a készülődés

Tegnap utaltam rá, hogy elkezdődött az ünneprehangolódás, előkerülnek a karácsonyi dekorációk, a kopogtató, asztaldísz és társaik. Ugyanakkor böngészem a recepteket, tervezem a menüt, a sütiket. De nem csak kellemes oldala van a készülődésnek, van bizony munka is. Pl. a diótörés. Már a néhány napja törtem egy nagyobb adagot, de használtam is belőle, illetve a férjem is mindig lopkodja, tehát inkább fogy a tisztított mennyiség, mint szaporodik. Ma egy újabb adagot törtem, aminek megint meg van a sorsa, illetve sütibe is használtam el. Úgyhogy jelenlegi raktárkészletem ismét minimális, ezért úgy tűnik a következő napok fix programja meg lesz. Van egy diófánk, ami valamennyit mindig terem. Egy hibája van szegénykémnek, nagyon kemény a héja a termésének. Csak kalapács alkalmazásával tudok hozzáférni a diógerezdekhez, viszont akkora erővel kell rácsapni a héjra, hogy szinte belepaszírozom a belet. De nem adom fel, el kell használni, azért terem. Viszont a tesómtól szoktam kapni minden évben egy láda szuper vékony héjú diót, amit gyerekjáték megpucolni. Ahhoz már diótörő kézikészüléket használok, sokkal jobban haladok vele. Sajnos ősszel, amikor még a fán, vagy alatta volt a termés, nagyon sok eső esett, és ez meg is látszik a dión. Viszonylag sok rossz van benne. Évek óta nem kellett vásárolnom diót, az ünnepekre illetve egy két hétköznapra sütött sütihez elég szokott lenni a megtermett mennyiség.

Ti hogy álltok a díszítéssel és egyéb feladatokkal? Diótörésben van sorstársam? (A balkezemen a bontóujjamon úgy fáj már a köröm. :))

Elkezdődött...

Advent első sütije, karácsonyra tesztsütés 1.

Advent első vasárnapja van. Elkészítettem egy egyszerű asztali díszt, elhoztam a virágostól az ajtóra való kopogtatót.   Nem takarítással töltöttem a napot, pedig ráférne a lakásra. Vendégünk volt, intéznivalóimat rendeztem, főztem és   leteszteltem  a betervezett karácsonyi sütik közül az egyiket. Nagyon-nagyon régen kaptam a receptet egy nénitől, aki sajnos már nem él. Még egyszer sem sütöttem meg, de most eljött az ideje, karácsonyra ez lesz az egyik süti. Évekkel ezelőtt kóstoltam, de még emlékeztem az ízére. Nagyon egyszerű kis édesség, de éppen ilyenre van szükségem. A recept szerint sokáig friss marad. (Ez most nem derült ki nálunk, mert nem rég mentek el a vendégek és egy kis vég maradt, ami esetleg megéri még a reggelt.)

Hozzávalók:

3 tojás

5 ek liszt (kb. 6,5 dkg-nyi)

1 csapott kk. szódabikarbóna

2 ek napraforgó olaj

1 kk. őrölt fahéj

csipetnyi gyömbér

fél ek. kakaópor

fél kk. őrölt szegfűszeg

1 ek méz

7 dkg durvára darabolt dió

4+3 ek. cukor

Elkészítés:

A lisztet kimérem, belekeverem a szódabikarbónát, fahéjat, gyömbért, szegfűszeget, kakaóport. Felverem a tojásfehérjét 3 ek. cukorral. A tojás sárgákat kikavarom, beleteszem a mézet. 4 ek cukrot karamellá pirítok, méz sűrűségű legyen. A tojás sárgákhoz adom a lisztes keveréket, és beleöntöm a karamellt és a diót is. Az egészet összedolgozom. Sütőpapírral bélelt püspökkenyér formába öntöm, 170 fokra előmelegített sütőben sütöm. Kb. 10 perc sütés után leveszem a hőfokot kb. 150-160 fokra, így sütöm még 25-30 percig. Elzárom a sütőt és még 5 percig bent hagyom a sütit.

A pirított cukortól van egy jellegzetes íze a sütinek, ami gyerekkoromra emlékeztet. És egy érdekesség, ami lehet, hogy kivitelezési hiba:  találtunk evés közben grillázs darabokat, annak ellenére, hogy teljesen olvadt állapotban adtam a tésztához a karamellt. De nagyon izgalmassá tette a sütit. :)

Zserbó

Nagyon régen nem sütöttem zserbót. De most vendégeknek valami olyan süti kellett, ami viszonylag masszív és el lehet készíteni akár előre is, illetve mindenki szereti. Mivel hétvégén törtem  nagyobb mennyiségű diót, így adta magát, hogy ez süljön. Ezer éve ezt a receptet használom,   anyukámtól örököltem. A fotó   a maradékról készült, esti fénynél, de azért látszik, hogy viszonylag vékony tészta sok töltelékkel. Ha valaki nem szereti a gazdag tölteléket, akkor maradhat a sok recept által ajánlott 25 dkg diónál. Egyébként a cukrot nem szoktam mérni, illetve a lekvárt sem, az érzésből, ízlés szerint adagolandó.

Hozzávalók

a lapokhoz:

35 dkg liszt

2 dkg élesztő

kb. 1,5 dl tej

5 dkg cukor+1 tk. az élesztő futtatásához

10 dkg zsír

1 tojás

a töltelékhez:

40 dkg darált dió

1 kis üveg lekvár (sárgabarackkal a legfinomabb, de más ízű is megfelel)

5-6 púpos ek. porcukor (kóstolás alapján változtatható a mennyiség, ki mennyire szereti édesen)

a mázhoz:

15 dkg étcsokoládé

3 ek étolaj

Elkészítés:

A meglangyosított tejbe beleteszem a cukrot és belemorzsolom az élesztőt, hagyom felfutni. A lisztbe szórom a cukrot, elmorzsolom a zsírral, beleütöm a tojást, elkeverem és összeállítom az élesztős tejjel. (Ha szükséges még pici tej adható hozzá.) Három darabra vágom, cipóvá formálom és addig hagyom pihenni, míg ledarálom a diót. A dióhoz keverem a porcukrot. A tésztából három kb. 30*35 cm-es, 3-4 mm-es lapot nyújtok. Az elsőt sütőpapíros tepsire teszem, lekenem lekvárral, megszórom a cukros dió felével, kanállal lelapogatom a tölteléket. Ráteszem a második kinyújtott lapot, szintén megkenem lekvárral, rászórom a maradék tölteléket, amit szintén lelapogatok kanállal, esetleg kézzel. A harmadik nyújtott lapot is ráteszem. Megszúrkálom villával, és langyos helyen kb. 1 órán át kelesztem. 180 fokos sütőben sütöm 25-30 percig. Ha kihűlt a süti, akkor az apróra tördelt csokihoz hozzáöntöm az olajat és mikróban összeolvasztom, egyneművé kavarom kanállal, ráöntöm a tészta tetejére, elsimítom és hagyom dermedni. Hosszúkás szeletekre vágom. Nekem kb. 40 szelet lett belőle.

Meggyes, piskótás krémdesszert

A tegnapi babapiskótából készült ez a desszert. Meg kellett állapítanom, hogy sajnos nekem valahogy nem jön be a mascarpone. Már   halkan, többször konstatáltam magamnak, de egyre jobban megerősödik bennem ez a vélemény. Így tejszínnel, tejföllel együtt pedig   brutál zsíros a végeredmény. (A család férfi tagjai persze elégedettek, ja nah, nekik jól működik az epéjük. ) Mostmár mindegy, ez már így készült. Jobban preferálom a tejes, főzött krémeket, úgyhogy majd készítek egy olyan verziót ezzel a remek piskótával. Persze nem akarom elvenni senkinek a kedvét, és nem szólom le saját termékemet, ezt csak így zárójelben írtam.
Szóval: van egy bizonyos citromos álom névre hallgató krém, amit egy ismerősöm szokott készíteni, nekem is leírta a receptjét, vagy kétszer már nálunk is előfordult. Ez a meggyes verziója lehetne, csak ebbe belekerült a mascarpone. Volt felbontva rumos meggybefőtt, abból turmixoltam a krémhez, illetve néhány szemet besorakoztattam a két réteg közé. Szerintem ennek a házi piskótának picit több idő kell a puhuláshoz. Úgy gondolom előző este érdemes megejteni az összepakolást és másnap ebédre, biztos tökéletes lesz. A forma, amit használtam 20*30 cm-es. A fotón az első kockát örökítettem meg, ennél egyenletesebben oszlik el a krém beljebb, és szebben látszanak a piskóták.

Hozzávalók:

22 db babapiskóta (nálam saját készítésű)

25 dkg mascarpone

2 dl tejszín

1 doboz, azaz 175 g tejföl

30 dkg rumos meggybefőtt

2-3 ek porcukor

3 tk Dr. Oetker zselatin fix

Elkészítés:

11 db piskótát teszek a forma aljára, mindegyiket kettétörve. Meglocsolom a befőtt levével. A tejszínt felverem 2 tk. zselatin fix-szel. A mascarponét összedolgozom a tejföllel, teszek bele 1 tk. zselatin fixet, 2-3 ek porcukrot (kóstolni kell, egyéni ízlés függő). A meggy felét összeturmixolom péppé és hozzáadom a krémhez, majd óvatosan beleforgatom a krémbe a felvert, kemény tejszínt is. Az első réteg piskótát megkenem a krém felével, majd a maradék meggyszemekkel kirakom. A következő sor piskóta is rákerül szintén kettétörve, szintén meglocsolva némi meggylével. A tetejére rákenem a maradék krémet. Hideg helyre teszem tálalásig. Kockára vágva szervírozom.

Töltött hústekercsek

Mekkora szerencse, hogy a "kolléganőknél" mindig van valami ihletet adó recept.  Ez a nap egy ilyen recept kölcsönzős nap.

Egy adag sertéskarajt vettem ki a fagyasztóból, hagytam, hogy olvadozzon, közben végeztem a dolgomat. Kicsit kiszaladtam az időből (rám esteledett), ezért már rántott szelethez (ami Gyermekem kedvence) nem volt hangulatom hozzáfogni. Viszont eszembe jutott, hogy nem túl régen láttam Duende-nél egy hústekercset, amihez kedvet kaptam. A hűtőben volt megbontva fetasajt, illetve maradt az előző bevásárlásról egy csomag szeletelt bacon. Így készült el az én verzióm. Kicsit sápadt a töltelék, a lilahagyma sem tudta élénkíteni, de nem akartam petrezselyemzölddel kivívni Gyermekem haragját, (pedig mutatósabbá tette volna a tekercset), így kimaradt belőle. Ízre viszont tökéletes lett. Kevés fehérbort öntöttem a hús alá a párolás kezdetén, illetve egy fél szárított erős paprikát is dobtam a párolólébe, nagyon jó ízt adott a húsnak mindkettő.

Hozzávalók:

80-90 dkg sertéskaraj (csont nélkül)

kb. 8 dkg fetasajt

7 szelet bacon

1 kisebb fej lilahagyma

só

bors

1-2 ek fehérbor

1 kisebb darab szárított csípős paprika

1 púpos ek. sertés zsír

Elkészítés:

A húst vastagabb szeletekre vágom (nekem 7 db-ot sikerült nyiszbálni belőle). Minden szeletet bevágok középen úgy, hogy szét tudjam hajtani, mint egy könyvet, és alaposan kiklopfolom őket. Sózom, borsozom. A sóval óvatosan kell bánni, mert a sajt is sós. A szalonna szeleteket kettévágom keresztbe és egymás mellé fektetem a kihajtott hús szeletre, morzsolok rá fetát, illetve szelek rá lilahagymát. A hús két szélét behajtom kb. fél cm-nyire és feltekerem. Spárgával betekerem és megkötöm. Mindegyik szelettel így teszek. Serpenyőben megforrósítom a zsírt és körbe megsütöm a hústekercseket, ha már megfelelő színt kaptak, akkor aláöntöm a bort és beledobom a szárított paprikát. Lefedve megpárolom, hagyom zsírjára sülni.  Ha puha a hús (kb. 20-25 perc alatt kész),  tányérra szedem, levágom róla a spárgát és ferdén felszeletelve tálalom.

Babapiskóta Flat-Cat módra

Olyan régen volt már nálunk valami réteges, piskótás, krémes dolog. Készülök a hétvégén valamit összehozni, ehhez a -régebben kinézett- babapiskóták kisültek. Flat-Catnél néztem ki, és nagyon örültem, hogy   ilyen ügyesen kikísérletezte. Igaz, a mennyiség nálam fele annyi lett,  (24 db) a formájuk sem tökéletes, de az enyémek. :) Fogom az ízesítést is variálni, illetve legközelebb már dupla adagot sütök. Köszönöm Flat-Cat! :)

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra, 7-8 percig sütöttem légkeveréssel, majd levettem a hőfokot 80 fokra és még 5 percig sültek szintén légkeveréssel. A színén már látszik, egyébként, ha jó. Picit hűltek a sütőpapíros tepsin, és utána tortalapáttal le tudtam választani a papírról.

A receptet itt megtaláljátok, semmit nem módosítottam rajta.