Zöldfűszeres kence

Ha időmilliomos lennék, még több remek ötletet találhatnék régi kedvenc blogokon. Legutóbbi nézelődésem alkalmával ezt a nagyon ötletes, finom és végtelenül gyorsan, egyszerűen elkészíthető  krémet fedeztem fel Duendenél. Minimális idő alatt elkészül, s míg a vacsi fő, addig korgó gyomrunkat csillapíthatjuk   néhány szelet kenyeret megkenve vele. A többi pedig mehet a hűtőbe, a családtagok pedig rájárhatnak. 

Nálam belekerült:

 25 dkg krémfehér sajt 

2 jó púpos evőkanál tejföl

 néhány szál új hagyma szára

 néhány szál metélőhagyma

 oregano

 bazsalikom 

petrezselyem levél

tetejére olivaolaj

Alaposan kikavarom az összemorzsolt sajtot a tejföllel, hozzászórom az apróra darabolt zöldeket, rácsurgatom az olajat és máris kenem a kenyérre.

Feltétlenül próbáljátok ki!

Van spenótod?

Egy egyszerű kis saláta, abból készült, ami a kertben és a hűtőben található volt. A spenótnak szezonja van. Én nem szoktam főzeléket készíteni belőle, viszont salátaként vagy párolva szeretem. Van egy hasonló recept már itt a blogon, szintén sajttal kombinálva, de az kicsit más. Ehhez mini mozarellát, petrezselyemlevelet, spenótlevelet, zöldhagymát szárastól, datolya paradicsomot, kevés sót, frissen őrölt borsot és olivaolajat használtam. Mosás, tisztítás, darabolás után összekevertem a hozzávalókat, sóztam, tekertem rá borsot, meglöttyintettem olivaolajjal és kész.

Nagyon kellemes, friss kísérője volt a sültnek.

"Lusta asszony" rétese

Ez nem az a bizonyos, a köztudatban eléggé elterjedt süti amire elsőként legtöbben gondoltok. De méltán illethető a névvel, mert tényleg nagyon gyorsan elkészül. Egyébként egy szimpla kígyórétesről van szó. Annyira elszoktam a sütéstől (az egész nyáron tartó lakás felújítás az oka), hogy ha rám tör az édesség utáni vágy, lustaságom miatt többszörösen meggondolom, hozzáfogjak-e bármit is készíteni? Ha mégis felülkerekedek kényelmességemen, akkor az ilyen gyors sütiket részesítem előnyben. Még mindig az almás receptek számát gyarapítom.

Annyira spóroltam az energiámmal, hogy az almát sem reszeltem le, (szerintem finomabb is így darabos almával), hámozás után kis kockákra vágtam, még cukrozni sem kellett a gyümölcsöt, mert édes fajta, csak egy kis fahéjjal szórtam le. 2 rúd lett belőle. Nálunk ez most két főre készült, én még szinte langyosan megettem az adagomat. :)

 

Elkészítés:

A meglangyosított tejhez adok pici cukrot, belemorzsolom az élesztőt, hagyom felfutni. Addig kimérem a lisztet, beleszórom a maradék cukrot, csipet sót, elmorzsolom benne a kemény zsírt, majd hozzáadom a tojást, a felfutott élesztőt és összeállítom a tésztát. Két cipóvá formálom. Kinyújtom egyenként téglalappá (egy viszonylag zsíros tésztával van dolgunk, nem egyszerű a nyújtása, könnyeb, ha a sütőpapíron dolgozunk, amit majd a tepsibe teszünk) gondolatban hosszában három csíkra osztom a tésztát. A középső részre pakolom a meghámozott, kockára vágott almát, amit megszórok pici fahéjjal. A tészta két szélső részét ferdén bevagdosom, majd felváltva (mintha copfot fonnék) ráhajtogatom a tészta csíkokat az almás részre. A két végét kb.fél cm-re bahajtom, hogy ne látszódjon a töltelék. Lekenem tojássárgával a tetejét és előmelegített sütőben 200 fokon 25 percig sütöm.

Alkalom szüli a szakácsot

Nem szándékoztam ilyesmit főzni, de a férjem kapott két ölnyi petrezselyemgyökeret. Fagyasztóba lepucolni mindet  vétek, ezért gyorsan összedobtam a legkézenfekvőbb ételt, egy krémlevest. A petrezselyemnek jellegzetes íze van. Nekem nics vele bajom, de a fiúkra való tekintettel szelídítettem kissé krumplival, így a sűrítés is meg volt oldva.

Langyosra hűtve, frissen reszelt szerecsendióval megszórva, aprított zölddel díszítve tökéletes étel.

Elkészítés:

A meghámozott gyökeret, krumplit megmosom és karikára vágom. Egy lábasban kevés vízzel felteszem főni. Sót  és aprított fokhagymát adok hozzá és puhára főzöm. Rúdmixerrel pürésítem, majd felöntöm megfelelő mennyiségű vízzel, habverővel simára kavarom. Két evőkanál tejfölt kikutyulok néhány merőkanál levessel, majd visszaöntve a levesbe, még néhány percig forralom. Tálaláskor frissen reszelek rá szerecsendiót és szórok rá aprított zöldet.

Ha van otthon petrezselyem pesto, kerülhet a tetejére az is. 

Kukorica krémleves

Duende-nél kinéztem ezt a jó kis levest. Hátránnyal indultam, mert most nincs friss főznivaló kukorica, de úgy gondoltam, hogy konzervből sem lehet rossz. És jól gondoltam...

Húztam fel a kertben  4 szál újhagymát is, bár még nem tökéletes a méretük, de annyira kellettek a levesbe. Fehérborral és tejszínnel tuningoltam fel a levét.

A füstölt sonkakockák pedig kellemes füstös ízt adtak az ételnek. Aki még nem próbálta, szívből ajánlom az elkészítését!

Elkészítés:

A vaj, olaj keveréken megpárolom a felszeletelt újhagymát, amihez vágtam még a zöld szárrészből is. Hozzáadom a meghámozott, megmosott, felkockázott krumplit is.  Felöntöm kb. fél liter vízzel, sózom, borsozom, hagyom, hogy puhára főjjenek a zöldségek. Ha puha minden, hozzáöntöm a kukoricát (keveset teszek félre tálaláshoz). Összerottyantom a kukoricával a levest, majd rúdmixerrel pürésítem, fehérborral és vízzel hígítom. A lisztet kikavarom csomómentesre néhány merőkanálnyi forró levessel, hozzáöntöm a tejszínt is és beleborítom a levesbe, még hagyom 2-3 percig összefőni és tálalom. Díszítésként és ízesítőként néhány karika hagymaszárat, egész kukorica szemeket és kockára vágott, pirított sonkakockákat  adok hozzá.

Tépősaláta szüret

Lehet "szüretelni" a tépősalátát. Én tövestől húztam fel belőle, mert elég sűrűn vetettem. Normál esetben alulról kell szedegetni a nagyobb, kifejlett leveleket, úgy, hogy ne legyen nagyon felkopasztva és akkor szépen  hoz új leveleket a leszedettek helyett. Kb. egyharmadnyi levél maradjon a szüret után a tövön, és akkor többször is szedhető belőle és sokáig élvezhető ez a salátaféle.
Volt még itthon pár db nem túl szép, de ehető alma, abból  társítottam még mellé, illetve petrezselyemzöldet is szórtam bele bőven, ami szintén nagy kedvencem. Frissen csavart citromlé, némi balzsamecet, olivaolaj, só  került rá.
Joghurtos vagy majonézes dresszing is készíthető hozzá, kinek-kinek ízlése szerint. Zsenge húsú sült csirkével igazi tavaszi étel volt.

Elkészítés:

A salátaleveleket, petrezselyemzöldet alaposan megmosom és lerázom róla a vizet (salátacentrifuga tulajdonosok előnyben). Kézzel megfelelő méretűre tépkedem a nagyobb saláta leveleket, a petrezselymet késsel felaprítom. Meghámozom az almát, kockákra vágom és csavarok rá némi citromlevet. Egy nagy tálba teszem a leveleket, almát, pici sót adok hozzá, meglocsolom olivaolajjal, balzsamecettel (ízlés szerint) és salátás kanállal összekavarom az egészet, azonnal fogyasztható.

Zsályavirágzás és leves

Ha van egy jó alapreceptünk (jelen esetben sárgarépa krémlevesről beszélek), ami bevált, az ízesítést variálva, annyi, de annyi finomság születhet. Az arányokat tekintve ez a megoldás nekem bejött, elhagytam belőle a chilit, curryt. Viszont adtam hozzá friss zsályalevelet és egy teljesen más ízű levest ettünk.

Egyébként virágzik a zsályám. Nagyon meglepődtem ezen, mert tavaly   magról keltek, majd szétpalántáztam őket. Annyira ügyesen viselték a telet, szépen növögetnek és néhány napja bimbós állapotban vannak. Amiről beszélek, az a kerti zsálya. Van viszont egy tő tarka levelű is, amit -ha jók az információim- orvosi zsályának hívnak. Nos azon nincsen bimbó. Évekkel ezelőtt ugyanez a tarka levelű fajta volt már nekem, csak szegények elpusztultak, mert építkezésnél kellett a hely és fel kellett számolnunk egy ágyást, ahol ők éltek. Az áttelepítést pedig nem bírták ki. Szerintem azok nem virágoztak, legalábbis úgy emlékszem, pedig azok is voltak kb. 2  évesek. Vajon fajtától függ a virágzás ideje? Majd utána nézek....
Mindenesetre annyira szépek most ezek a fűszernövények, hogy igyekszem minél több ételnél felhasználni a leveleket.

És hihetetlen, hogy nem kellett a családnak könyörögni, hogy egyenek a répalevesből. Minden rábeszélés nélkül megettek egy-egy tányérral. Hmm... fejlődés.

Elkészítés:

A megtisztított, megmosott répát karikára vágom, megpucolom a vöröshagymát és felszeletelem. Egy lábasba olajat öntök, rádobom a hagymát, répát, sózom. Folyamatosan kevergetve kicsit párolom az olajon, -még folyadék nélkül- néhány percig. Beledobom a megpucolt, megmosott, feldarabolt krumplit is.  Felöntöm vízzel, hozzáadom a fokhagymát, szórok bele fehérborsot. Ha megpuhultak a zöldségek, rúdmixerrel pürésítem, majd a tejfölt kikavarom néhány merőkanál forró levessel, visszaöntöm a lábasba és átforralom. Ha szükséges hígítom vízzel, kóstolom közben és utánízesítem. A legvégén adok hozzá pár darab zsályalevelet, azzal is forralok rajta egyet. Tálalásnál bőven megszórom frissen darabolt zsályával.

Friss kenyérrel vagy pirítóssal is ehetjük.

Gombócok a muffinban

 

Ezt a muffint már régen kinéztem Mohánál. A saját alapreceptemet sütöttem meg, a lekvárgombóc ötletét viszont "elloptam". Beleforgattam még pluszként durvára darált dióba a lekvár golyócskákat és úgy süllyesztettem bele a tésztába. Különösebben nem jön elő evéskor a dió íz, mehetett volna még kicsit több a tésztájába is, a kakaó mellé. A csokimázt is lespóroltam, mert nem volt itthon csoki, a kakaós, tejszínes öntettel pedig nem akartam tölteni az időmet. Ennyire futotta ma  tőlem, ugyanis ismét a kertben tevékenykedtünk.

 

Elkészítés:

A szilvalekvárból  vizes kézzel kis,  féldiónyi méretű golyócskákat készítek (12 db-ot), majd beleforgatom darált dióba.
A lisztet, kakaót, sütőport, szódabikarbónát, darált diót összekeverem. Felverem villával a tojást, hozzáadom a cukrot, vaniliás cukrot, kefírt, olajat és az olvasztott vajat,  majd az egészet lazán összekeverem és hozzáadom a lisztes keverékhez, összedolgozom egynemű masszává. A muffinsütőbe pakolom a papírformákat, mindegyikbe teszek egy kis tésztát, belerakosgatom a gombócokat, majd befedem tésztával. 180 fokon (előmelegített sütőben) sütöm 25 percig. Langyos állapotban megszórom diós porcukorral.

OFF: Szedtem egy csokor nárciszt a kertben, gondoltam a tavaszi fejlécben megmutatom. Isteni illatuk van. A dupla szirmú még most van bimbós állapotban, a szimplák már szinte mind kinyíltak.

Gersli, olajbogyó, mozzarella = saláta

Tegnap este megkívántam az olajbogyót, fel is bontottam egy kisebb dobozzal. Ettem belőle néhány szemet, a maradékot betettem a hűtőbe. Abban a pillanatban eldőlt, hogy a mai ebédhez milyen saláta készül. Mondhatom, ismét egy jó rögtönzés volt, most először készült, de nem utoljára.

A gerslit pedig nem áztattam be, mint szoktam, mert tesztelni akartam egyik "kollegina" tanácsát. Nem mintha kételkednék tudásában, de hiszem, ha látom. :)) Hiszem, mert láttam! Köszönet neki bölcs szavaiért! :)

Elkészítés:

A gerslit megmosom, majd jó bő vízben, sóval felteszem főni. Ha megfőtt (kb. 30-40 perc, pontosan nem mértem, mert közben takarítottam a mosókonyhát),  leszűröm, leöblítem, egy salátás tálba borítom. Hozzáadom az olajbogyót, a kézzel darabokra tépkedett mozzarellát, sózom, tekerek rá borsot és bőségesen löttyintek rá olivaolajat. Villával átkavarom.

Ha köretként tálaljuk, akkor 2 felnőtt 1 gyerek részére elég, ha önmagában esszük, akkor 3 főre emelhetünk picit az adagon. És szerintem működne kuszkusszal is.

Sonkás fokhagymaleves

Még mindig a takarékosság jegyében főzök. Ehhez a leveshez is volt itthon minden, nem kellett, hogy boltba menjek. Bár egy kis petrezselyem levél jól jött volna... A hó alatt, a fűszerkertben van, de soha nem próbáltam még fagyosan használni, szerintem nem lett volna túl gusztusos  kiolvadt állapotában.

Ez egy minimál fokhagyma leves, annyi a plusz benne, hogy füstölt sonkával ízesítettem.

Hozzávalók:

6 gerezd közép duci fokhagyma

175 g zsírszegény tejföl (ez volt itthon)

1 fél fakanálnyi zsír

kb. 10 dkg házi füstölt sonka

1 púpos ek. liszt

pici só

ízlést szerint fehér bors

ízlés szerint szerecsendió

Elkészítés:

A zsírt megolvasztom egy lábasban, átsütöm rajta a kis kockákra vágott sonkát. Nem sütöm túl, ne száradjon ki. Az enyhén átpirított sonkát kiszedem szűrőlapáttal egy tányérra. A visszamaradt zsiradékon megfuttatom a megtisztított és lereszelt fokhagymát, vigyázok, hogy ne barnuljon meg, mert akkor keserű lesz a leves. Egy liter vízzel felöntöm, óvatosan sózom. Ha felforrt a leves, a tejfölt kikavarom egy púpos ek. liszttel, felhígítom néhány merőkanál forró lével, majd beleöntöm a levesbe és habverővel átkeverem, kiforralom. Reszelek bele szerecsendiót, adok hozzá fehérborsot és hozzáteszem a sonkát is. Ha szükséges még lehet sózni, kóstolás alapján eldönthető. Tálaláskor pirított kenyérkockákat adok hozzá.

Kívánság nap/Kurkumás darált hús

Ma mindenkinek kívánsága szerint főztem ebédet, hármónknak 2 félét. A fiúk egyformát ettek, én pedig készítettem magamnak egy finomságot, amire már régen ráéheztem. Egy Duende-nél  látott étel inspirált, abból indultam ki, de másképp ízesítettem és a spenótot is elhagytam belőle. Sertés lapockát daráltam le apróra, kurkumával ízesítettem, adtam hozzá bőven petrezselyemzöldet és egy kis mentát. (Igyekszem még kihasználni mini fűszerkertem kincseit.) Az ízesítésnél, fűszerezésnél széles skálán lehet mozogni, az általam ajánlott mennyiségek irányadóak, attól függ ki mennyire szereti a petrezselymet, mentát. Kóstolni szabad közben és úgy adagolni a zöldeket. A kurkumával viszont óvatosan, mert ha túl sok kerül az ételbe, szép színe lesz ugyan, de keserű lehet az íze.

A kurkumát szívesen használom, jellegzetes színe szép árnyalatot ad az ételnek. Indiai sáfránynak is nevezik (gondolom a színe miatt), íze enyhén emlékeztet a gyömbérre, ezért a sárga gyömbér nevet is birtokolja.

Bélbetegségek megelőzésére, májbetegségek gyógyítására ajánlják, illetve étvágygerjesztő hatása is van.
Többet olvashatunk róla itt: http://antalvali.com/kurkuma/kurkuma_avagy_mit_tud_a_szent_por

Hozzávalók (1 főre, bőven számolva):

30 dkg darált hús

1 csokor petrezselyemzöld (aprítva kb. 3-4 ek.)

6-8 db menta levél

3 gerezd fokhagyma

1 kk. kurkuma

só

1 ek. olaj

1 ek. vaj

Elkészítés:

A megmosott húst felcsíkozom és kis lyukú rostéllyal rendelkező húsdarálón ledarálom. Olaj és olvasztott vaj keverékén elkezdem párolni, sózom. Közben a megmosott, lecsöpögtetett zöldfűszereket apróra vágom és hozzáadom a húshoz. A fokhagymát megpucolom és belereszelem az ételbe. Közben érdemes kóstolni, ha még igényli a zöldfűszerezést, adható hozzá. A legvégén hozzáadom a kurkumát, néhányat rottyantok még rajta és kész. Míg a hús párolódik a rizst is elkészítem hozzá, olajon enyhén megpirítom, kétszeres mennyiségű vízzel felöntöm, sózom, szórok hozzá egy pici kurkumát. Felforralom, fedőt teszek rá és a legkisebb lángon hagyom párolódni, puhulni. Mikor teljesen beszívta a vizet, átkavarom és tálalok.

Egy tányérra teszem koszorú alakban a rizst, középen hagyok egy lyukat, abba kanalazom a húst. 

Megjegyzés: Az ételt magamnak készítettem ugyan, de körettel (rizzsel) együtt, akkora mennyiség lett, hogy bőven elég két felnőtt embernek is.

Darált húsos finomságokról és egyéb ételekről bővebben itt.

A kurkumás kép innen.

Kukorica lepény

Ennek a lepénynek a cukkinis változata is megtalálható a blogomon. Ez a mostani verzió kukoricával készült, kiegészítve az Anyukámtól kapott erős paprikával, színesítve egy kis zöldpetrezselyemmel, lilahagymával és néhány csík pritamin paprikával. Az alapba tettem egy evőkanál zsemlemorzsát és tejfölt, tulajdonképpen ennyivel módosult az eredeti recept.

Gyorsan elkészül, nem macerás, viszont a végeredmény mutatós és finom. Bármilyen alakúra lehet darabolni, főételként, köretként is fogyasztható, de előételnek is el tudom képzelni.

Hozzávalók:

1 doboz kukorica konzerv

1 diónyi méretű lilahagyma

1 csokor petrezselyemlevél

1 csípős paprika (piros színű)

fél pritamin paprika

3 tojás

2 ek tejföl

2-3 szelet kenyér

1 ek zsemlemorzsa

2 ek liszt

só

bors

a sütőforma kenéséhez vaj, morzsa a szóráshoz

Elkészítés:

A tojásokat felütöm, villával felverem, sózom, borsozom. A kenyeret vízben megáztatom és kinyomkodom, hozzáteszem a tojáshoz, átkeverem. Beleszórom a kukoricát, zsemlemorzsát, lisztet, a magjától megszabadított, felszeletelt erős paprikát, a felkockázott pritamint, lilahagymát és a tejfölt. Átkavarom majd a vajjal kikent, morzsával kiszórt 22*28 cm-es sütőformába simítom a masszát. Előmelegített, 190 fokos sütőben sütöm kb. 20-25 percig.

Örömbejegyzés, örömlevesről

Örömmel főztem, örömmel ettem....

Örömmel tudatom, hogy egy kedves távoli ismerősöm megajándékozott valódi erdei gombával!!!! Teljesen odáig voltam az örömtől! Nagyon nagy meglepi volt!

Gyönyörűek a gombák és isteni az illatuk, színük. Elsőként egy finom levest készítettem. A receptet Duende-től kölcsönöztem, úgy jártam el, ahogy írta, csak még tettem a vargánya mellé egy kis fekete trombitagombát. (Milyen telhetetlen vagyok!! De muszáj volt azt is megkóstolni...:)) Valami isteni lett az étel!!!

A receptet itt megtaláljátok!

Egy kis ízelítő:

Nyársirató/ Zsályás, tejszínes csirkemáj

Egyik nap még tombol a nyár, másik nap már 10 fokkal hűvösebb, őszies időre kelünk.  Tudom, hogy motyogtam  időnként  az elviselhetetlen  meleg miatt,  de ettől függetlenül a nyár a kedvenc évszakom, az összes előnyével és hátrányával együtt.

Sajnálkozás közben belémhasított a gondolat, hogy némelyik fűszernövényem most a legszebb, és van, amelyikből alig használtam. Azonnal előremenetbe kapcsoltam,  szedtem egy csokor zsályát és elkészítettem ezt a májas fogást. Külön büszke vagyok rá, hogy a magról vetett példányok méretben,  beérték az ajándékba kapott palántát.  Az én vetésem zöldszínű,  hosszú keskeny levelű fajta,  az ajándék, egy cirmos,  kissé kerekebb levelű.  Mindkettőből került az ételbe.  Nem akarom túldícsérni,  mert  nincs ebben semmi különleges , de annyira rendben van az íze ! : ) )

Hozzávalók :

50 dkg csirkemáj

egy almányi méretű vöröshagyma fele

2 gerezd fokhagyma

80-10 db zsályalevél

1 ek. liszt

kb . 1,5 dl tejszín

só

őrölt fekete bors

2 ek konyak

zsiradék

Elkészítés :

A megtisztított, félkarikára vágott hagymát megfonnyasztom   zsiradékon, majd hozzáadom a feldarabolt májat . Addig kevergetem, míg kifehéredik a máj. Megsózom, borsozom, rálöttyintem a konyakot, egy kis vizet és lefedem. Ha megpuhult a máj, meghintem liszttel, néhányat keverek rajta, felöntöm tejszínnel,  megszórom aprított zsályával, reszelt fokhagymával,  kiforralom és tálalható .

                             

Félsiker vagy félkudarc?

Gyermekem nyöszögött egy ideje, hogy mikor készítek már valami mákosat? Nem volt kedvem nagy dolgokhoz… Vagytok így néha ti is?

Gondoltam összedobok egy muffin-t , annál gyorsabb megoldás hirtelen nem jutott eszembe. Szilvával szerettem volna párosítani, de nem tudtam összeszedni a kertben 12 muffinra valót. Már csak a besztercei terem, az is csak néhány szemet , egytől-egyig beteg példányt. Passzol még a mákhoz a citrom is, de az nem volt itthon, boltba pedig senki nem akart menni. Aztán átsuhant az agyamon, hogy teszek bele lekvárt, de nem tudom, mennyire süllyedt volna a tészta aljára és sült volna le a süti. Utolsó kétségbeesésemben találtam egy tábla étcsokit. Tudom, tudom a fehér jobb lett volna, de ha csak ilyen volt itthon... Próba, szerencse, belekockáztam.

Gyermekem szerint nem passzol a csoki a mákhoz, igaza van… De nem kellett kidobni egy darab muffin-t sem, nem száradt ránk,  elfogyott.

Azért legközelebb fehér csokival készítem.

Hozzávalók:
8 dkg darált mák
17 dkg liszt
12 dkg cukor
1 vaniliás cukor
2 és fél tk. sütőpor
fél tk. szódabikarbóna
1 tojás
2,5 dl tejtermék (joghurt v. kefír v. tejföl)
0,8 dl étolaj
10 dkg csokoládé (jobb a fehér)

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat összekeverem (mák, liszt, sütőpor, szódabikarbóna, csoki). A tojást villával lazán elkeverem, beleteszem a cukrot, vaniliáscukrot, tejterméket, olajat. A száraz hozzávalókhoz öntöm és nagyjából összekeverem. Nem kell hozzá robotgép, mixer, kézzel végezhető művelet, túlságosan nem kell kikavarni, mert akkor lesz megfelelő állagú a tészta és finom a végeredmény.

A tésztát fagyiskanállal a muffinsütőbe adagolom. 25 perc alatt megsütöm, előmelegített, 180 fokos sütőben.

(A fagyiskanál trükköt Nigella műsorában láttam, és tényleg jobb, mint az evőkanállal történő adagolás.)

Kényelmes süti

Vettem néhány kg sárgabarackot, gyönyörűek voltak, de másnapra -teljes meglepetésemre- irtóra megpuhultak és lett benne jó néhány, ami helyenként barnulni kezdett. Valószínű, hogy megnyomódtak, míg haza szállítottam őket. Még aznap ettem belőle bőségesen, alig bírtam mozogni, úgy teledobáltam vele magam. Lekvárfőzést abszolút nem terveztem, viszont készült belőle leves, illetve megsütöttem a várólistás lusta asszony sütit. Két helyről is lementettem (itt és itt megtalálhatóak), végülis Maci verziója mellett döntöttem. A sütiből szintén túlettem magam, úgyhogy mostmár teljesen le van csillapodva a sárgabarack utáni sóvárgásom.

Kíváncsi lennék, milyen lehet ez a süti, ha összekeverem a lisztet a tojással és a tejjel. Akkor egy tejespitét kapok. Nem? Valaki esetleg próbálta már úgy?

Hozzávalók:

25 dkg finomliszt

5 dkg búzadara

1 cs sütőpor

20 dkg cukor

2 cs vaniliás cukor

3 tojás

3 dl tej

10 dkg vaj

fél kg túró

másfél bögre aprított sárgabarack (a bögre 2 dl-es)

Elkészítés:

A lisztet, búzadarát, sütőport és a cukor felét összekeverem. 22*27 cm belméretű tepsit kivajazom (kb. a vaj felét használom el hozzá) és beleszórom a lisztes keverék felét. A túróhoz adom a cukor másik felét és egy cs. vaniliás cukrot, majd rászórom a lisztrétegre, ami már a tepsiben van. A megmosott, kimagvalt barackot apró kockára vágom és egyenletesen elosztom a túró tetején, majd megszórom a lisztes keverék maradék részével. A tojásokat villával felverem, a másik csomag vaniliás cukrot beleszórom, hozzáöntöm a tejet, összekavarom és rálocsolom a tepsiben lévő sütire, majd a maradék vajat megolvasztom és rácsurgatom a süti legtetejére, majd előmelegített sütőbe dugom, légkeveréssel, 175 fokon sütöm 30-35 percig.

Melegen nem szeletelhető, meg kell várni, míg legalább langyosra hűl. Könnyen ki lehet szedni a tepsiből, a bőséges vajazásnak köszönhetően. Tálaláskor esetleg még porcukrozható.

Jégkocka a levesben

Nálunk népszerű a gyümölcs leves, ilyen melegben pedig még sűrűbben főzök (kérésre). Egy lábassal készítek, ha elfogyott, jöhet a következő adag, a következő gyümölcsből. Most az ananász volt a soros. Frisset nem kaptam, ezért konzervből készítettem, ami talán még praktikusabb ehhez a leveshez. Nem kellett bajlódni a hámozással, kockázással. Egy főzött alapot készítettem, amibe belekerült a lecsöpögtetett gyümölcs, de azt  már nem főztem. A jégkocka dobja fel igazán, itt találtam az ötletet.  Jól behűtve, valamennyit enyhít a szenvedésünkön, amit ez a hőség okoz.

Hozzávalók:

2 doboz ananász konzerv 

cukor ízlés szerint (kb. egy-másfél eveőkanál nálam)

2 dl tejföl vagy tejszín

1 ek liszt (vagy keményítő)

csipetnyi gyömbér

csipetnyi fahéj

só

175 g natúr joghurt

néhány citromfű levél

1-2 tk. porcukor

Elkészítés:

A joghurtot összekeverem a porcukorral, hozzáadom a darabolt citromfüvet, majd belekanalazom a jégkockatartóba és beteszem a fagyasztóba. (Ez nálam reggel történt, a levest pedig vacsorára készítettem.)

Az ananászlevet beleöntöm egy lábasba, kipótolom, annyi vízzel, hogy összesen 1 liter folyadékom legyen, majd sót teszek bele, cukrot is és felforralom. A lisztet kikavarom a tejföllel és adok hozzá néhány merőkanálnyi forró levet, alaposan elkeverem, majd behabarom vele a levest. Kiforralom, szórok bele gyömbért, fahéjat. Ha kicsit hűlt, beleteszem az ananász kockákat. Alaposan lehűtöm, tálaláskor teszek bele joghurt jégkockát.

Csirkemájas egytál

A csirkemájjal úgy vagyok, mint a muffinnal vagy a leveles tésztával. Mindig kisegít szorult helyzetben. Sietős, nincs kedvem főzni napokon jól jön egy adag csirkemáj, gyorsan össze lehet hozni belőle egy gyors vacsit, ráadásul még örül is neki a család, merthogy szeretik. Ismét csomboros kedvemben voltam, használtam hozzá egy kisebb adagot, a füstölt szalonnával nagyon remek ízt adott a májnak. Köretként újkrumplit pároltam.

Alkalmi tündér

Időnként vannak családomnak    kívánságai, megrendelései, amelyeket ha kis csúszással is, de   teljesítek. Meghallgatom, hogy mit szeretnének enni a fiúk, aztán idővel el is készítem az óhajtott ételeket, sütiket.  (Sajnos előfordul, hogy elfelejtem az ígéretet, de akkor van, aki figyelmeztessen.)  Gyermekem jelezte, néhány napja, hogy enne már valami csokisat. Nem fixáltuk le, hogy mi lenne az a bizonyos csokis dolog, én viszont eldöntöttem. A hűtőben volt már kb. 2 hete egy zacskó friss leveles tészta, beelőztem a szavatosságot és felhasználtam. A nem régen kapott segédeszközöket bevetettem, tészta csíkokat tekertem rá, kisütöttem 10 db rolót. Csokoládékrémet főztem és megtöltöttem vele a rolókat. Gyors, finom, csokis...

Hozzávalók:

275 g friss leveles tészta

szóráshoz porcukor

Krém:

5 dl tej

10 dkg csokoládé

4 dkg liszt

4 tojás sárgája

8 dkg cukor

1 cs. vaniliás cukor

Elkészítés:

A tésztát kitekerem és hosszában 10 db, kb. 1 cm széles csíkot vágok belőle, sütőrudakra tekerem őket. Sütőpapíros tepsiben, előmelegített 200 fokos sütőben sütöm, kb. 15 percig. Rácson hűtöm, majd töltöm krémmel és porcukrot szórok rá.

A krémhez felteszem forrni a tejet. A tojássárgákat kikavarom cukorral, vaniliás cukorral, és  liszttel. A kockára tördelt csokit megolvasztom mikróban. A felforrt tejhez öntöm lassan a tojásos krémet és az olvasztott csokit,  habverővel lassú tűzön besűrítem a krémet. Kihűtöm, majd habzsákba kanalazva megtöltöm a roládokat.

Magam kedvére

Gyermekem nincs itthon, a Férjem pedig nem rajong a tojásos nokedliért. Úgyhogy ez az étel most nekem készült, saját magam kedvében akartam járni. Egy adagnak indult, de mégis inkább többet készítettem, hátha a Férjem mégis csak úgy dönt (meglátván a füstölt szalonnát), hogy kér belőle.

Nem egy bonyolult dolog tojásos galuskát főzni, de úgy gondolom ezt az egyszerű ételt is sokféleképpen készítjük. Én pl. a nokedli tésztához szoktam tenni tejfölt, - a barátnőmtől tanultam ezt a trükköt-,  nem külön sütöm a tojást, hanem együtt a galuskával. Nagyon finom füstölt, húsos szalonnánk van, az is került rá. Szerintem, ez egy igazi tavaszi étel, finom salátákkal nagyon jót tudok belőle enni.