Sonkás fokhagymaleves

Még mindig a takarékosság jegyében főzök. Ehhez a leveshez is volt itthon minden, nem kellett, hogy boltba menjek. Bár egy kis petrezselyem levél jól jött volna... A hó alatt, a fűszerkertben van, de soha nem próbáltam még fagyosan használni, szerintem nem lett volna túl gusztusos  kiolvadt állapotában.

Ez egy minimál fokhagyma leves, annyi a plusz benne, hogy füstölt sonkával ízesítettem.

Hozzávalók:

6 gerezd közép duci fokhagyma

175 g zsírszegény tejföl (ez volt itthon)

1 fél fakanálnyi zsír

kb. 10 dkg házi füstölt sonka

1 púpos ek. liszt

pici só

ízlést szerint fehér bors

ízlés szerint szerecsendió

Elkészítés:

A zsírt megolvasztom egy lábasban, átsütöm rajta a kis kockákra vágott sonkát. Nem sütöm túl, ne száradjon ki. Az enyhén átpirított sonkát kiszedem szűrőlapáttal egy tányérra. A visszamaradt zsiradékon megfuttatom a megtisztított és lereszelt fokhagymát, vigyázok, hogy ne barnuljon meg, mert akkor keserű lesz a leves. Egy liter vízzel felöntöm, óvatosan sózom. Ha felforrt a leves, a tejfölt kikavarom egy púpos ek. liszttel, felhígítom néhány merőkanál forró lével, majd beleöntöm a levesbe és habverővel átkeverem, kiforralom. Reszelek bele szerecsendiót, adok hozzá fehérborsot és hozzáteszem a sonkát is. Ha szükséges még lehet sózni, kóstolás alapján eldönthető. Tálaláskor pirított kenyérkockákat adok hozzá.

Sárgarépa utoljára (egyelőre)

Milyen gyakran fordulhat elő egy háziasszonnyal, (aki 7 napból minimum 6-ot a konyhában tölt) hogy olyan asztalhoz ülhet le, amelyen gőzölög a kész étel, -de nem ő főzte- és csak el kell fogyasztania? Akkor van rá esélye, ha meghívja az anyósa vagy anyukája vendégségbe…Vagy ha munkavacsorán vesz részt. Netalán anyák napján vagy házassági évfordulón elviszik egy étterembe... Esetleg, ha elmegy a család nyaralni....  Nem sírni akarok és mártírrá kikiáltani magam, és sorstársaimat,  csak kellett valami felvezető szöveg... :) 

Egyébként eszembe jutott erről a répasalátáról egy nyaralás, amikor all inclusive ellátásban volt részünk, és irtóra bírtam, hogy rengeteg étel volt, nem győztem válogatni. Az volt ám az élet!!!! (Hetente egyszer el tudnám viselni a svédasztalos kosztolást.) Mindenből csak egy kicsit szedtem és mindenféle finomat megkóstoltam. Ott ettem egy nagyon finom répasalátát… Nem volt abban semmi különleges, egyszerűen meg volt párolva, fűszerezve és meglocsolva olivaolajjal. Ez az én változatom már egy továbbgondolása, a krémfehérsajt plusz adalék hozzá. Nagyon finom csak simán pirított bagettel is, főleg a fűszeres vaj része. A fokhagyma és rozmaring pedig… Tudjátok, imádom!!! Nyúllal nagyon jó párosítás, de bármilyen sülthöz kiváló.

(Nem mondom, hogy a fotó figyelemfelkeltő, de sajnos nem tudok már este csodákat művelni, úgyhogy ilyen egyszerűen tudom  az ételt  bemutatni. Remélem, azért lesz, akinek felkelti az érdeklődését!)

Hozzávalók:

40 dkg sárgarépa

3-5 dkg vaj

3 gerezd fokhagyma

1 kis ág rozmaring

ízlést szerint krémfehérsajt vagy fetasajt, nálam kb. 5-8 dkg

só

fél kávéskanál cukor

Elkészítés:

A répát meghámozom, megmosom és vékony karikákra vágom. A vajat megolvasztom egy lábasban, kislángon, rádobom a répakarikákat, megszórom cukorral, sóval és elkezdem párolni. Felöntöm pici vízzel, a meghámozott és feldarabolt fokhagymát is hozzáadom. Az aprított rozmaringot is rászórom és készre párolom. (Én kuktában készítettem, kb. 8-10 perc alatt kész van.)

Ha puha a répa, egy tálra borítom és meglocsolom az alatta képződött szósszal, rámorzsolom a sajtot és már ehető is. Langyosan nagyon finom. 

A répacsokor kép innen.

Húsleves helyett

Reggel még azt hittem, hogy a dnk-s kenyeret fogom posztolni, de másképp alakult. A történet ott kezdődik, hogy kivettem egy egészben eltett csirkét a fagyasztóból, amihez hozzá volt csomagolva az aprólék és belsőség is. A csirkéből egy tepsis finomság készült, de mi készíthető az aprólékból már megint?! Húsleves nemrég volt, egyébként is kifogyott a levestészta tartalékom, reszelt tészta  vagy grízgaluska gyártásához pedig nem volt kedvem. Gondoltam felteszem főni a húst, majd menet közben jön valami mentőötlet. Jött is.... A férjem éppen a kertben szedte fel a sárgarépát és a petrezselymet és kimentem megnézni, hogy milyen lett a termés. (Nem vagyok elégedett, hiába a trágyázás, nagyon sokadosztályú zöldségeim lettek. Egyébként anyukámtól is kaptam hétközben egy nagy zacskó répát, csak az övé klasszisokkal jobb.) Tehát a figyelmem a zöldségekre irányult. Két jó nagy répát és két méretes petrezselymet, illetve két krumplit megpucoltam és kis szeletekre vágva hozzáadtam a leveshez. Ekkor dőlt el, hogy krémleves lesz ebédre. Ilyen már szerepel a blogon, mint utólag beugrott. Most viszont a feltéthez megsütöttem két-két szál répát, petrezselymet, rozmaringgal, fokhagymával. Hihetetlen, hogy ilyen egyszerű, alap hozzávalókból milyen isteni finom ételt lehet készíteni. Mielőtt bekanalaztam a levest, vágtam rá szárított csípős paprikát, hagytam, hogy kicsit kioldódjon az ereje, nagyon feldobta az ízét.

Hozzávalók:

1 adag csirkeaprólék+belsőség

2 nagy méretű sárgarépa

2 nagyobb petrezselyem gyökér

2 közepes krumpli

só

bors

1 ek. liszt

3 púpos ek. tejföl

a feltéthez:

2 sárgarépa

1 petrezselyem gyökér

4 gerezd fokhagyma

1 nagyobb ág rozmaring

1 löttyintésnyi olivaolaj

Elkészítés:

A megmosott húst vízben felteszem főni, ha felforrt lehabozom, majd sózom. Ha már majdnem megfőtt a húst, akkor a tisztított, megmosott, aprított zöldségeket is hozzáteszem. Készre főzöm. A húsokat kiszedem egy tányérra.  Rúdmixerrel pürésítem a levest. 1 ek. lisztet kikavarok csomómentesre tejföllel, higítom a forró levessel és behabarom, borsozom.

A feltéthez, míg fő a leves, meghámozom és megmosom a zöldségeket, fél ujjnyi csíkokra vágom. Egy sütőtálba teszem őket, enyhén sózom, meglocsolom olivaolajjal és öntök alá egy kis vizet. (Utólag jutott eszembe, hogy egy kis fehérbor is kitűnő lett volna hozzá.) A fokhagymát megpucolom és feldarabolom, a rozmaringot felaprítom és mindezt rászórom a zöldségekre, lefóliázom és bedugom a sütőbe. Én sütöttem a húst, tehát jó forró volt, kb. 200 fokos. Félig kész állapotig rajta hagyom az alufóliát, utána leveszem és úgy sütöm készre. 

Kacsasült

Az ősz jellemző jószágja nálunk a kacsa. Ilyenkor nőnek be és lehet levágni őket. (Ez nem jelenti azt, hogy télen nem eszünk  kacsát, de igen. Hiszen a fagyasztóba is kerül belőle.) Biztosan mindenkinek megvan a maga receptje -kacsasült vonatkozásában-, amire esküszik. Sülhet bárhogy, mi nagyon szeretjük. Most egy zöldfűszeres változat készült, kedvenc fokhagyma-rozmaring párosításommal, plusz kakukkfűvel. Bónusz az ízesített kacsazsír....

(Remélem télen is ehetek rozmaringos ételeket, ugyanis megpróbálom átteleltetni bent a lakásban a rozmaringot. Nem tudom fog-e nőni, vagy csak vegetál... Van valakinek tapasztalata ezzel kapcsolatban?)

 4-5 összetört, duci gerezd  fokhagymát,  2-3 ág aprított kakukkfüvet, 2 ág aprított rozmaringot, sót összekutyulok kb. 2 ek. olvasztott kacsazsírral , mindezt rákenem a megmosott, szárazra törölt húsra. Pici vizet is öntök a sütőtálba, s lefedem alufóliával.  Forró sütőben sütöm a combokat 200 fokon, időnként meg-megforgatva. Ha  puha a hús és  mind a két oldala szép, piros színűre sült, akkor késznek nyilvánítom.

Van kedvenc kacsás receptetek?

Fokhagymás, babos mártogatós

Mikor legutóbb pitát sütöttem, Gyermekem nem volt itthon. Hogy kárpótoljam a lemaradt élményekről, ismétlés következett. De most nem az  a     bizonyos kenyérfajta   a főszereplő, hanem, amit  ettünk hozzá-többek között- a babos mártogató.

Szintén Donna Hay könyvéből származik a recept, borzasztó egyszerű, és igazán illik mindeféle kenyérhez, akár piritóshoz is.

Hozzávalók:

240 g fehérbab (konzerv)

1 kisebb fej fokhagyma

1 tk őrölt kömény

2 ek olivaolaj

1 ek citromlé

só

néhány levél menta (kb. 8-10 db)

Elkészítés:

A babot levetől leszűröm, a fokhagymát gerezdjeire szedem és meghámozom. Minden hozzávalót egy edénybe teszek és botmixerrel pürésítem.

Krémes állagúnak kell lenni, olaj még adható hozzá utólag is.