végeredmény. (A család férfi tagjai persze elégedettek, ja nah, nekik jól működik az epéjük. ) Mostmár mindegy, ez már így készült. Jobban preferálom a tejes, főzött krémeket, úgyhogy majd készítek egy olyan verziót ezzel a remek piskótával. Persze nem akarom elvenni senkinek a kedvét, és nem szólom le saját termékemet, ezt csak így zárójelben írtam.
Szóval: van egy bizonyos citromos álom névre hallgató krém, amit egy ismerősöm szokott készíteni, nekem is leírta a receptjét, vagy kétszer már nálunk is előfordult. Ez a meggyes verziója lehetne, csak ebbe belekerült a mascarpone. Volt felbontva rumos meggybefőtt, abból turmixoltam a krémhez, illetve néhány szemet besorakoztattam a két réteg közé. Szerintem ennek a házi piskótának picit több idő kell a puhuláshoz. Úgy gondolom előző este érdemes megejteni az összepakolást és másnap ebédre, biztos tökéletes lesz. A forma, amit használtam 20*30 cm-es. A fotón az első kockát örökítettem meg, ennél egyenletesebben oszlik el a krém beljebb, és szebben látszanak a piskóták.

Hozzávalók:

22 db babapiskóta (nálam saját készítésű)

25 dkg mascarpone

2 dl tejszín

1 doboz, azaz 175 g tejföl

30 dkg rumos meggybefőtt

2-3 ek porcukor

3 tk Dr. Oetker zselatin fix

Elkészítés:

11 db piskótát teszek a forma aljára, mindegyiket kettétörve. Meglocsolom a befőtt levével. A tejszínt felverem 2 tk. zselatin fix-szel. A mascarponét összedolgozom a tejföllel, teszek bele 1 tk. zselatin fixet, 2-3 ek porcukrot (kóstolni kell, egyéni ízlés függő). A meggy felét összeturmixolom péppé és hozzáadom a krémhez, majd óvatosan beleforgatom a krémbe a felvert, kemény tejszínt is. Az első réteg piskótát megkenem a krém felével, majd a maradék meggyszemekkel kirakom. A következő sor piskóta is rákerül szintén kettétörve, szintén meglocsolva némi meggylével. A tetejére rákenem a maradék krémet. Hideg helyre teszem tálalásig. Kockára vágva szervírozom.

Babapiskóta Flat-Cat módra

Olyan régen volt már nálunk valami réteges, piskótás, krémes dolog. Készülök a hétvégén valamit összehozni, ehhez a -régebben kinézett- babapiskóták kisültek. Flat-Catnél néztem ki, és nagyon örültem, hogy   ilyen ügyesen kikísérletezte. Igaz, a mennyiség nálam fele annyi lett,  (24 db) a formájuk sem tökéletes, de az enyémek. :) Fogom az ízesítést is variálni, illetve legközelebb már dupla adagot sütök. Köszönöm Flat-Cat! :)

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra, 7-8 percig sütöttem légkeveréssel, majd levettem a hőfokot 80 fokra és még 5 percig sültek szintén légkeveréssel. A színén már látszik, egyébként, ha jó. Picit hűltek a sütőpapíros tepsin, és utána tortalapáttal le tudtam választani a papírról.

A receptet itt megtaláljátok, semmit nem módosítottam rajta.

Jobb, mint a semmi...

Tudom, hogy nem találtam fel a spanyolviaszt, de azért felteszem ötletadónak. Nem terveztem, hogy sütök, de Gyermekem sündörgött a konyhában, láttam, hogy valamit enne. Annyi enerigám még maradt, hogy egy adag muffint elkészítsek. Megfordítottam a klasszikus sárga tészta+étcsoki párost, kakaós tészta+fehér csoki duóra. Én nem nagyon vagyok a fehér csokiért, nekem édes. Úgyhogy érdemes lejjebb venni az alap cukor adagot, 12,5 dkg helyett szerintem elég 8-10 dkg is. Bár, ha valaki bírja a tömény édest.....

Hozzávalók:

22 dkg liszt

1 púpos ek. kakaópor 

2 és fél tk sütőpor

fél tk. szódabikarbóna

10 dkg fehér csoki

1 tojás

8-12,5 dkg cukor (ki mennyire bírja az édeset)

0,8 dl étolaj

másfél doboz natúr joghurt (150 g-osból)

Elkészítés:

Összekeverem a szárazanyagokat (liszt, szódabikarbóna, sütőpor és apróra darabolt csoki). A tojást villával felverem, mehet bele a cukor,  olaj és a joghurt.  Szárazanyaghoz adom a nedves keveréket és elkeverem lazán. Nem kell kidolgozni!!! Tudjuk, hogy muffin sütés egyik alapszabálya a laza keverés. Akkor lesz jó az állaga. A sütőformát kibélelem papírral és fagyikanállal beleadagolom a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben sütöm 20-25 percig.

Ha kerül a tészta tetejére csoki darabka, szépen megsül. (Lásd fotó.)