Zöldfűszeres, csirkemájas makaróni

Újra itt vagyok.....

Egyébként elég uncsi volt már az utolsó bejegyzés tortáját nézegetni, nem? :)

Nem ismerem az új blogger formátumot, remélem boldogulok vele.....

Nagyon szépek a fűszernövények a kertben, ehhez az ételhez is használtam belőlük. Egyébként télen is esszük ezt a fogást, nyilván akkor szárított fűszereket használok. Házi metélt tésztával sokkal átütőbb, de most nem gyúrtam tésztát, hanem makarónit használtam.

Hozzávalók:

50 dkg csirkemáj

2 nagy ág rozmaring

10-12 db nagyobb zsályalevél

bazsalikom (nekem csak szárított volt)

só

3-4 szál zöldhagyma

másfél-két dl paradicsomlé vagy 2-3 ek. ketchup

só

zsiradék

25-30 dkg makaróni

15-20 dkg reszelhető sajt (kinek mi tetszik, mit bír a pénztárcája)

Elkészítés:

A megtisztított csirkemájat nagyon apró darabokra vágom, vagy elkaparom. A megmosott zöldhagymát feldarabolom, a szárát is használom. Zsiradékra dobom a májat és a hagymát is, párolom víz hozzáadásával. Később sózom, majd az aprított zsályát is hozzászórom, a rozmaringot és a bazsalikomot is. Hozzáöntöm a paradicsomlevet, illetve még adok hozzá vizet, jó szaftos legyen a végére, mert a tésztával összekeverve, nem szabad, hogy száraz legyen.

Közben teszek fel egy lábasba vizet forrni, és megfőzöm benne a makarónit, só hozzáadásával.

A kifőtt tésztát leszűröm, összekeverem a májas raguval, egy kerámia edénybe öntöm, reszelt sajttal megszórom és 200 fokra előmelegített sütőbe tolom. Addig sütöm, míg a sajt szép színt kap. Kb. 15-20 perc.

Jó étvágyat!

Céklalevél 2.

Tegnap szántam némi időt a kertre. Többek között  ritkítottam a céklát, a szebb levelekből tettem el a hűtőbe és ma abból készült az ebéd. Legutóbb köretként végezték a levelek, most pedig darált hús is került hozzá, és egy kis gorgonzola sajt, így főétel lett belőle.  A sajt mennyiségével óvatosan kell bánni, mert a céklalevélnek is van egy kis kesernyés íze, ha túl adagoljuk a sajtot, akkor nem biztos, hogy harmónikus ízt kapunk.

 

 

Elkészítés:

A megmosott céklaleveleket ujjnyi csíkokra vágom. Megtisztítom a hagymát, megmosom, felkarikázom. Olivaolajat teszek egy serpenyőbe és megpárolom rajta a leveleket a hagymával együtt. A darált húst kevés olivaolajon sóval, borssal, őrölt köménnyel megpárolom. A rizst kimérem, megmosom, majd bő mennyiségű vízben megfőzöm. A párolt leveleket a hússal, rizzsel óvatosan összekeverem, egy kerámia tálba (28*22 cm méretű) simítom, a tetejére darabolom a gorgonzolát, meglocsolom olivaolajjal és előmelegített kb. 200 fokos sütőbe tolom. Megvárom, míg megolvad a sajt a tetején (néhány perc), kiveszem, majd tálalom.

Főtt tojás, zsázsa a töltelékben

Nem őrültem meg, hogy ünnep után még mindig főtt tojással etessem a családot! Ez a sült még húsvétkor készült, csak most postolom.

Tudtam, hogy fogok sütni egy karaj tekercset, gondoltam, hogy lesz fölösleges, kimaradt  főtt tojás (volt is kettő, mert  nem tettem bele mindet a húsvéti salátába), ami tökéletes egy kis zsázsával tölteléknek.  Zsázsából mehetett volna több, de sosem vagyok elég merész, úgy gondolom, jobb félni, mint megijedni. (Nem magam miatt aggódom, hanem a finnyás fogyasztók miatt. :))

A hús közepe látványosabb volt, de nem akartam a fotózás kedvéért előre felszelni az egész tekercset, pláne, hogy nem is volt még teljesen kihűlve, úgy pedig nem olyan szépen lehet vágni.

Elkészítés:

A megmosott, hártyáktól, túl zsíros részektől megtisztított húst bevágom két oldalról, széthajtom, így kapok egy nagy téglalapot. Kissé megkloppfolom, ahol túl vastagnak találom. Sózom, borsot tekerek rá. A megfőzött, kihűlt és megpucolt tojásokat felszeletelem tojásszeletelővel. A zsázsát, snidlinget megmosom. A húst megkenem mustárral, majd szépen sorban kirakom tojás karikákkal és megszórom zsázsával, snidlinggel. Szorosan feltekerem a húst, spárgával körbekötözöm. Teflon serpenyőben, kevés zsiradékon  minden oldalát elősütöm, hogy szép piros legyen, majd beteszem egy sütőzacskóba és sütőben 200 fokon készre párolom.

Ha valakinek van egy jó fedeles sütőedénye, akkor elősütés után egy kis folyadékot -ami lehet alaplé, fehérbor, víz- aláöntve, lefedve megsüthető, akkor nem szükséges a sütőt bekapcsolni. Nekem a jó kis 6 literes ováledényem foglalt volt, birkapörkölt volt benne, ezért maradt ez az elkészítési mód.

Zöldek a kertből

Nagyon kihasználom, hogy növögetnek a zöldek, amibe tudom belecsempészem őket. Nagy választék még nincs, csak azokat tudom hasznosítani, amelyek tavalyról kihajtottak. Az egynyáriakat még ezután fogom elvetni. Pl. bazsalikom, borsika, zsázsa stb.

Gyorsan kellett valami kaját kitalálnom, ami később hidegen is fogyasztható, s mivel darált húst viszonylag régebben ettünk, ezért összedobtam ezt a fasírtot, ami golyó és hagyományos fasírt formát kapott. Csípősségből megint nem spóroltam. A barátnőm is kóstolta, nagyon elégedett volt. Jó dolog lelkes fogyasztóknak főzni. :)

Elkészítés:

A darált húshoz adom a  megmosott, felaprított zöldfűszereket, sót, citromborsot, a feldarabolt, szárított csípős paprikát. Beleszórom a zsemlemorzsát, hozzáadom a megáztatott kenyeret és beleütöm a tojást. Jól összekeverem. Diónál picit nagyobb méretű gombócokat, illetve hagyományos fasírt formákat gyúrok. Bő zsiradékban sütöm, az első oldalát fedő alatt, hogy puhuljon, majd megfordítom és hagyom szép színűre sülni. Papírtörlőre szedem és már fogyasztható is.

Főzelék feltétnek, pitába, hidegtálra, bármilyen egyéb körettel, szószokkal kitűnő.

Éled a fűszerkert

Végre kihajtottak, észhez tértek annyira a fűszernövényeim, hogy lehet belőlük csipegetni.  A legszebb a snidling.  Nagy dolog ez nálam, mert én télen nem nagyon használok ilyesmit. Lehet  kapni a helyi multikban -kis választékban- némelyiket, de nem nagyon szoktam venni, nem bírják  a konyha klímáját és pillanatok alatt kipusztulnak, ezért inkább nem költöm rájuk a pénzt. Viszont alig várom a tavaszt, hogy a saját termést igénybe vehessem.
Csirke combokat készítettem ki a vacsorához, úgy gondoltam, jót tesz nekik egy kis színesítés. Kényelmes megoldásként együtt sütöttem a körettel. Alulra került a krumpli szeletelve, meghintve nagyszemű tengeri sóval, meglocsolva olivaolajjal, aprított zöldekkel megszórva. Rákerültek a húsok, ugyanúgy megsózva, megtuningolva a friss fűszerekkel. Alufólia alatt a sütőben ügyesen megsültek 200 fokon. A legvégén levettem a fóliát és megemeltem a hőfokot, rákapcsoltam a hőlégkeverést, és megvártam, hogy szép ropogósra süljön a bőre a csibének.
Használtam oreganot, snidlinget, zsályát és petrezselymet.

Ha valaki előre tervez, akkor az olaj,só, fűszernövény turmixolt keverékével be lehet kenni a húst, és hagyni állni, akkor még finomabb a végeredmény. Nálam hirtelen ötlet volt, már nem tudtam pihentetni őket zöld masszában.

(Kész állapotában már nem örökítettem meg, mert rám sötétedett.)

E heti tészta gyakorlat

A héten ez az első alkalom, hogy tésztát gyúrtam. Komolyan mondom már hiányzott. Valahogy megnyugtat, míg  dolgozok vele. Olyan régen ettünk már derelyét, úgyhogy az készült a tésztából. Ugyanazt az alapreceptet használtam, mint, amit már többször is leírtam. Nyújtottam belőle egy nagy kört, gondolatban megfeleztem, az egyik felét kiraktam lekvár kupacokkal, ráhajtottam a tészta másik felét és feldaraboltam. Ami nem kis feladat volt, hiszen olyan vacak a derelyevágóm, annyira mozog a kereke, hogy nagy teljesítmény volt egyenesen haladni vele, és  kb. egyforma darabokat vágni. (Azt hiszem sürgősen be kell, hogy szerezzek egyet.)  Utólag jutott eszembe egy megoldás, de akkor már túl voltam a szabdaláson.
Én a derelyéhez a hagyományos morzsa szórást szoktam alkalmazni, a morzsához egy kis fahéjat és barnacukrot adok. De egyébként tervezem már egy ideje a darált dióba forgatós verziót is, csak most éppen nem volt törve dióm. Ebből a tészta adagból 28-30 db derelye lesz.

Hozzávalók:

A tésztához:

2 db közepes méretű tojás

10 dkg rétesliszt

10 dkg finomliszt

tölteléknek szilvalekvár

a morzsához: zsemlemorzsa, fahéj és barna cukor ízlés szerint és némi zsiradék a pirításhoz

Elkészítés:

A kimért lisztet összekeverem, a közepébe készítek egy mélyedést, belütöm a két tojást és elkezdem villával összekeverni, majd kézzel gyúrom, míg egynemű szép sima tésztát kapok. (Soha nem teszek a tésztába sót, mert meglágyítja a tésztát, és akkor nehéz kinyújtani.) Egy cipóvá formálom, letakarom egy tállal és hagyom pihenni legalább 20-30 percet. Ha letelt a pihi idő, kézzel ellapítgatom kerek formára, majd kinyújtom nyújtófával szép kerekre és vékonyra. Gondolatban megfelezem a tésztát, majd az egyik felére kis kupacokat rakok a lekvárból. Majd ráhajtom a tészta másik felét,  kinyomkodom a levegőt, jól összenyomkodom a tésztát, hogy összeragadjon és fővés közben ne jöjjön ki a lekvár. Derelyevágóval téglalapokká darabolom. Közben felteszek egy jó nagy lábasba vizet forrni, ha már lobog a víz, teszek bele sót és beleteszem a derelyéket. Megvárom, míg feljönnek a víz tetejére, utána még hagyom néhány percig főni őket. Próbaképpen egyet kiveszek, mikor úgy gondolom, hogy megfőtt, kettévágom és megkóstolom. Ránézésre is látszik elvágás után, ha nincs fehér rész a tésztában és könnyen elvágható, akkor megfőtt. Szűrővel kiszedem a derelyéket, vízzel leöblítem őket és az előzőleg  zsiradékon megpirított, fahéjjal, cukorral ízesített morzsára borítom őket, majd összerázom és fogyasztható.

Mi készülhet házi tésztából?

Annyira belejöttem a tésztagyúrásba, hogy nincs olyan hét, amikor ne készülne valamilyen formában. Legtöbbször metéltet főzök, mert kézzel nem tudok változatos formát vágni. De gyártottam már levesbetétet is, egyszer talán szentelhetek egy postot annak is. Illetve próbagyártás volt tortelliniből, remélhetőleg azt is készítek majd normál családi mennyiségben is,  amint lesz egy nyugalmasabb napom. Ehhez a májas szószhoz először mást képzeltem el, de azt az ötletet el kellett, hogy napoljam, így helyettesítettem  metélttel az eredeti verziót. Általában 30 dkg lisztből szoktam gyúrni a tésztát, de az akkora adag, hogy egy evésre nem fogy el, ezért lecsökkentettem a liszt mennyiséget 20 dkg-ra. Ez éppen egy normál porció nekünk, akár ebédre, akár vacsorára.
A tészta elkészítését nem írom le, ugyanúgy jártam el, mint itt.

Elkészítés:

A májat megmosom, hideg vízben 1-2 órán át kiáztatom, leszűröm és megtisztítom az oda nem illő részektől. Feldarabalom kisebb méretűre. A hagymát meghámozom, félszeletekre vágom, az olvasztott zsíron elkezdem párolni, közben sót szórok rá, majd hozzáadom a májat is. Ízesítem frissen őrölt borssal, bazsalikommal, oregánóval, feldarabolt zsályával. Ha puha a máj, 2/3-ad részét kiveszem egy keverő tálba és rúdmixerrel pürésítem, majd visszateszem a serpenyőbe. Adok hozzá sűrített paradicsomot és annyi vizet, hogy közepesen sűrű, mártás jellegű legyen, kiforralom. Közben egy nagy lábasban teszek fel vizet, felforralom, szórok bele sót és kifőzöm benne a tésztát. Leszűröm, vízzel leöblítem, egy tálba teszem, olvasztott zsiradékkal vagy olajjal átkeverem. Tálaláskor mindenki kedve szerinti mennyiségű szószt és sajtot tesz rá. (Ha valaki jobban szereti hogy teljesen belepi a szósz a tésztát, akkor a serpenyőben lévő szószra borítja a kifőtt tésztát azonnal és abban összedolgozza. Én fordítva jobb szeretem. Szeretek gyönyörködni a frissen főtt tészta színében, ezért nem kavarom össze, csak evés közben.)

Megjegyzés: Természetesen nem csak házi tésztából készíthető, csak nekem erre állt rá a kezem, mikor írtam a hozzávalókat. Illetve pontosításra szorul a mennyiség: 20 dkg lisztből és 2 tojásból készült házi tészta.

Már megint tekercseltem...

Előző napi fondüzésből maradt ki egy kevéske gomba, feldarabolt hagyma. A férjem szülei disznótoroztak és -többek között- kaptunk egy szűzpecsenyét is. A fagyasztóban tartózkodott egy kisebb adag blansírozott spenót, még az ősszel tettem el, mert már akkor a fülemen jött ki, gondoltam jó lesz ínségesebb időkre. Nem volt felszúrva a hús, nem is vagyok olyan ügyes ez ügyben, ezért jobbról és balról is bevágtam, széthajtottam, megkloppfoltam, megtöltöttem, feltekertem, körbespárgáztam, megsütöttem. Ugye milyen egyszerű? :)

Néhány perces pihentetés után felszeleteltem, salátával tálaltam.

Elkészítés:

A megmosott, hártyáitól megtiszított húst bevágom felülről jobbról, alulról balról, de úgy, hogy nem vágjam be teljesen, hogy kitudjam hajtani, így kapok egy téglalapot. Hogy könnyebben tudjam feltekerni, megütögetem húskloppfolóval. A gombát felszeletelem, a hagymát apróra vágom és olvasztott zsiradékon átpárolom, majd hozzáadom a spenótot és a szeletelt fokhagymát. Sózom, borsozom, készre párolom. Hagyom hűlni, majd hozzáadok egy tojásfehérjét (ami szintén maradék volt). A húst kívűl-belül sózom, borsozom, rákenem a tölteléket, a két végét behajtom, majd feltekerem és spárgával szorosan körbekötözöm. Mivel nem volt itthon sütőzacskóm, a másik bevált módszerrel sütöttem. Egy edényt (nálam szendvicstalpú edény) felforrósítok a lángon, (akkor jó, ha vizet  fröcskölök az aljára  és a vízcseppek gurulnak), beleteszem a húst és minden oldalát elősütöm szép barnára. Ha megsült a hús, az edény elengedi és át tudom fordítani, a következő oldalára. Ha szép barna körös-körül, teszek az edénybe némi zsiradékot, öntök bele fehérbort és lefedve puhára párolom a húst. Akkor van készen, ha elfő a lé és sűrű szaft marad az edény alján. Teflon edényben is készíthető, akkor viszont azonnal teszek bele zsiradékot, és úgy kezdem el sütni a húst.

Babos köret

Köret ügyben sokszor vagyok tanácstalan. Nagyon sűrűn elkerül az ihlet, ezért unalomig ismétlődnek a szokásos kísérők. Ez a babos megoldás viszont éppen jókor jutott eszembe, nagyon bejött Gyermekemnek. Köményes sertés egybensülthöz kínáltam, viszont egytál ételnek is kitűnő, mondjuk friss kenyérrel. Kicsit lehetett volna még csípősebb is, de inkább a paradicsom dominált. Legközelebb bátrabb leszek paprika adagolás ügyben.

Elkészítés:

A babot egy éjszakára hideg vízbe beáztatom. Másnap felteszem főni, ha felforrt leszedem a habját, majd sózom és dobok bele babérlevelet. Ha készre főtt, leszűröm. A hagymát megpucolom, félkarikákra vágom. Megolvasztom egy serpenyőben a zsírt, megpárolom rajta a hagymát. Hozzáborítom a babot, borsozom,  és ráöntöm levével együtt a feldarabolt konzerv, hámozott paradicsomot. A szárított paprikát felaprítom és a babhoz adom. Sózom. Ha jól besűrűsödött, akkor késznek nyílvánítom.



Sietős alkalmakra

Izgalmasabb is történhetne egy sertésjavával, mint, amit én elkövettem. Az igazság az, hogy egybensütéshez nem volt kedvem, tölteni most nem akartam, egyébként pedig időhiányban szenvedek ismét. (Egy paradicsomos verzió majdnem játszott, majd legközelebb az lesz.) Inkább daraboltam, sipp-supp adtam hozzá gombát, kapott egy kis tejszínt, kakukkfüvet. Főztem hozzá szélesmetéltet és ehettünk is.

Takarékos sertéskaraj

Ebéd helyett vacsora lett, a szeletenkénti sütés helyett pedig az egybensütést választottam. Így alakult, pedig nem így terveztem.

Ma voltam boltban. De nem vettem csak vitamint, azaz narancsot és banánt. Olyan büszke vagyok magamra! És megint az itthon fellelhető hozzávalókból dolgoztam. Bár ismétlődnek az alapanyagok, de mindig más és más ízhatás születik.  Érdemes kísérletezni.

Nyersen és elősütve:

Hozzávalók:

kb. 70-80 dkg sertéskaraj (csont nélkül)

1 ek mustár

1 közepes fej lilahagyma

6-8 db zsályalevél

citrombors ízlés szerint

só
sütéshez 1 ek zsiradék

Elkészítés:

A húsról levágom a fehér, zsírosabb rész többségét, valamennyit azért hagyok rajta, hogy ízesebb legyen süléskor. Bevágom jobbról és balról, majd széthajtom, így egy nagy téglalapot kapok. Mindkét felületét megsózom alaposan. A belső oldalt megkenem mustárral. A lilahagymát lereszelem és egyenletesen rákenem a mustár rétegre. A zsályát felaprítom és szétszórom a hagymán, majd megszórom citromborssal. Feltekerem a rövidebb oldalánál fogva a húst, megkötözöm spárgával és kívülről is alaposan megszórom citromborssal.

Olvasztott zsíron, körös körül pirosra sütöm a tekercset, majd átteszem sütőzacskóba és bedugom a sütőbe. 210 fokon sütöm 15 percig légkeveréssel, majd lekapcsolom a légkeverést és még 15 percig sül. 4-5 mm-es szeleteket vágok belőle tálaláskor, a sütőzacskóban összegyűlt szafttal meglocsolom.

Hidegen is finom, ha marad belőle. Nálunk nem maradt. Nagyon sokféle kenceficével készíthető. Már van is egy ötletem, mert találtam valamit a fagyasztóban, legközelebb, egy új verziót hozok.

Készre sütve:

Csirkemáj, füstölt kísérőkkel

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Minek??? Úgy sem tartanám be. Viszont még az óévben, az ünnepek előtt,  volt egy nap, mikor felmérgeltem magam, az állandó jellegű vásárlások miatt.  Folyamatosan cuccoltuk haza a töménytelen árut, mindegy, hogy lesz-e idő sütni-főzni (nem igazán volt), beidegződésből, -merthogy karácsony és szilveszter jön- összehordtunk egy kisebb raktárkészletet.  Akkor tettem egy kijelentést, amit be szeretnék tartani. Konkrétan arról lenne szó, hogy ritkábban megyek a boltba, kevesebb vackot vásárolok össze, igyekszem takarékosabban főzni, megfelelő mennyiséget. Előbb felhasználom, ami itthon található, és ha már nagyon nem tudok mit tenni az asztalra, akkor betérek egy üzletbe, de csak szemellenzővel.  A pocséklás nagy bűn!
 Ez a csirkemájas étel már ennek a megszorításnak a jegyében született. Kimentem a kamrába, vágtam egy darab füstölt sonkát, egy szelet szalonnát, kerestem  hozzá hagymát, szárított erős paprikát és megfőztem az ebédet.
Közben biztattam magam, csak így tovább!!!!

Hozzávalók:

50 dkg csirkemáj

10 dkg füstölt sonka

8-10 dkg füstölt szalonna

1 fej lilahagyma

5-6 db zsályalevél

 fél fakanálnyi zsiradék

frissen őrölt bors, ízlés szerint

2 kisebb csípős paprika

Elkészítés:

A májat hideg vízben kiáztatom, majd megfelelő méretűre darabolom, levágva róla a nem tetsző dolgokat. A sonkát és szalonnát megszabadítom a bőrétől, vékony csíkokra szeletelem. Az olvasztott zsiradékon, lassú tűzön, kavargatva átsütöm, majd hozzáadom a megtisztított és félkarikára szeletelt hagymát. Együtt tovább párolom. Ha már puha a sonka és a hagyma is párolódott, akkor hozzáteszem a májat, rádobom a feldarabolt, magoktól megszabadított paprikát, a felszeletelt zsályát, borsot tekerek rá és fedő alatt készre párolom. Figyelem, só nem kell bele, mert a házi, füstölt termékek éppen megfelelően sósak!

Köretnek bármi adható hozzá, mi csak kenyeret ettünk mellé!

Töltött hústekercsek

Mekkora szerencse, hogy a "kolléganőknél" mindig van valami ihletet adó recept.  Ez a nap egy ilyen recept kölcsönzős nap.

Egy adag sertéskarajt vettem ki a fagyasztóból, hagytam, hogy olvadozzon, közben végeztem a dolgomat. Kicsit kiszaladtam az időből (rám esteledett), ezért már rántott szelethez (ami Gyermekem kedvence) nem volt hangulatom hozzáfogni. Viszont eszembe jutott, hogy nem túl régen láttam Duende-nél egy hústekercset, amihez kedvet kaptam. A hűtőben volt megbontva fetasajt, illetve maradt az előző bevásárlásról egy csomag szeletelt bacon. Így készült el az én verzióm. Kicsit sápadt a töltelék, a lilahagyma sem tudta élénkíteni, de nem akartam petrezselyemzölddel kivívni Gyermekem haragját, (pedig mutatósabbá tette volna a tekercset), így kimaradt belőle. Ízre viszont tökéletes lett. Kevés fehérbort öntöttem a hús alá a párolás kezdetén, illetve egy fél szárított erős paprikát is dobtam a párolólébe, nagyon jó ízt adott a húsnak mindkettő.

Hozzávalók:

80-90 dkg sertéskaraj (csont nélkül)

kb. 8 dkg fetasajt

7 szelet bacon

1 kisebb fej lilahagyma

só

bors

1-2 ek fehérbor

1 kisebb darab szárított csípős paprika

1 púpos ek. sertés zsír

Elkészítés:

A húst vastagabb szeletekre vágom (nekem 7 db-ot sikerült nyiszbálni belőle). Minden szeletet bevágok középen úgy, hogy szét tudjam hajtani, mint egy könyvet, és alaposan kiklopfolom őket. Sózom, borsozom. A sóval óvatosan kell bánni, mert a sajt is sós. A szalonna szeleteket kettévágom keresztbe és egymás mellé fektetem a kihajtott hús szeletre, morzsolok rá fetát, illetve szelek rá lilahagymát. A hús két szélét behajtom kb. fél cm-nyire és feltekerem. Spárgával betekerem és megkötöm. Mindegyik szelettel így teszek. Serpenyőben megforrósítom a zsírt és körbe megsütöm a hústekercseket, ha már megfelelő színt kaptak, akkor aláöntöm a bort és beledobom a szárított paprikát. Lefedve megpárolom, hagyom zsírjára sülni.  Ha puha a hús (kb. 20-25 perc alatt kész),  tányérra szedem, levágom róla a spárgát és ferdén felszeletelve tálalom.

Töltött dagadó

Én és a dagadó nem vagyunk túl jóban. Enni szeretem, csak tölteni nem. Olyan macerás!(Vagy én vagyok béna.) Főleg, ha nekem kell felszúrni is, mint ezt a példányt. Az üzletben, ahol vettem, nem a hentes szolgált ki, a hölgyet pedig hiába kértem volna meg erre a műveletre, kb. annyira profi mint én. Végül is megküzdöttem vele, egyik oldalát megvarrtam,   mert úgy láttam jónak, viszont kirepedt a másik oldalon. Pedig nem tömtem túl... A töltelékkel kapcsolatban nincsenek nagy lehetőségeim, ugyanis a cél az, hogy elfogyjon, nem pedig az, hogy brillírozzak valami újítással. Én szívesen bevállalnék valami különlegességet, de akkor ehetném az egészet egyedül. A fiúk inkább hagyományosabb tölteléknek örülnek. Úgyhogy csirkemájra esett a választásom, kicsit feldobva zsályával. Na hála istennek ettek belőle! Nem sütőben sütöttem, hanem lábasban fent a gázon. Van egy ovális edényem, szeretem ilyesmire használni. Le tudom fedni és olyan jól elférnek benne a sültek. Egyébként kicsit megszabtam a dagadót, az elejét levágtam, -mert nem volt túl formás-, azt felszeleteltem, és megsütöttem, mint szoktam disznótorkor, pecsenyének.

Végül is elégedett voltam az eredménnyel a kis szépséghiba ellenére is. A maradékot hidegen ettük meg, úgyis nagyon finom volt.

Hozzávalók:

egy közepes méretű dagadó (kb. 70-80 dkg-os)

15-18 dkg csirkemáj

1 nagyobb szelet kenyér

kb. 1 ek zsemlemorzsa

1 tojás

6 db nagyobb zsályalevél

só

bors

fél lilahagyma

pici zsír (kb. 1 ek)

Elkészítés:

A dagadót megmosom és felszúrom. Késsel kezdem meg az elején, egy vízszintes bemetszéssel, utána  kézzel fejtegetem a húst, óvatosan, hogy ki ne szakítsam sehol. Ha ez a művelet megtörtént, bedörzsölöm sóval, kívül, belül, mértékkel. A májat apróbb darabokra vágom, adok hozzá borsot, sót, az aprított hagymát is beleteszem. Felaprítom a zsályaleveleket és hozzászórom a töltelékhez. Legvégén megy bele a beáztatott, kinyomkodott kenyér, majd a zsemlemorzsa. Beleütöm a tojást és összedolgozom. Beletöltöm a húsba. Megvarrom az oldalát, ha úgy tűnik, hogy vékony. Az elejét, ahol töltöttem, megtűzöm fogpiszkálóval. Az edényt felforrósítom. beleteszem a zsírt, ami azonnal elolvad és átmelegszik a forró edénytől, majd beleteszem a húst. Először az egyik oldalát sütöm, majd félidőben megfordítom. A sütés fedő alatt történik, csak a legvégén veszem le, ha még szükséges, hogy kapjon egy kis színt.

Kissé érdemes a húst hagyni hűlni, mert szebben szeletelhető.

Megint gombóc

Tegnap megfőztem egy egész csirkét levesnek. Tudtam, hogy nem fog elfogyni az összes főtt hús, nem bántam, mert tervem volt a maradékkal. Viszont a leves nagyon finom lett így, hogy minden résznek belefőtt az íze. De nem húslevesként végezte, hanem kapott egy kis tejfölös habarást, babérlevelet és egyéb ízesítőket. Tulajdonképpen egy becsinált leves lett belőle. A két egész combot, két mellet és fél farát kicsontoztam, ledaráltam, abból készültek a currys golyócskák. Volt itthon egy zacskó salátamix, készítettem egy csípős szószt, sütöttem pitát. Ezt ettük ma.

Currys csirkegombócok:

Hozzávalók:

40 dkg főtt csirkehús (csontozott súly)

2 kk. currypor

1 tk mustár

só

őrölt kömény ízlés szerint

frissen őrölt bors ízlés szerint

2 tojás

1 szelet kenyér (tejben vagy vízben megáztatva és kinyomkodva)

fél lilahagyma

sütéshez zsiradék

Elkészítés:

A lebőrözött, kicsontozott húst ledarálom, fűszerezem, sózom. Hozzáadom a mustárt, a megáztatott és kinyomkodott kenyeret, az apróra reszelt hagymát és a tojást, majd összegyúrom.

16 db gombócot formázok belőle és megsütöm forró zsiradékban.

Felhasználása sokoldalú lehet, nálunk pitában végezte, de bármilyen körettel finom.

Egy tál gombóc

Anyukámtól tanultam főzni, és Horváth Ilonától. Amikor megvettem első lakásomat, és saját háztartásom lett, még nem volt mobiltelefonom. Egyáltalán nem volt telefonom. Ha valamit nem tudtam a főzéssel kapcsolatban, nem volt lehetőségem telefonos segítséget kérni, így maradt a szakirodalom, konkrétabban H.I. receptes könyve. Anyukámtól kaptam a szakácskönyvet, eléggé romos állapotban van már, sokszor elővettem és még ma is előveszem. A hátlapja már leesett, a lapjai széthullottak, de nem válok meg tőle. Nem főztem még végig a teljes tartalmát, de nagyon sok mindent abból készítettem és készítek. Mint pl. a szilvásgombócot is. Nálunk a gombóc nem gyakori étel. Elég időigényes elkészíteni, el lehet vele babrálni, viszont a fiúk nem laknak jól vele, úgyhogy valami tartalmas leves mindig kell elé.

Ma volt időm, rászántam magam és hozzáfogtam gombócolni. Közben beugrott a barátnőm, akit megkínáltam vele, (bár szabadkozott, hogy nem kér). Teljesen el volt ájulva, hogy milyen finom, mennyire pillekönnyű a tésztája. Tényleg nagyon fincsi lett, a házi szilvalekvár is fokozta az ízélményt!

Az eredeti recepthez képest annyi az én változtatásom, hogy fele-fele arányban használok rétes és finom lisztet.

Hozzávalók:

1 kg krumpli (bruttó súly)

12,5 dkg rétesliszt

12,5 dkg finomliszt

1 tojás

3 dkg zsír

só

tölteléknek: 

kemény, házi szilvalekvár

forgatáshoz:

zsemlemorzsa

 fahéj ízlés szerint

cukor ízlés szerint

zsír

Elkészítés:

Az alaposan megmosott krumplit héjában megfőzöm. Én kuktában szoktam, hamarabb elkészül. A megfőtt krumplit kihűtöm, meghámozom, majd áttöröm. Hozzáadom a sót, zsírt, lisztet és összegyúrom a tojással. Lisztezett felületen kinyújtom fél cm vastagságúra, téglalap alakúra szabom (tehát levágom a nyújtás eredményeként  kapott szabálytalan széleket, abból nudli lesz) és feldarabolom. 6*4, azaz 24 db négyzetet vágok. Mindegyik négyzet közepébe teszek egy púpos teáskanál szilvalekvárt, a négy sarkát középen összefogom és gombóccá formálom. Közben vizet teszek fel egy lábasban forrni, sót szórok bele, majd két adagban kifőzöm a gombócokat. Ha feljönnek a víz tetejére, még hagyom őket a vízben pár percig, majd szűrő kanállal kiszedem. Közben megpirítom a zsemlemorzsát zsírban, hagyom langyosra hűlni. Megszórom  cukorral és fahéjjal, és a megfőtt gombócokat megforgatom benne.
A maradék tésztát  összegyúrom, egy nagy kígyóvá formálom, ujjnyi széles darabokra vágom és nudlikká sodrom. Ugyanúgy kifőzöm, mint a gombócokat, szintén zsemlemorzsában átforgatom.

Kacsasült

Az ősz jellemző jószágja nálunk a kacsa. Ilyenkor nőnek be és lehet levágni őket. (Ez nem jelenti azt, hogy télen nem eszünk  kacsát, de igen. Hiszen a fagyasztóba is kerül belőle.) Biztosan mindenkinek megvan a maga receptje -kacsasült vonatkozásában-, amire esküszik. Sülhet bárhogy, mi nagyon szeretjük. Most egy zöldfűszeres változat készült, kedvenc fokhagyma-rozmaring párosításommal, plusz kakukkfűvel. Bónusz az ízesített kacsazsír....

(Remélem télen is ehetek rozmaringos ételeket, ugyanis megpróbálom átteleltetni bent a lakásban a rozmaringot. Nem tudom fog-e nőni, vagy csak vegetál... Van valakinek tapasztalata ezzel kapcsolatban?)

 4-5 összetört, duci gerezd  fokhagymát,  2-3 ág aprított kakukkfüvet, 2 ág aprított rozmaringot, sót összekutyulok kb. 2 ek. olvasztott kacsazsírral , mindezt rákenem a megmosott, szárazra törölt húsra. Pici vizet is öntök a sütőtálba, s lefedem alufóliával.  Forró sütőben sütöm a combokat 200 fokon, időnként meg-megforgatva. Ha  puha a hús és  mind a két oldala szép, piros színűre sült, akkor késznek nyilvánítom.

Van kedvenc kacsás receptetek?

Trombitagomba és társai

Kaptunk Anyukámtól jó néhány kg apró szemű krumplit. Precízen kiválogatta és megmosta. Imádom sütőben sülve... Eszembe jutnak azok a gyerekkori hétvégi reggelek, mikor felébredtem és éreztem a sült burgonya illatát, csak mellé kellett ülni és megenni. Disznótoros szezonban sűrű fogás nálunk, sült kolbásszal, mártogatva  zsírba. Csak simán kacsa zsírral is nagy kedvenc.

Ez a gombás saláta először készült nálam, hirtelen ötlet volt. Egyedül voltam itthon és semmi bonyolult ebédhez nem volt hangulatom. Eszembe jutott, hogy a fagyasztóba tettem el hagymával összesütött trombitagombát. Összepárosítottam a héjában főtt krumplival, kapott némi zsályás ízesítést és ahogy elkészült, nekiestem, úgy serpenyőből ettem, finom házikenyérrel.

Sose legyen ennél rosszabb sorsom!!! Isteni finom volt, természetesen az egy személyes adag, megint inkább 2 személyesre sikerült és majdnem az egészet megettem. Izgultam is nehogy rosszul legyek, mint tudjuk a gomba nehezen emészthető, hát még ha nem ismerünk mértéket!

Sajnos nem mértem meg a gombát, elkészítés előtt, anno, mikor betettem a fagyasztóba, úgyhogy csak saccolva adom meg a nyers mennyiséget. Viszont, ebédkészítés előtt, rátettem a mérlegre, zsírral, hagymával együtt volt 13 dkg (minden megpárolódva, majdnem teljesen kiolvadva).  A receptet úgy írom le, mintha frissen készíteném. (De ha valakinek van megpárolva, lefagyasztva, akkor azok kedvéért elmondom, hogy kivettem a dobozkát és meleg vízzel megtöltött edénybe helyeztem, majd mikor már majdnem teljesen felengedett a gombás keverék, áttettem egy serpenyőbe, felmelegítettem, rádobtam a megmosott, felaprított zsályaleveleket és a végén hozzáadtam a megfőtt krumplit.)

Hozzávalók 1 főre, bőven számolva:
30 dkg apró szemű burgonya
kb. 2 nagyobb marék trombitagomba
1 közepes méretű lilahagyma
só
bors
zsír
6-8 db nagyobb méretű zsályalevél

Elkészítés:
Az alaposan megmosott burgonyát felteszem hideg vízben főni. Nagyon hamar megfő, a mérete miatt, nekem kb. 10-12 perc volt. (Késpróbával ellenőrzök néhány szemet, ha könnyen belemegy a kés, tuti jó. Szétfőzni nem szabad.) Leöntöm a főzőlevet és egy hideg vízzel teli edénybe átrakom a krumplikat. Hagyom kézmelegre hűlni és meghámozom őket. Mindegyiket keresztben kettévágom.
Zsiradékon az apróra vágott hagymát megpárolom, majd hozzáadom az alaposan megtisztított, felaprított gombát. Sózom, borsozom, készre párolom, hozzáadom a megmosott, feldarabolt zsályaleveleket. A főtt burgonyát a végén hozzáborítom és azzal is sütöm még 2-3 percig.

Melegen fogyasztandó!

Kívánság nap/Kurkumás darált hús

Ma mindenkinek kívánsága szerint főztem ebédet, hármónknak 2 félét. A fiúk egyformát ettek, én pedig készítettem magamnak egy finomságot, amire már régen ráéheztem. Egy Duende-nél  látott étel inspirált, abból indultam ki, de másképp ízesítettem és a spenótot is elhagytam belőle. Sertés lapockát daráltam le apróra, kurkumával ízesítettem, adtam hozzá bőven petrezselyemzöldet és egy kis mentát. (Igyekszem még kihasználni mini fűszerkertem kincseit.) Az ízesítésnél, fűszerezésnél széles skálán lehet mozogni, az általam ajánlott mennyiségek irányadóak, attól függ ki mennyire szereti a petrezselymet, mentát. Kóstolni szabad közben és úgy adagolni a zöldeket. A kurkumával viszont óvatosan, mert ha túl sok kerül az ételbe, szép színe lesz ugyan, de keserű lehet az íze.

A kurkumát szívesen használom, jellegzetes színe szép árnyalatot ad az ételnek. Indiai sáfránynak is nevezik (gondolom a színe miatt), íze enyhén emlékeztet a gyömbérre, ezért a sárga gyömbér nevet is birtokolja.

Bélbetegségek megelőzésére, májbetegségek gyógyítására ajánlják, illetve étvágygerjesztő hatása is van.
Többet olvashatunk róla itt: http://antalvali.com/kurkuma/kurkuma_avagy_mit_tud_a_szent_por

Hozzávalók (1 főre, bőven számolva):

30 dkg darált hús

1 csokor petrezselyemzöld (aprítva kb. 3-4 ek.)

6-8 db menta levél

3 gerezd fokhagyma

1 kk. kurkuma

só

1 ek. olaj

1 ek. vaj

Elkészítés:

A megmosott húst felcsíkozom és kis lyukú rostéllyal rendelkező húsdarálón ledarálom. Olaj és olvasztott vaj keverékén elkezdem párolni, sózom. Közben a megmosott, lecsöpögtetett zöldfűszereket apróra vágom és hozzáadom a húshoz. A fokhagymát megpucolom és belereszelem az ételbe. Közben érdemes kóstolni, ha még igényli a zöldfűszerezést, adható hozzá. A legvégén hozzáadom a kurkumát, néhányat rottyantok még rajta és kész. Míg a hús párolódik a rizst is elkészítem hozzá, olajon enyhén megpirítom, kétszeres mennyiségű vízzel felöntöm, sózom, szórok hozzá egy pici kurkumát. Felforralom, fedőt teszek rá és a legkisebb lángon hagyom párolódni, puhulni. Mikor teljesen beszívta a vizet, átkavarom és tálalok.

Egy tányérra teszem koszorú alakban a rizst, középen hagyok egy lyukat, abba kanalazom a húst. 

Megjegyzés: Az ételt magamnak készítettem ugyan, de körettel (rizzsel) együtt, akkora mennyiség lett, hogy bőven elég két felnőtt embernek is.

Darált húsos finomságokról és egyéb ételekről bővebben itt.

A kurkumás kép innen.

Kukorica lepény

Ennek a lepénynek a cukkinis változata is megtalálható a blogomon. Ez a mostani verzió kukoricával készült, kiegészítve az Anyukámtól kapott erős paprikával, színesítve egy kis zöldpetrezselyemmel, lilahagymával és néhány csík pritamin paprikával. Az alapba tettem egy evőkanál zsemlemorzsát és tejfölt, tulajdonképpen ennyivel módosult az eredeti recept.

Gyorsan elkészül, nem macerás, viszont a végeredmény mutatós és finom. Bármilyen alakúra lehet darabolni, főételként, köretként is fogyasztható, de előételnek is el tudom képzelni.

Hozzávalók:

1 doboz kukorica konzerv

1 diónyi méretű lilahagyma

1 csokor petrezselyemlevél

1 csípős paprika (piros színű)

fél pritamin paprika

3 tojás

2 ek tejföl

2-3 szelet kenyér

1 ek zsemlemorzsa

2 ek liszt

só

bors

a sütőforma kenéséhez vaj, morzsa a szóráshoz

Elkészítés:

A tojásokat felütöm, villával felverem, sózom, borsozom. A kenyeret vízben megáztatom és kinyomkodom, hozzáteszem a tojáshoz, átkeverem. Beleszórom a kukoricát, zsemlemorzsát, lisztet, a magjától megszabadított, felszeletelt erős paprikát, a felkockázott pritamint, lilahagymát és a tejfölt. Átkavarom majd a vajjal kikent, morzsával kiszórt 22*28 cm-es sütőformába simítom a masszát. Előmelegített, 190 fokos sütőben sütöm kb. 20-25 percig.