Pánik süti

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én elfáradok egy-egy ünnep után.  Főleg,  ha béna vagyok és elrontok egy süteményt, aztán bepánikolok, hogy nem lesz elég, ami készült és sebtében összedobok még valamit. Mint pl. ezt a meggyes lepényt. Először ezt akartam sütni (meggyes verzióban), de már nem volt kedvem a piskótához. Gyorsan egyszerűsítettem rajta, és ez lett belőle.

A tészta egy alap omlós tészta, annyi változtatással, hogy most nem zsírt tettem bele. A nyáron eltett rumos meggyből   van még, illetve találtam meggy dzsemet, tegnap pedig törtek, daráltak  diót a fiúk, azt is használtam hozzá. Először rácsozni akartam a tetejét, de szorított az idő, maradtam a kétfelé veszem a tésztát, középre teszek tölteléket megoldásnál.

Ez olyan süti, hogy egy, két napig lehet rá számítani, semmi baja nem lesz, hűtőbe sem kell tenni, csak simán  elvan a kamra polcon.

Elkészítés:

A lisztbe szórom a sót, cukrot, sütőport, majd elmorzsolom benne a vajat/margarint, hozzáadom a tojást, tejfölt és tésztává gyúrom. Kettéveszem, majd   kinyújtom két lappá, kb. 22*27 cm méretűre. A zsiradékkal kikent, kilisztezett (22*27 cm méretű) tepsibe teszem az egyik lapot. A lekvárhoz adom a darált diót, porcukrot összekeverem és megkenem vele a tepsiben lévő lapot. A rumos meggyet lecsurgatom a levétől, a meggyszemeket egyenletesen elosztom a lekváros, diós  rétegen és befedem a másik lappal, amelyet villával megszúrkálok. 185 fokra előmelegített sütőben sütöm 35-40 percig.

Hűlés után négyzet alakú darabokra vágom és megszórom porcukorral .

Megjegyzés: a fél csomag sütőpor az 7,5 g. Nem tettem az egész üveg meggyet rá, de ha valaki nagyon sok gyümölccsel szereti, nyugodtan használjon fel egy teljes 7 dl-es üvegnyit.

Porhanyós kifli, ami karácsonykor nem készült el

Karácsonykor akartam sütni porhanyós kiflit, de sajnos szomorú események szóltak közbe, így a szokásos sütés, főzés elmaradt.

Viszont eldöntöttem jóval húsvét előtt, hogy most elkészülnek ezek az egyszerű kiflik. Szeretem őket, mert viszonylag hamar kész vannak, napokig elállnak. Nekem a Horváth Ilonás recept vált be, ez egy élesztős változat. Van egy sütőporos leírásom is, azt is szoktam sütni, de nekem emez az igazi porhanyós kifli.

Házi szilvalekvárral töltöttem és almás diótöltelékes is készült. Házi vaniliás cukorban hempergettem meg őket. Fémdobozban szépen sorakoznak, várják a vendégeket.

Elkészítés:

A langyos tejhez adom a cukor felét, majd felfuttatom benne az élesztőt. A kimért liszttel elmorzsolom a zsírt. Hozzáadom a cukor maradékát, a tejfölt, a vaniliarúd kikapart belsejét, sót, és a felfutott élesztőt. Összedolgozom sima tésztává. Hagyom egy tálban, konyharuhával letakarva pihenni. Pihentetés után átgyúrom lisztezett felületen, majd nagyon vékonyra, kb. 3 mm-esre kinyújtom (enyhén kellett lisztezni  a tetejét, alját, hogy ne ragadjon le a pultra, ahol nyújtottam), és egy pohárral, ami nálam 8 cm-es átmérőjű, köröket szaggatok a tésztából. A körök szélére teszek egy kis kanálnyi tölteléket, feltekerem a tésztát és sütőpapíros tepsire sorakoztatom őket. (Egy tepsire én 18 db-ot tudtam elhelyezni.) 190 fokos előmelegített sütőben sütöm, kb. 15 percig. Egy mélyebb tálacskába szórok porcukrot, kb. 20 dekányit és a sütőből kivett,   még meleg sütiket beleforgatom. Hűlés után dobozolom. Nekem kb. 60-65 db készült ebből a tészta mennyiségből. (közben kóstoltam, úgyhogy ezért tévesztette el a számolást. :))

A diótöltelékbe reszeltem egy fél almát is, könnyebben összeáll így a massza. Ha valakinek jobban tetszik, az összeforralhatja pici tejjel a diót, (akkor nem kell bele az alma), úgy is elég jól összeáll a töltelék, egyszerűbb vele dolgozni.

Gombócok a muffinban

 

Ezt a muffint már régen kinéztem Mohánál. A saját alapreceptemet sütöttem meg, a lekvárgombóc ötletét viszont "elloptam". Beleforgattam még pluszként durvára darált dióba a lekvár golyócskákat és úgy süllyesztettem bele a tésztába. Különösebben nem jön elő evéskor a dió íz, mehetett volna még kicsit több a tésztájába is, a kakaó mellé. A csokimázt is lespóroltam, mert nem volt itthon csoki, a kakaós, tejszínes öntettel pedig nem akartam tölteni az időmet. Ennyire futotta ma  tőlem, ugyanis ismét a kertben tevékenykedtünk.

 

Elkészítés:

A szilvalekvárból  vizes kézzel kis,  féldiónyi méretű golyócskákat készítek (12 db-ot), majd beleforgatom darált dióba.
A lisztet, kakaót, sütőport, szódabikarbónát, darált diót összekeverem. Felverem villával a tojást, hozzáadom a cukrot, vaniliás cukrot, kefírt, olajat és az olvasztott vajat,  majd az egészet lazán összekeverem és hozzáadom a lisztes keverékhez, összedolgozom egynemű masszává. A muffinsütőbe pakolom a papírformákat, mindegyikbe teszek egy kis tésztát, belerakosgatom a gombócokat, majd befedem tésztával. 180 fokon (előmelegített sütőben) sütöm 25 percig. Langyos állapotban megszórom diós porcukorral.

OFF: Szedtem egy csokor nárciszt a kertben, gondoltam a tavaszi fejlécben megmutatom. Isteni illatuk van. A dupla szirmú még most van bimbós állapotban, a szimplák már szinte mind kinyíltak.

Mitől fánk a fánk?

A fenti kérdésre a válaszom: nem tudom. Ha fánkról beszélünk, mindenki a kelt és olajban megsütött verzióra asszociál. A Krapfenné féle sztori szerint is kelt tésztáról van szó, ami véletlenül landolt a forró zsírban, azóta mindenki imádja a fánkot.

Nos, ez a diófánk, inkább keksz. Persze addig ezt én sem tudtam, míg meg nem sütöttem. A várólistán szerepelt a recept, azért került fel oda, mert a maradék darált dió felhasználásához éppen ideális, illetve sütőben kell sütni. Ez igazán szimpatikussá tette.

Mindegy minek nevezem fánknak vagy keksznek a lényeg, hogy jó kis nasi. Néhány db-ot bedob belőle az emberlánya és csendben van egy ideig.

Egyébként nálunk már nem igazán van jelentősége a farsangnak, gyerekem már kinőtt a jelmezbálas korból. Ovis és kisiskolás korában én is szorgalmasan gyártottam a jelmezeket, de akármennyit dolgoztam és voltam elégedett az eredménnyel, legtöbbször megelőztek bennünket a kölcsönzős jelmezesek. Tudjuk: nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. :(

A fánkról pedig már szóltam, nem igazán szeretem, a múltkor sütött egérke egy időre kielégítette az ilyen jellegű kívánósságomat. Még a képviselőfánk, amire igen-igen vágyom mostanában, amellett is az szól, hogy sütőben kell megsütni, tehát nem elképzelhetetlen, hogy amint időm engedi készítek belőle egy adagot.

Hozzávalók:

10 dkg darált dió

10 dkg porcukor
10 dkg liszt

10 dkg vaj (én fele vaj, fele zsír megoszlásban használtam, mert nem volt itthon elég vaj)

1 tojás

1 csomag sütőpor

csipet só

szóráshoz: diós porcukor (sima is jó)

Elkészítés:

A lisztet, sütőport, diót, porcukrot, sót összekeverem. Hozzáadom a puha (de nem folyós) vajat és zsírt, összegyúron a tojással. Két órára hűtőbe teszem egy zárható tetejű edényben (folpackba csomagolva is jó). A várakozási idő letelte után lisztes felületen átgyúrom a tésztát, majd 2 dkg-os gombócokat készítek, amiket sütőpapíros tepsire teszek. Kicsit távolabb egymástól, mert sülés közben terjeszkednek. 180 fokos sütőben sütöm, nekem elég volt 16 perc. A recept szerint az első 10 percben nem szabad kinyitni a sütő ajtaját. (Üvegajtós tűzhely tulajdonok előnyben, én is ott guggoltam és néztem mi történik.) Ha megsült, megszórom diós porcukorral. Melegen puha, hidegen ropogósabb, de mindkét állapotban  finom.

28 db készült ebből az adagból.

Eredeti recept: A négy alapíz szakácskönyve: Édes

Karácsonyra....

Néhány nappal ezelőtt sajnos nagy változás történt az életemben. Nagyon szomorú és rossz dolgok jöttek közbe..... Nehezen élem meg, borzasztó kétségbeesett vagyok. Több lett a teendőm és intéznivalóm, úgyhogy az elkövetkezendő időszakban  a blogolásra nem valószínű, hogy  jut idő és energia, főként új receptek feltöltésére. 

Az idei karácsony másképp fog alakulni nálunk -sajnos-, nem fogom tudni megvalósítani a terveimet.

Viszont a Kifőztük Karácsony elnevezésű adománygyűjtő kiadványban szereplő receptemet még nem tettem fel a blogra, úgyhogy most ezzel tudok a betérő olvasóknak szolgálni.

Nagyon egyszerű kis süti, a valóságban azonban mutatós. Az ötletadó -a sokak által ismert és kedvelt- méteres sütemény volt. Ha karácsony, akkor nálunk a dió és mák főszereplő valamilyen formában. Ebben a sütiben is ez a két domináns íz, krém helyett viszont lekvárt használtam.

Szeretettel ajánlom, főként azoknak, akik esetleg nem szeretik a bejglit, mint mi, de mégis szeretnének valami mákosat, diósat fogyasztani az ünnepen.

Hozzávalók:

8 db tojás

 8 púpozott evőkanál liszt

8 csapott evőkanál cukor

1 csomag 15 g-os sütőpor

 7 dkg darált mák

 7 dkg darált dió

 1 üveg (3,5 dl-es) sárgabarack lekvár

 20 dkg étcsokoládé

 5 evőkanál étolaj

Elkészítés:

Az 1 literes őzgerincformákat kizsírozzuk és liszttel meghintjük, hogy ne ragadjon bele a tészta. A tojásokat szétválasztjuk egy-egy edénybe. Kimérjük a lisztet és belekeverjük a sütőport. A sárgákat felverjük cukorral habosra. Beleszitáljuk a sütőporos lisztet, majd hozzáadjuk óvatosan kevergetve a kemény habbá vert fehérjét. Kettéválasztjuk a tészta alapot, egyik felébe darált mákot keverünk, másik felébe pedig darált diót. Egy-egy őzgerincformába simítjuk a keveréket és 180 fokra előmelegített sütőbe dugjuk. 10 percig sütjük 170 fokon, majd még 15 percig 160 fokon. (Tűpróba.)

Rácsra borítjuk hűlni, majd a gerinc minta alapján szeletekre vágjuk. Felváltva lekvározzuk (egy mákos, egy diós) a szeleteket és egymáshoz ragasztjuk őket. Két rudat készítünk, mind kettő 20-20 szeletből áll.

A csokimázhoz egy kerámia edénybe tördeljük a csokit, hozzáadunk 5 evőkanál olajat és mikróban összeolvasztjuk. Alaposan elkeverjük, hogy ne maradjon benne csomó. A süteményeket bevonjuk vele, villával csíkosra mintázzuk. Hűtőben dermesztjük, majd ferde szeletekre vágva tálaljuk.

 

Ha van lehetősége az itt járó kedves olvasók közül valakinek adakozni, és szeretné a fent említett kiadványt letölteni (amiben, az én receptemen kívül még számos nagyszerű, csodás képekkel kísért  recept van)- akkor ITT talál további információkat és útmutatást. 

Adventi süti 2./Habrudacskák

Folytatódik a karácsonyi sütik tesztelése. Ez a recept is régen sorbanáll, valakitől kaptam....  Gyermekem azt mondta ilyen feltétlenül legyen karácsonykor, mert nagyon finom. Maradék tojásfehérje felhasználásra is tökéletes. Mint mindig, most is meggyűlt a bajom a habzsákkal, annyira béna vagyok, nagyon nehezen tudok vele dolgozni. Nem is lettek túl formásak a rudacskák. A recepthez tartozó képen nem ilyen laposak, az enyémek inkább babapiskóta alakúak lettek. A csokiba nem mártogattam, hanem rácsurgattam kanállal, és megszórtam darált dióval.

Hozzávalók:

3 tojásfehérje

15 dkg  cukor

15 dkg darált dió

csipet só

7,5 dkg reszelt étcsoki+7-8 dkg a díszítéshez

1,5 ek kakaópor

1 ek étolaj

Elkészítés:

A tojásfehérjékhez adok egy csipet sót, majd kemény habbá verem, apránként hozzáadva a cukrot. A csokit lereszelem apróra, hozzáadom a kakaóport és a darált dió felét. Az egészet óvatosan összedolgozom és habzsákba kanalazom. Sütőpapíros tepsire csíkokat nyomok, majd 160 fokra előmelegített sütőben sütöm 25-30 percig. Akkor van kész, ha leválik a sütőpapírról. Hűlés után az egyik végét olvasztott csokival egyenletesen lecsurgatom és szórok rá bőven darált diót. 

A csokimázt így készítem: A csokit apróra tördelem, ráöntök 1 ek. olajat és mikróban összeolvasztom, kanállal átkeverem.

Finom ropogós rudacskák lesznek, számszerint 27 db-ot sikerült összehoznom.

Advent első sütije, karácsonyra tesztsütés 1.

Advent első vasárnapja van. Elkészítettem egy egyszerű asztali díszt, elhoztam a virágostól az ajtóra való kopogtatót.   Nem takarítással töltöttem a napot, pedig ráférne a lakásra. Vendégünk volt, intéznivalóimat rendeztem, főztem és   leteszteltem  a betervezett karácsonyi sütik közül az egyiket. Nagyon-nagyon régen kaptam a receptet egy nénitől, aki sajnos már nem él. Még egyszer sem sütöttem meg, de most eljött az ideje, karácsonyra ez lesz az egyik süti. Évekkel ezelőtt kóstoltam, de még emlékeztem az ízére. Nagyon egyszerű kis édesség, de éppen ilyenre van szükségem. A recept szerint sokáig friss marad. (Ez most nem derült ki nálunk, mert nem rég mentek el a vendégek és egy kis vég maradt, ami esetleg megéri még a reggelt.)

Hozzávalók:

3 tojás

5 ek liszt (kb. 6,5 dkg-nyi)

1 csapott kk. szódabikarbóna

2 ek napraforgó olaj

1 kk. őrölt fahéj

csipetnyi gyömbér

fél ek. kakaópor

fél kk. őrölt szegfűszeg

1 ek méz

7 dkg durvára darabolt dió

4+3 ek. cukor

Elkészítés:

A lisztet kimérem, belekeverem a szódabikarbónát, fahéjat, gyömbért, szegfűszeget, kakaóport. Felverem a tojásfehérjét 3 ek. cukorral. A tojás sárgákat kikavarom, beleteszem a mézet. 4 ek cukrot karamellá pirítok, méz sűrűségű legyen. A tojás sárgákhoz adom a lisztes keveréket, és beleöntöm a karamellt és a diót is. Az egészet összedolgozom. Sütőpapírral bélelt püspökkenyér formába öntöm, 170 fokra előmelegített sütőben sütöm. Kb. 10 perc sütés után leveszem a hőfokot kb. 150-160 fokra, így sütöm még 25-30 percig. Elzárom a sütőt és még 5 percig bent hagyom a sütit.

A pirított cukortól van egy jellegzetes íze a sütinek, ami gyerekkoromra emlékeztet. És egy érdekesség, ami lehet, hogy kivitelezési hiba:  találtunk evés közben grillázs darabokat, annak ellenére, hogy teljesen olvadt állapotban adtam a tésztához a karamellt. De nagyon izgalmassá tette a sütit. :)

Zserbó

Nagyon régen nem sütöttem zserbót. De most vendégeknek valami olyan süti kellett, ami viszonylag masszív és el lehet készíteni akár előre is, illetve mindenki szereti. Mivel hétvégén törtem  nagyobb mennyiségű diót, így adta magát, hogy ez süljön. Ezer éve ezt a receptet használom,   anyukámtól örököltem. A fotó   a maradékról készült, esti fénynél, de azért látszik, hogy viszonylag vékony tészta sok töltelékkel. Ha valaki nem szereti a gazdag tölteléket, akkor maradhat a sok recept által ajánlott 25 dkg diónál. Egyébként a cukrot nem szoktam mérni, illetve a lekvárt sem, az érzésből, ízlés szerint adagolandó.

Hozzávalók

a lapokhoz:

35 dkg liszt

2 dkg élesztő

kb. 1,5 dl tej

5 dkg cukor+1 tk. az élesztő futtatásához

10 dkg zsír

1 tojás

a töltelékhez:

40 dkg darált dió

1 kis üveg lekvár (sárgabarackkal a legfinomabb, de más ízű is megfelel)

5-6 púpos ek. porcukor (kóstolás alapján változtatható a mennyiség, ki mennyire szereti édesen)

a mázhoz:

15 dkg étcsokoládé

3 ek étolaj

Elkészítés:

A meglangyosított tejbe beleteszem a cukrot és belemorzsolom az élesztőt, hagyom felfutni. A lisztbe szórom a cukrot, elmorzsolom a zsírral, beleütöm a tojást, elkeverem és összeállítom az élesztős tejjel. (Ha szükséges még pici tej adható hozzá.) Három darabra vágom, cipóvá formálom és addig hagyom pihenni, míg ledarálom a diót. A dióhoz keverem a porcukrot. A tésztából három kb. 30*35 cm-es, 3-4 mm-es lapot nyújtok. Az elsőt sütőpapíros tepsire teszem, lekenem lekvárral, megszórom a cukros dió felével, kanállal lelapogatom a tölteléket. Ráteszem a második kinyújtott lapot, szintén megkenem lekvárral, rászórom a maradék tölteléket, amit szintén lelapogatok kanállal, esetleg kézzel. A harmadik nyújtott lapot is ráteszem. Megszúrkálom villával, és langyos helyen kb. 1 órán át kelesztem. 180 fokos sütőben sütöm 25-30 percig. Ha kihűlt a süti, akkor az apróra tördelt csokihoz hozzáöntöm az olajat és mikróban összeolvasztom, egyneművé kavarom kanállal, ráöntöm a tészta tetejére, elsimítom és hagyom dermedni. Hosszúkás szeletekre vágom. Nekem kb. 40 szelet lett belőle.

Vasárnapi torta

Direktbe nem igazán szoktam sütemény recepteket keresgélni, ugyanis van annyi receptem, ha minden héten mást sütök is igen soká érek a gyűjtemény végére. Ez a torta viszont új szerzemény. A Goodfood-on láttam meg és annyira gusztának találtam, hogy elmentettem, -majd egyszer megsütöm gondolattal- bár kicsit furcsának találtam a cukkinit a hozzávalók között.

Bevásárláskor láttam egészen kisméretű, zsenge cukkiniket, vettem belőle. Már jó néhány napja a hűtőben tartózkodtak, nem igazán tudtam mit készítsek belőle, de ma eszembe jutott az a bizonyos cukkini torta.

Változtattam az arányokon, nem tudom jól tettem-e, ez csak akkor derülne ki, ha az eredetit is megsütném. Először is rettenet sok a cukor, levettem belőle jócskán, az olajat is soknak tartottam, annak mennyiségét is csökkentettem. Adtam hozzá sütőport és szódabikarbónát és még így is elég tömör, sűrű tésztát kaptam. Milyen lehet anélkül?

A sütési időt is meg kellett emelni 20 perccel, mert 50 perc után még lágy volt a közepe. Viszont a csoki a tetején nagyon finom, a tejszíntől nem keményedik meg, hanem krémes marad.

Volt egy olyan gondolatom is, hogy muffin formában sütöm meg, de mégis tortaformában készült el. Talán legközelebb...

Hozzávalók:

35 dkg liszt

5 dkg kakaópor

14 dkg dió

1,45 dl olaj

30 dkg cukkini

20 dkg cukor

2 tk vanilia kivonat

6 g sütőpor

4 g szódabikarbóna

3 tojás

csipet só

tetejére:

10 dkg étcsokoládé

fél dl tejszín

Elkészítés:

A lisztbe keverem a szódabikarbónát, sütőport, sót, kakaót. A cukkinit meghámozom és lereszelem (kislyukú reszelőn), alaposan kicsavarom, kinyomkodom. A tojást villával felverem, hozzáadom a cukrot, vanilia kivonatot, olajat és végül a cukkinit. Mindezt belekeverem a lisztes alapba. A dióbelet sodrófával megdöngölöm és száraz serpenyőben enyhén megpirítom, majd hozzáadom a többi hozzávalóhoz. Mindezt zsiradékkal kikent, liszttel megszórt 22 cm-es tortaformába öntöm. Előmelegített 180 fokos sütőben sütöm 70 percig. Ha kihűlt,  csokimázzal vonom be, ami így készül: a csokit apróra tördelem, ráöntöm a tejszínt és mikróban pár pillanat alatt megmelegítem, alaposan átkavarom, hogy sima legyen és ráöntöm a süti tetejére. Jól mutat, ha lecsurog az oldalán.


Eredeti recept itt.

Lepény piskótával

Vége, nincs több, elfogyott. Ez volt az utolsó adag szilvánk, amit hasznosítani tudtam. Leszedtük még múlt vasárnap, mert a seregélyek ismét támadásba lendültek, elég sokat levertek, mire észrevettem. Főztem belőle dzsemet, levest stb., most utoljára pedig elkészítettem ezt a lepényt. (Maradt ki egy vödörrel, de az már kezdett levet engedni, abból pálinka lesz.)

Még van besztercei fajtánk, de azzal nem nagyon vagyok jó barátságban. Nem tudom miért?! Ha nagyon megkívánok majd valami szilvásat, abból még esetleg tudok készíteni.

A sütiről annyit, hogy az alja egy klasszikus lepény, ezt szoktam szinte mindig sütni, különböző gyümölcságyaknak használni. Aztán lekvár, darált dió, szilva, darált dió és a piskóta takaró. Anyukámnak is csomagoltam belőle, még éppen jutott, nagyon-nagyon gyorsan fogyott, annyira finom. Nem tömény, a szilva savanyúsága éppen megfelelő, a végeredmény egy kellemes ízű, omlós tésztájú süti.

Piskótatekercs

A piskóta tekercs nem egy bonyolult dolog, ugye? Én speciel szeretem sütni is, enni is, kedvencem a lekváros. Sokszor meg sem várom, hogy teljesen kihűljön a tészta, már kenem is meg és szeletelem, eszem. Ha hirtelen megéhezik az ember lánya vagy családja, gyorsan össze lehet dobni egy tekercset. Nem baj ha nem is sikerül olyan szépre a piskóta, úgyis feltekerjük. Nem kell vele bíbelődni, mint egy tortával vagy egyéb díszes sütivel. (Persze lehet extra változata a tekercsnek is, de most nem arról szólnék.)

Ezt a receptet kaptam, érdekesnek találtam, eltettem, hogy majd megsütöm. El is felejtkeztem róla. Kerestem valamit az újságok között és akkor a kezembe akadt a papír. Annyi gondom volt vele, hogy a napok óta halogatott diótörést kénytelen voltam megejteni, mert a hozzávalók között szerepelt. Szerintem van egy kis karácsonyi feeling-je.

Hozzávalók (nálam):

5 tojás
5 ek (csapott) cukor
1 vaniliás cukor
5 púpos ek. liszt
1 cs sütőpor

15 dkg darált dió
10 dkg vaj
2 ek durvára reszelt étcsoki
1 citrom héja
1 tk citromlé
4-5 ek házi szilvalekvár
1 ek fehér rum
1 ek porcukor

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztom, a sárgákat kikavarom alaposan cukorral, vaniliás cukorral. A fehérjét felverem kemény habbá, hozzáadom a sárgájához, majd beleszitálom a sütőporos lisztet és óvatosan összedolgozom. 30*40 cm-es, sütőpapíros tepsiben megsütöm 170-180 fokon, kb. 10. perc alatt.

Közben egy teflon serpenyőben lassú tűzön megolvasztom a vajat és enyhén megpirítom benne a darált diót. Átteszem egy tálba, hozzáadom a cukrot, csokit, citrom héját, levét, a lekvárt és a rumot, mindezt összekeverem.

A közben megsült piskótát még melegen -a sütőpapírt óvatosan lehúzom róla, majd visszateszem rá,   és azzal együtt-  szorosan feltekerem és hagyom kihűlni. (Itt fontos, hogy hideg legyen a tészta, mert vajas a krém, és a meleg tészta megolvasztaná a krémet.)

Ha kihűlt a tészta, óvatosan kitekerem és megkenem a krémmel, újból feltekerem. Porcukorral és reszelt csokival leszórom.

Hungária szelet

Nem tudom miért éppen Hungária a neve ennek a sütinek?! Régi kedvenc, évek óta sütöm. Dió van a tésztájában és a krémjében is.  Ha elkészítem a tölteléket, egy zárható edényben a hűtőben lehűtöm, könnyebb vele dolgozni. Nagyon ízletes, igazi házi jellegű sütemény.

Hozzávalók:

A tésztához:

5 db tojás

10 ek víz

20 dkg porcukor

10 dkg darált dió

20 dkg liszt

1 cs sütőpor

A krémhez:

2,5 dl tej

3 ek liszt

10 dkg margarin

5 dkg darált dió

20 dkg porcukor

2 ek fehér rum

A tetejére:

reszelt csokoládé

Elkészítés:

A tojássárgákat a porcukorral habosra keverem, hozzáadom az 5 ek vizet, majd tovább keverem, ismét 5 kanál víz, ismét kavarás. A liszttel elvegyítem a sütőport és hozzáadom a tojássárgákhoz. A fehérjéket felverem kemény habbá, szintén a tojássárgás alaphoz kutyulom. Kettéveszem a masszát, felébe teszem a 10 dkg darált diót. Egy kizsírozott, lisztezett (22X27 cm belméretű) tepsibe öntöm alulra a diós tésztát, rá pedig a sárga tésztát. 180 fokon (előmelegített sütőben) sütöm 20 percig.

Rácson hűtöm.

A krémhez felfőzöm a tejet a liszttel, kihűtöm. A margarint kikavarom a cukorral, beleöntöm a rumot és hozzáadom a darált diót. A kihűlt lisztes keverékhez adom és habosra kavarom. A kihűlt tésztára kenem, elsimítom,  csokoládét reszelek rá díszítésként.

Megjegyzés: A recept,   a tetejére olvasztott csokoládét ajánl, de én helyette a reszelt formát választom.

Ropogtassunk kekszet!

Egy ideje tervezem, hogy sütök valamilyen kekszet, volt is néhány recept megjelölve. Pénteken gyorsan átnéztem a  Gasztro aznapi postjait, és ott láttam meg a  Zsuzsi által készített kekszet. Minden hozzávaló volt itthon, úgyhogy azonnal el is készítettem.  Nagyon finom, ropogós, de nem kemény süti. Nálam 38 db lett ebből az adagból.

Hozzávalók:

10 dkg liszt

¼ kávéskanál szódabikarbóna
¼ kávéskanál sütőpor
¼ kávéskanál só
12,5 dkg puha vaj
15 dkg barnacukor
2,5 dkg kristálycukor
egy tojás
egy kávéskanál vanília kivonat
5 dkg durvára vágott dióbél
5 dkg apróra darabolt étcsokoládé
17,5 dkg zabpehely 

Elkészítés:

A vajat  -kézimixer segítségével- habosra kavarom a cukorral, vanilia kivonattal és a tojással.  A liszthez keverem a szódabikarbónát, a sütőport és a sót. A vajas masszához adom a lisztes keveréket, majd az apróra darabolt csokit , a durvára vágott diót és a zabpelyhet. Egynemű masszává dolgozom óvatosan. Kis golyókat formálok belőle, kb. diónyikat, sütőpapíros tepsire helyezem őket, és villával kilapítom őket. (Sütés közben nőnek, ezért ne rakjuk túl közel egymáshoz. ) 180 fokos sütőben sütöm kb. 10 percig. Amikor kiveszem a sütőből, nagyon lágy, törékeny az állaguk, ezért picit várok a tepsiből kiszedéssel, hogy hűljenek, és visszakeményedjenek. Rácsra teszem, hogy teljesen kihűljenek.

Nosztalgia süti3/Kürtős kalácska

A nosztalgia sütemények következő résztvevőjét mutatom meg. Már írtam arról, hogy gyerekkoromban nem volt túl nagy választék a süti skálán. Anyukám a pénztárcájukhoz mérten mindig készített valami egyszerűt, finomat, mint pl. ezt a  kürtős kalácsot.  Kelt tészátából sütötte, cirokszárra vagy kukoricaszárra csavarta a tésztát. Durvára aprított dió és kristálycukor keverékébe mártotta, ha nem jutott dióra, akkor csak cukrosan ettük.  Még most is van egy garnitúra rudacska, amit megkaptam tőle, bár már elég viseltesek, de még tudom használni. Szereznem kell majd újabbakat.

Hozzávalók:

2,5 dl tej

fél marék zsír (kb. 5 dkg)

1 marék cukor (kb. 10 dkg)

1/4 ek. só

1,25 dkg élesztő

1 tojás sárgája

liszt amennyit felvesz (kg. 50 dkg , fele rétes, fele finom)

kb. 15 dkg dió

1púpos ek kristálycukor

Elkészítés:

A hozzávalókból a kenyérsütőben tésztát dagasztok, majd duplájára kelesztem. Ha megkelt, téglalap alakúra nyújtom, kb. ujjnyi vastagságúra. 1 cm széles csíkokat vágok belőle. Cirokszárra (hossza kb. 14 cm) tekerem, tojással megkenem, durvára vágott dió és kristálycukor keverékébe mártom. Sütőpapíros tepsire teszem, hagyom még kb. 10 percet pihenni, majd előmelegített sütőben, 180 fokon sütöm.

Rózsa szelet karácsonyra

Nem szeretjük a bejglit, ezért nem is szoktam már sütni, viszont egyéb diós süti készül az ünnepre. Az eredeti receptet  egy picit átalakítottam, ezt a változatot írom le.

Hozzávalók:

a tésztához:

50 dkg liszt

20 dkg zsír

15 dkg porcukor

1 citrom héja és leve

1 cs sütőpor

1 tojás

1 ek kakaó

1,5 dl tejföl

a töltelékhez:

30 dkg darált dió

20 dkg porcukor

1 kis üveg barack lekvár

a mázhoz:

2 tojás sárgája

14 dkg porcukor

Elkészítés:

A liszthez hozzáadom a porcukrot, a sütőport, belereszelem a citrom héját. Összemorzsolom a zsírral, majd belefacsarom a citrom levét is, majd beleütöm a tojást, és a tejföllel összegyúrom a tésztát.

Három db-ra osztom, az egyikbe beledolgozom a kakaót.

Kinyújtom a lapokat és egy kikent, kilisztezett 22x28 cm belméretű tepsibe teszem az első sárga lapot. Megkenem lekvárral, a fél adag cukros dióval megszórom. Erre jön a barna lap, amit szintén lekenek lekvárral, és megszórom a maradék diós keverékkel. A tetejére a harmadik, sárga lap kerül. Megszúrkálom villával és beteszem az előmelegített sütőbe, 180 fokon, 30-35 percig sütöm. Ha kihűlt megkenem a sárga mázzal, amihez a tojássárgáját kikavarom a porcukorral.

Ízre hasonlít ez a süti egy picit a zserbóhoz, de a csoki máz hiányában mégis más .

Dióhab tallér

Maradék tojásfehérje felhasználáshoz kerestem receptet. Találtam is, de a süti nevét meg kellett változtatnom az alakjához. :)

Eredetileg: dióscsók, csokoládé szerpentinnel (forrás: Konyha magazin), de nem illethettem őket e névvel, mert nagyképűen hangzott volna. Így kereszteltem őkez dióhab tallérnak.

Hozzávalók (kb. 42-45 db-hoz):
3 tojásfehérje
15 dkg porcukor
30 dkg darált dió

díszítéshez:
5 dkg tortabevonó

A tojásfehérjét felverem kemény habbá, fokozatosan adagolom hozzá a cukrot. A végén belekerül a darált dió is. Sütőpapíros tepsibe nyomózsákkal halmocskákat készítek, majd előmelegített, 180 fokos sütőben sütöm kb. 15 percig.

Kihűlés után díszítem a felolvasztott csokival.

Tesztelésként is felfoghatom e sütést, ha a család is jóváhagyja, akkor karácsonykor újra próbálkozhatom vele.

Kakaós és diós csodakalács

Príma konyha egyik számában található a recept. Most egy picit megrepedt a kalács, de az ízén ez nem látszott.:))

Hozzávalók:

60 dkg liszt
2 dkg élesztő
8 dkg cukor
4 dl tej
csipet só
3 tojássárgája
2 evőkanál olaj

kenéshez egy tojás

töltelék:
kb. 15 dkg darált dió
3 ek kakaó
kb. 6 ek kristálycukor
10 dkg vaj

Elkészítés:

A hozzávalókból bedagasztom a tésztát, majd duplájára kelesztem. 6 cipócskára osztom, amit egyenként téglalap alakúra nyújtok, majd megkenem mindegyiket olvasztott vajjal, három lapot cukros kakaóval, 3 lapot pedig darált dió és cukor keverékével szórom le. Feltekerem a lapokat, mint a bejglit, így lesz 6 rudam. Hármas fonással megfonom és lesz két kalácsom. Tepsiben még 20 percet pihentetem. Lekenem tojással. Előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 35-40 perc alatt megsül.

Finom kalács, nagyon hamar eltűnik a tányérról. :))