Piskótatekercs

A piskóta tekercs nem egy bonyolult dolog, ugye? Én speciel szeretem sütni is, enni is, kedvencem a lekváros. Sokszor meg sem várom, hogy teljesen kihűljön a tészta, már kenem is meg és szeletelem, eszem. Ha hirtelen megéhezik az ember lánya vagy családja, gyorsan össze lehet dobni egy tekercset. Nem baj ha nem is sikerül olyan szépre a piskóta, úgyis feltekerjük. Nem kell vele bíbelődni, mint egy tortával vagy egyéb díszes sütivel. (Persze lehet extra változata a tekercsnek is, de most nem arról szólnék.)

Ezt a receptet kaptam, érdekesnek találtam, eltettem, hogy majd megsütöm. El is felejtkeztem róla. Kerestem valamit az újságok között és akkor a kezembe akadt a papír. Annyi gondom volt vele, hogy a napok óta halogatott diótörést kénytelen voltam megejteni, mert a hozzávalók között szerepelt. Szerintem van egy kis karácsonyi feeling-je.

Hozzávalók (nálam):

5 tojás
5 ek (csapott) cukor
1 vaniliás cukor
5 púpos ek. liszt
1 cs sütőpor

15 dkg darált dió
10 dkg vaj
2 ek durvára reszelt étcsoki
1 citrom héja
1 tk citromlé
4-5 ek házi szilvalekvár
1 ek fehér rum
1 ek porcukor

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztom, a sárgákat kikavarom alaposan cukorral, vaniliás cukorral. A fehérjét felverem kemény habbá, hozzáadom a sárgájához, majd beleszitálom a sütőporos lisztet és óvatosan összedolgozom. 30*40 cm-es, sütőpapíros tepsiben megsütöm 170-180 fokon, kb. 10. perc alatt.

Közben egy teflon serpenyőben lassú tűzön megolvasztom a vajat és enyhén megpirítom benne a darált diót. Átteszem egy tálba, hozzáadom a cukrot, csokit, citrom héját, levét, a lekvárt és a rumot, mindezt összekeverem.

A közben megsült piskótát még melegen -a sütőpapírt óvatosan lehúzom róla, majd visszateszem rá,   és azzal együtt-  szorosan feltekerem és hagyom kihűlni. (Itt fontos, hogy hideg legyen a tészta, mert vajas a krém, és a meleg tészta megolvasztaná a krémet.)

Ha kihűlt a tészta, óvatosan kitekerem és megkenem a krémmel, újból feltekerem. Porcukorral és reszelt csokival leszórom.

Snidlingből is lehet...

Természetesen van még más hozzávaló is ebben a levesben a metélőhagymán kívül, de az a főszereplő. Meg kell, hogy mondjam nagyon drága leves!!!!! Na nem a hozzávalók ára miatt, hanem a járulékos költségek miatt. Eltörtem a mixer műanyag tartályát, levertem a pultról véletlenül (hála istennek a leves már nem volt benne). Lepattant belőle egy darab, illetve mosogatás közben vettem észre, hogy meg is repedt, tehát folyékony dolgok turmixolására már nem lesz alkalmas. (Nász ajándék volt…) És most esik le, hogy a másik tárgy is nászajándék volt!! Azt viszont fotózáskor borítottam fel, egy gyönyörű, egyedi üveg váza volt, számomra értéke felbecsülhetetlen. Húúú, rossz ómen…:(

Na de vissza a leveshez…..

Rengeteg a snidling a kertben, használom mindenféle mártáshoz, húsok, köretek, saláták ízesítésre, bagettbe,  de még mindig gyönyörű. Levest kívántam, és ez született meg. Leves betétként pedig Bianka sajtos gombócait használtam. (Recept itt.) Feleztem az ő adagját, igazán remek volt így együtt. Frissen sült zsemlével ettük.

Hozzávalók:

5 szál újhagyma

1 nagyobb csokor snidling

2 ek olaj

2 db tojásnyi méretű új krumpli

fél dl száraz fehér bor

2-3 dl zöldség alaplé

só

bors

1 ek liszt

1 doboz (175 g-os tejföl)

Elkészítés:

Az olajon a felkarikázott újhagymát megfonnyasztom, hozzáadom a snidlinget apróra vágottan, (hagyok a díszítéshez), azzal is párolom kicsit. Felöntöm borral, sózom, borsozom, beleteszem a vékonyra szeletelt krumplit és felöntöm zöldség alaplével, és vízzel. Készre főzöm, és pépesre turmixolom. A tejfölben elkeverem a lisztet, forró levessel hígítom és kikavarom, majd hozzáadom a leveshez és kiforralom. Közben elkészítem a gombócokat és belefőzöm a levesbe. Ha feljönnek a leves tetejére, még néhányat rottyantok rajta, és kész.

Aprított snidlinggel díszítem tálaláskor.

Zöldfűszeres bagett

A hétvégén igen aktív voltam péksütemény készítés terén. Sült gépi kenyér, zsemle és ez a bagett. Általában 40-45 dkg-nyi lisztből dolgozok, a kenyérsütő gép ekkora adaggal kényelmesen elbír. Elfogyott a tótkomlósi liszt, úgyhogy  finomliszt és rétesliszt keveréke játszott. Ilyen zöldfűszeres verziót még nem tettem fel a blogra, nagyon finom lett. Az állaga és az íze is kitűnő. A lilahagymát megfonnyasztottam olajban, megvártam míg visszahűl, akkor került a tésztába, az aprított fűszereket is azonnal hozzáadtam. Nem kevertem az ízeket nagyon, snidling, petrezselyem és lilahagyma voltak a trió tagjai. Két rúd készült belőle.

Hozzávalók:
10 dkg rétesliszt
35 dkg finomliszt
1 ek tejföl
fél tk só
1 tk cukor
3 ek olaj
2 dkg élesztő
2,5 dl víz

3 szál új lila hagyma
1 marék aprított snidling és petrezselyem levél (fele-fele arányban)

Elkészítés:

Az olajon megfonnyasztom a szeletelt lila hagymát. Hagyom hűlni. Kimérem a két fajta lisztet, beleteszem a kenyérsütő üstjébe, hozzáadom a sót, tejfölt. Langyos vízhez keverem a cukrot, belemorzsolom az élesztőt és hagyom felfutni. Ha kihűlt a hagymás, olajos keverék, az is hozzámegy a liszthez, a felfutott élesztővel együtt, majd a zöldfűszerek is. A kenyérsütő géppel megdagasztatom és hagyom az üstben duplájára kelni.

Lisztezett pultra borítom kelés után, két egyforma részre vágom. Téglalap alakúra nyújtom és bagett formára tekerem. Sütőpapíros tepsire teszem, bevágom néhány helyen a rudakat és hagyom pihenni kb. 20 percet. Közben előmelegítem a sütőt 200 fokra. Ha elérte a megfelelő hőmérsékletet és letelt a pihenési idő, beteszem a bagetteket, 10 percig 200 fokon sütöm, majd csökkentem a hőfokot 180-ra és még 20 percig sülnek . Rácson hűtöm őket.

és savanyítok

Az ételek tartósításának igénye szinte egyidős az emberiség történetével. E jellegű vágyak megvalósulása azonban nem egykönnyen válhatott realitássá, viszont a mélyhűtés üzemi méretűvé válása nagyban hozzájárult a háziasszonyok álmainak –miszerint friss, nem idény jellegű zöldségeket, gyümölcsöket is adhassanak családjuknak – beteljesüléséhez. Na de mi volt a mélyhűtés előtt? Például a savanyítás, amiről én most tulajdonképpen posztolnék.

Nem ismerem a művet, csak olvastam róla, amiből okosságot mutatok:

Az erdélyi fejedelem udvari szakácsmesterének könyvéből megtudható, hogy a 16. században, konyháinkban mindennapos volt a savanyúság készítése. Ettek salátát ecettel és a mai kedvencet az ecetes uborkasalátát is.

Érdekességként a receptje:

Ugorka saláta: az ugorkát szépen hámozd meg, szeldeld, tiszta meleg vizben fonnyazd ki, szedd ki szitára, had szivárkozzék le a vize, rakd tálacskában, annakutána eczetezd , borsold, faolajozd meg. Igy add fel.

Készült -a forrás szerint- fokhagymás változata is.

Az előző évszázadok háziasszonyai is, akárcsak én, meg akartak őrizni valamit a nyári frissességből, -az eltett dolgok ízére gondolok- illetve, az ételekhez kellemes ízű körítéseket tálalhattak.

Lippai János 1664-ben megjelent könyve többféle módját ismerteti a savanyításnak, érlelésnek pl. az uborkáét és sok más növényét is. Lippai -többek között- az articsókát, gyenge tököt, spárgát, zöldborsót is említi.

Tehát a savanyítás eljárása igen régi, mára a tartósítószerek jelentős használatával egészült ki, illetve az alkalmazott fűszerek köre is bővült.

Az én módszerem –mondhatom szerénytelenül- hagyományon alapszik, mert hogy Anyukám évtizedek óta használt receptjére eszküszöm. A sokak által nagyon-nagyon nem szeretett dunsztolásos eljárást alkalmazzuk, kopp-kopp-kopp (lekopogva) nem is romlott még meg savanyúságom.  

Lehet, hogy macerás, gőz is kerül a konyhában ( azért van az elszívó, hogy használjam), de nem kell egész évben ezt csinálnom, csak szezonálisan és akkor is annyit, amennyihez kedvem és időm van.

Íme a recept ha valaki esetleg érdeklődne:
(7 dl-es üvegeket használok)

Az üveg aljára friss kaprot teszek, friss, kis méretű, inkább zsenge vöröshagymát szeletelek (4-5 szeletnyit), szórok bele, egész borsot, koriandert, esetleg mustármagot (ezek opcionálisak, ha valakinek valami nem szimpi kihagyhatja, én is van, hogy maradok a kapor-hagyma duónál) . Egy ek. cukrot és egy tk. sót teszek bele, majd jöhetnek a lehetőleg apró,  alaposan megmosott uborkák. Fél dl 10 %-os ecetet öntök rá, majd feltöltöm vízzel. Alaposan rátekerem a fémcsavarókat az üvegekre és megforgatva megnézem, hogy nem engedi-e a vizet, ha igen másik csavarót teszek rá, újabb próba. Ha jól zár, mehet egy szendvics aljú edénybe, amit kibélelek -mondjuk- régi kiselejtezett konyharuhával. Feltöltöm az edényt annyi hideg vízzel, ami az üvegeket félig lepi el. Ne legyen több a víz, mert forraláskor kibugyoghat. Közepes lángon dunsztulom, kb. 50-60 percet. Ahogy átmelegszik az üvegben a lé, kis buborékok szállnak fel az üveg aljáról és a benne lévő uborka színe szép sárgára változik. Ha letelt a főzési idő, leveszem a tűzről a lábast,  a kamrába viszem és néhány réteg, szintén kiselejtezett ruhaneművel letakarom, (pl. régi törölköző, pléd stb.) , így hagyom kihűlni a lábasban az üvegeket. Másnap szárazra törölve az üvegeket, felteszem őket a kamra polcra.

Ropogós, ízlésünknek megfelelően savanyú uborkák készülnek így. Nekem ez a módszer bevált, ismerőseink is szeretnek hozzánk járni ecetes uborkát enni, és szívesen veszik ha kapnak ajándékba. :)

Az okosságot A négy alapíz szakácskönyve: Savanyú részében találtam.

Délutáni falatkák

 Nyári szünetben még nagyobb "gond", hogy mit főzzek, mert előre kell gondolkodnom, hogy másnapra is legyen esetleg betevő, vagy főétkezések között is legyen valami nassolni való Gyermekemnek. Nem kicsi már, tud készíteni magának ezt-azt, de azért az anyai gondoskodás jól esik neki is.

Leltároztam a fagyasztóban és találtam egy zacskó leveles tésztát, illetve trappista sajtot. Egy várólistás apróságot készítettem belőle. Több funkciós: esti meccsek alatt rágcsálható, előételnek és vendégvárónak is kitűnő, gyerekeknek tízóraira, uzsonnára szintén adható.  Krémsajtos tölteléke van, ami bármivel feldobható az idény zöldfűszerek közül. Én az egyik kedvencünket a snidlinget használtam hozzá. A forma is változhat, kinek mihez van kedve. Nálam csillag alakú készült.

Méretek: csillag kiszúró: 6,5 cm-es (csúcstúl-csúcsig mérve), 3 cm átmérőjű ásványvizes kupak.

20 db-ot tudtam kiszúrni a fél kg-os tésztából.

Hozzávalók:
500 g fagyasztott, leveles tészta (a friss, feltekert azért nem jó, mert vékonyabbra van nyújtva, mint ami ehhez kell)
15 dkg natúr krémsajt
10 dkg trappista sajt
1-2 tk tejföl
csipetnyi frissen őrölt bors
néhány szál snidling

Elkészítés: A tésztát kiolvadás után, lisztezett felületen fél cm vastagságúra nyújtom, kiszúrok belőle 20 db csillag formát. Ügyelve a legtakarékosabb anyagfelhasználásra. (A leeső maradékok is megsüthetők.) A kiszúrt formák közepére ásványvizes kupakkal egy jelölő kört nyomok, úgy hogy ne lyukasszam ki a tésztát. Sütőpapíros forró, előmelegített sütőbe dugom, 200-220 fokon sütöm, 10-12 percig. (Színét figyelem...)
Ha megsültek a csillagok, rácsra teszem őket, az ujjammal a jelölt kört benyomom, így alakul ki az üreg a tölteléknek. Hűlés után töltöm és megszórom reszelt sajttal.
A töltelék így készül: A krémsajtot kikavarom tejföllel, borsot tekerek bele, hozzáadok ízlés szerint a reszelt sajtból és aprított snidlingből. Habzsákkal töltöm be a formákba.

Ötletadó: Lajos Mari

Befőzök...

Vettem néhány kg meggyet, készült belőle dzsem és befőtt, illetve fagyi, tettem palacsintába és ettük nyersen is. Elfogyott....

Meggy van a palacsintában

Biztosan sokan ismerik az almás palacsintát. Az anyukák és nagymamák előszeretettel készítik. Nálunk is anyukám szokta főként. Arra az almás palacsintára gondolok, aminek a tésztájában van alma, nem pedig mint, töltelék. Nos, én az almát meggyre cseréltem. Tölteléknek már nem kíván bonyolult dolgot, lekvárimádók lekvárral ehetik, egyébként pedig csak kevés cukros fahéj mehet bele, rá. Esetleg cukros tejföllel rétegenként megkenve, átmelegítve mikróban, tortaként szervírozva is remek. Ki-ki maga döntse el, melyik verziót választaná.

Hozzávalók:

22  dkg  liszt

4 dl tej

1 dl buborékos ásványvíz

1 tk cukor

csipet só

kb. 1 ek. olaj+ az serpenyő kenéséhez

2 tojás

pici fahéj

 kb. 15 dkg magozott, friss meggy

Elkészítés:

A tojást kikavarom habverővel pici tejjel, cukorral, sóval. Apránként adagolom bele a lisztet felváltva a folyadékkal, közben kavargatom, hogy ne legyen csomós. A végén hozzáadom az olajat. Hagyom pihenni a tésztát , de ha nincs rá lehetőség, úgyis jó.

A meggyet levétől lecsöpögtetem, alaposan kinyomkodom, apróra vágom és közvetlenül sütés előtt belekavarom a tésztába, adok hozzá pici fahéjat. Enyhén olajozott serpenyőben,  - a szokásosnál vastagabb- palacsintákat sütök.
Megszórva fahéjas porcukorral isteni finom.

Megyjegyzés: Javaslom, ha valaki a saját palacsinta alaprecepjét használná, picit (csak egy picit) sűrűbb legyen a tészta, mint az átlagos palacsinta tészta, ugyanis a meggy víztartalma hígíthat rajta.
14 db palacsinta lett ebből az adagból, a sütőm 18 cm átmérőjű, a  merőkanál, amivel adagolok 6 cl-es.

Meggyre hangolva

Hűvös van, esett az eső, én pedig fagyit készítettem. Furcsa időzítés, de most van friss gyümölcs, amiből kísérletezhettem. Mint már említettem saját terméssel,  az idén nem igen büszkélkedhettünk, azt a keveset, ami termett,  megették a madarak. Viszont tudtam venni néhány kilónyi meggyet, amiből készült ez+az. Fagyi ügyben  Egycsipethez mentem segítségért, az ő eper fagyijából indultam ki. Joghurt nem volt itthon, ezért tejföllel helyettesítettem.

Fagyi gépem továbbra sincs, így ismét a gyakori kavargatás volt a megoldás. Krémesebb lett mint az első fagyim, -nyilván a hozzávalók miatt van-,  ízre is nagyon finom.  Lesz még folytatás....

Hozzávalók:
30 dkg friss meggy
1 doboz tejföl (12 %-os, 175 g-os)
2,5 dl tejszín
13 dkg cukor
fél citrom frissen csavart leve

Elkészítés:

A megmosott, kimagozott meggyet rúdmixerrel pürésítem. A tejfölt összekavarom cukorral, citromlével, hozzáadom a gyümölcspürét. A tejszínt felverem habbá és belekeverem a gyümölcsös masszába. Egy műanyag edénybe teszem, aminek van fedele és fagyasztóba dugom. Óránként átkeverem, összesen kb. 5X, hogy minél kevesebb jégdarab alakuljon ki. Gombócolás előtt szobahőrmésékleten állni hagyom néhány pillanatig, (viszonylag gyorsan olvad).

Kebab és csevap után szabadon/VKF 35.

Kata buzdított bennünket a szabadban való sütés-főzésre, akár grill, akár bogrács vagy  tárcsa, mindegyik segédeszköz részt vehet -a kiírás szerint- a játékban. Reggel még azt hittem eső lesz és másképp alakul a nap, de mire begyújtottuk a faszenet, megemberelte magát az idő és igen-igen meleg lett. Mi viszonylag ritkán főzünk kint, pedig van helyünk. Inkább az idő, ami határokat szab, legutóbbi hétvégéink is  foglaltak voltak, egyéb programok miatt.

Ha időt tudunk szakítani mégis a kerti főzésre, akkor szalonnát sütünk nyárson, vagy grillezünk csirkemellet, tarját, vagy darált húst. Bográcsban pedig jóféle pörköltek készülnek. Most én a grillt választottam. Darált húst használtam, sertésnek két részét, lapockát és combot. Fűszerezés után hagytam pihenni, mikor már megfelelő volt a faszén, kis rudakat formáztam a husiból és sorbaraktam őket a rácson. Folyamatos felügyelet alatt voltak, időnként megforgatva, szépen sültek.

Fondue-höz is szoktam készíteni több fajta szószt, mártást, salátát, ugyanígy teszek a grill partyk alkalmával is. Most is gyártottam néhány -csak kis mennyiségben- kiegészítőt. Amikor a husik kisültek, egy serpenyőt biggyesztettem a rácsra és zsiradékban -a kamrában lévő- apró újkrumplikat megsütöttem. A héten többször ettünk sült krumplit ilyen-olyan formában, nem tudom megunni!!

És a lényeg:

Hozzávalók:
1 kg darált hús (nálam vegyesen sertéscomb és lapocka)
1 fej hagyma
fokhagymás só
só
cayenne bors
fehér bors
1 tk mustár

Elkészítés:
A darált húshoz adom a fűszereket, sót, mustárt, belereszelem a vöröshagymát. Alapos keverés után hagyom pihenni. Sütés előtt rudakat formálok belőle, grill rácsra teszem  és faszénen megsütöm. Salátákkal, szószokkal tálalom.

Habos is, mákos is

Míg mások idény gyümölcsből készült pitéket, tortákat, krémeket, fagyikat készítenek, addig én a mákos-habos süti gondolatától nem tudok szabadulni. Már régóta kívánom és készülök megsütni, de most jutottam el odáig, hogy átgondoljam, hogyan s miként kellene kivitelezni. Adott volt a felbontott csomag mák, ami ha sokáig vár felhasználásra (még ha hűtőben is) könnyen megavasodik, volt fölösleges tojásfehérje is, már csak a töltelékhez használandó kötőanyagot kellett kiötölni. Sikerült!

Hozzávalók:

a tésztához:
15 dkg liszt
3,75 dkg zsír
5 dkg cukor
1 csapott tk sütőpor
2-3 ek tejföl
1 tojás sárgája
1 vaniliás cukor



a töltelékhez:
18 dkg darált mák
2 alma
3-4 ek cukor
4-5 ek lekvár (nálam most házi szilvalekvár)

a habhoz:
3 tojásfehérje
15 dkg porcukor

Elkészítés:

A lisztbe szórom a sütőport, vaniliás cukrot, cukrot és elmorzsolom   zsírral. Beleteszem a tojássárgát és összeállítom   tejföllel. Könnyen gyúrható tésztát kapok, amit pihentetés nélkül, azonnal kör alakúra nyújtok és kibélelek vele egy 23 cm-es kapcsos tortaformát, úgy, hogy nem csak az aljára teszek tésztát, hanem felhúzom az oldalára, hogy legyen egy kb. 1-1,5 cm-es pereme a sütinek. Megkenem lekvárral a tésztát.

Töltelék: A mákot megdarálom cukorral, belekeverem a lekvárt, majd a lereszelt almát is. Az így elkészült tölteléket rásimítom a lekvárral lekent tésztára. Előmelegített, 180 fokos sütőben sütöm 45 percig.

Közben,  felverem keményre a tojásfehérjét, apránként hozzáadagolom a cukrot. Egy edényben vizet forralok, ráteszem a vizes lábasra a tojáshabos tálat és továbbverem gőz fölött a fehérjét, míg egészen kemény és fényes lesz. Ez néhány perc, kb. 3-4 . Habzsákba töltöm és a megsült tortára kis halmokat nyomok, visszateszem a sütőbe 150 fokra, 10 percig.

Újkrumpli, kruton, zöldfűszerek

Annyira egyszerű, de borzasztóan finom!!!!

Anyukám folyamatosan ellát újkrumplival bennünket, a hétvégén sütöttünk belőle, isteni volt. Ma ismét megéheztem rá, de adtam hozzá krutont és megbolondítottam friss fűszernövényekkel ízesített olajjal. Fejenként egy nagy szelet kenyeret pirítottam, felkockáztam és hozzákevertem a még meleg, zsiradéktól leitatott krumplihoz. A frissen szedett zöldeket, új fokhagymával és olivaolajjal turmixoltam, remek ízt adott ennek az önállóan, vagy köretként is fogyasztható ételnek.

Hozzávalók 3 személyre:

80 dkg újkrumpli

3 nagy szelet kenyér

3-4 gerezd fokhagyma

1 csokor snidling

néhány szál kakukkfű

egy marék fodros petrezselyem levél

só

bors

olivaolaj

zsiradék a krumpli sütéséhez (ha van kacsa vagy libazsír, akkor az kiváló)

Elkészítés:

A vékonyan meghámozott   krumplikat megmosom, hasábokra vágom. Bő zsiradékban, időnként megkeverve  megsütöm. Közben megpirítom a kenyérszeleteket és felkockázom. A zöldeket, a fokhagymát felvágom, aprítógépbe teszem, meglocsolom kb. 2-3 ek olivaolajjal, sózom, borsozom és összezúzom. A kisült, zsiradéktól leitatott krumplit sózom, elkeverem benne a kenyér kockákat és rálocsolom a zöldfűszeres olajat.

Karalábé saláta

Nem saját termés a karalábé, amiből készült a saláta. Nem szoktam már ültetni, mert nem volt sikerélményem, fás példányokat neveltem. Ezért azt  a néhány darabot, amit időnként megkívánok, inkább megveszem. Egyébként a karalábét is nehezen emésztem, mint társait (karfiol, káposzta stb.), de néha-néha  megkockáztatom a fogyasztását. (Azért az egyes szám, első személy, mert a fiúk ezt a zöldséget sem szeretik.) Nagyon egyszerű elkészíteni, hamar megvan, amíg csöpög a joghurt, addig megfő a karalábé és ki is hűl. Nyári melegben hűsítő étel.

Hozzávalók 1 személyre:

2 db zsenge karalábé

2 doboz 175 g-os joghurt (lecsöpögtetve)

só

csipetnyi római kömény (elhagyható)

kapor

Elkészítés:

A joghurtot     sűrű szövésű anyaggal bélelt szűrőbe öntöm és hagyom a savót kicsöpögni. A karalábét meghámozom és vékony csíkokra vágom. Sós vízben megfőzöm, leszűröm és hagyom kihűlni. A kaprot felaprítom. A joghurtba keverem a kihűlt karalábé csíkokat, sózom, szórok bele összetört római köményt és aprított kaprot.  

Megjegyzés: Ha valaki nem szereti a kaprot, friss tárkonnyal is helyettesítheti.

Maci édes zsemléi

Raguleves utáni,  igazán kitűnő második fogás volt nálunk. Macinál láttam, elmentettem,   a meleg időjárás ellenére bekapcsoltam a sütőt és megsütöttem. A család egy kis lekvárt reklamált a közepéből.

A recept megtalálható itt, köszönet érte Macinak. :)

Annyit jegyeznék meg, hogy nálam a 180 fokos, légkeveréses sütés túl meleg volt, hirtelen sült. A második adagnál, levettem a légkeverést kb. 5 perc után, így teljesen tökéletesek lettek a zsemlék. Én 32 db-ra osztottam a tésztát.

Nyári céklaleves

A szakácskönyv nézegetés, olvasgatás számomra nagyon jó agykikapcsoló tevékenység. Olyankor csak úgy céltalanul nézelődöm, nem kell különösebben figyelni, pihen az agyam, elterelődnek gondolataim a problémákról. (Ilyenkor regényt, vagy tartalmasabb olvasmányt nem vehetek a kezembe, mert nem tudnék a tartalomra koncentrálni.)

A  minap is ilyen probléma elhárító, recept nézegetős tevékenységet folytattam, és rátaláltam erre a receptre, felkeltette az érdeklődésemet.  Soha nem gondoltam, hogy ecetes céklasalátából is készíthetnék levest. Volt itthon felbontva egy üveg cékla, már egy ideje pihent a hűtőben, ehhez a leveshez felhasználtam. Ebben a nagy forróságban, igazán hűsítő, remek étel lett belőle. Irtó egyszerű, éppen csak fel kell forralni az alapot, behabarni és jól behűteni.

Hozzávalók:

1 üveg (fél literes) ecetes céklasaláta 

2 dl tejszín

1 púpos ek liszt

só

csipetnyi őrölt kömény

cukor ízlés szerint

kapor ízlés szerint

Elkészítés:

A céklasalátát szűrőben lecsöpögtetem, és apró csíkokra vágom. 6 dl vízben felteszem forrni, öntök hozzá a céklaléből, sózom, cukrozom, köményt szórok bele. Közben a lisztet kikavarom a tejszínnel, illetve adok hozzá a forró levesből, csomómentesre kavarom és hozzáöntöm a felforrt alapléhez. Kiforralom, ha már meghűlt beteszem a hűtőbe , majd hidegen fogyasztom. Tálaláskor kaporral ízesítem.

Ötletadó: A négy alapíz szakácskönyve: Savanyú

Saját termésből

 

Szinte hihetetlen, hogy ennyi eső után, pillanatok alatt kiszárad a föld felső rétege. Bár felénk nagyon rossz minőségű agyagos a talaj, hiába az őszi intenzív szerves trágyázás, a minősége nem sokat javult. De azért "gazdálkodom" rajta több-kevesebb sikerrel...

Sertés húst sütöttem, sütőzacskóban, és szívesen ettem volna hozzá valami jó kis salátát. Még nem húztam föl az idén répát, fogalmam sem volt méretüket illetően. Egyébként  a fiúk, mint sok más zöldségért, a répáért sem rajonganak. Inkább csak én eszem, ezért módjával vetek csak,   a téli tárolását sem tudnám megoldani, úgyhogy a megtermett mennyiség,  a nyári szezonra elég.

Találtam már benne megfelelő méretű példányokat, szedtem néhány szálat. Fokhagymát is húztam föl, igaz még nem gerezdes, de isteni az illata. A lilahagyma ujjnyi vastag, éppen ideális. A petrezselyem zöldje pedig most a legszebb. Mindezekből állt össze a vacsorához tálalt, langyos saláta.

(Halkan megjegyzem, hogy egy személyesre készítettem az adagot, de a fiúknak is bejött, főleg a hagyma miatt. Megosztoztunk .... :) Ki érti őket??? )

Hozzávalók:

10 szál zsenge sárgarépa (vegyes méretű, egy és két ujjnyi vastagok)

4 szál  zsenge lila hagyma

1 diónyi méretű új fokhagyma

nagy csokor petrezselyem levél

oliva olaj

só

bors

2 ek fehérbor

fél dl víz

                                                       

Elkészítés:

A répát megmosom és óvatosan átkapirgálom késsel. Feldarabolom kb. 1,5-2 cm-esre darabokra. A fokhagymát szintén megmosom és felszeletelem. Serpenyőben olajon párolom a répát, a fokhagymával, sózom, borsozom, ráöntöm a bort,  a vizet és lefedve puhítom, majd a fedőt levéve, hagyom a levét elpárologni. (Nem kell trutyira főzni, csak éppen félroppanósra párolni.) Közben a megmosott lilahagymát felkarikázom, a petrezselyem levelet felaprítom. A répát langyosra hűtöm, majd hozzáadom a lilahagymát, a petrezselyem zöldet,  összekeverem és tálalom.

Egy, megérett a meggy, de.....

Csütörtökön, mikor lent voltam a kertben, még voltak éretlen szemek a meggyfán. Gondoltam hétvégére teljesen rendben lesznek, főleg, hogy javult az idő. Ma reggel felhúztam a kerti csizmámat, kezembe fogtam egy közepes méretű tálat és lemasíroztam a harmatos fűben a fához. Kővé meredtem... Egyetlen, igen jól láttam, egyetlen szem gyümölcs sem volt  a fán!!!!!!!!  Kétszer is megkerültem, de hiába, semmit nem maradt rajta.

Seregélyek-Thrini: 2:0. Azért ez az eredmény, mert tavaly is volt egy élményem. Abban az évben jobb volt a termés, nem tudtak mindent lezabálni, de jócskán megdézsmálták. Mikor észrevettem, hogy ideszoktak, próbáltam valami trükköt bevetni, hogy elriasszam őket. Van egy kerámiából készült szélcsengőm, levittem, felakasztottam egy magas ágra, -gondoltam- a hang majd elriasztja őket. Sajnos éppen azon az éjszakán volt egy nagy vihar, reggel rohantam le, és a földön találtam a szélcsengőt, megsérülve, néhány figura eltört. Lemondtam a madárriasztásról. Néhány kilónyi maradt a fán, azt gyorsan leszedtük.

Az idén viszont, eleve gyenge volt a termés az idő miatt, ráadásul betegeskedett is a fa, úgyhogy nem kellett  a mai sütihez használni belőle.

De nem hagytam kedvem szegni, meggy befőttet vettem elő, bár azzal  nem ugyanaz az eredmény.....

Tudtok esetleg valami tippet, hogy lehet a seregélyekkel elbánni? A feketerigó is szereti a meggyet?

(Még madár invázió előtt mentettem meg néhány szemet, a fejléc készítéséhez hét elején, akkor még nem gondoltam, hogy csak a fotó fog emlékeztetni az idei meggytermésre.)

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztom, felverem  a fehérjét kemény habbá. A sárgákat kikavarom cukorral. A lisztbe vegyítem a sütőport, kakaót és a darált mandulát, majd beleszitálom a tojáshabba és óvatosan hozzákeverem a habos sárgákat is. Kikent, lisztezett 23 cm-es tortaformában sütöm, 200 fokra felmelegített sütőben. Amikor beteszem a formát, leveszem a hőfokot 170 fokra és kb. 35 percig sütöm. Rácson hűtöm. Ha kihűlt a lap, kettévágom, megkenem lekvárral. A meggyet lecsepegtetem a levétől, apróra darabolom, kinyomkodom és egyenletesen elosztom a lekváron. A diót száraz  serpenyőben enyhén megpirítom, majd nyújtófával durvára töröm, rászórom a meggyre és befedem a másik tortalappal.

Az étcsokit 3 tk étolajjal mikróban megolvasztom, rácsurgatom a tortára. Nem hagyom simára, hanem kicsit borzasra igazítom kanállal. Hűtőben megdermesztem a mázat. Ha már megkeményedett, a tejcsokit egy tk. étolajjal felolvasztom, nylon zacskóba öntöm, pici lyukat vágok a zacskóra és berácsozom a étcsoki mázat.

Alkalmi tündér

Időnként vannak családomnak    kívánságai, megrendelései, amelyeket ha kis csúszással is, de   teljesítek. Meghallgatom, hogy mit szeretnének enni a fiúk, aztán idővel el is készítem az óhajtott ételeket, sütiket.  (Sajnos előfordul, hogy elfelejtem az ígéretet, de akkor van, aki figyelmeztessen.)  Gyermekem jelezte, néhány napja, hogy enne már valami csokisat. Nem fixáltuk le, hogy mi lenne az a bizonyos csokis dolog, én viszont eldöntöttem. A hűtőben volt már kb. 2 hete egy zacskó friss leveles tészta, beelőztem a szavatosságot és felhasználtam. A nem régen kapott segédeszközöket bevetettem, tészta csíkokat tekertem rá, kisütöttem 10 db rolót. Csokoládékrémet főztem és megtöltöttem vele a rolókat. Gyors, finom, csokis...

Hozzávalók:

275 g friss leveles tészta

szóráshoz porcukor

Krém:

5 dl tej

10 dkg csokoládé

4 dkg liszt

4 tojás sárgája

8 dkg cukor

1 cs. vaniliás cukor

Elkészítés:

A tésztát kitekerem és hosszában 10 db, kb. 1 cm széles csíkot vágok belőle, sütőrudakra tekerem őket. Sütőpapíros tepsiben, előmelegített 200 fokos sütőben sütöm, kb. 15 percig. Rácson hűtöm, majd töltöm krémmel és porcukrot szórok rá.

A krémhez felteszem forrni a tejet. A tojássárgákat kikavarom cukorral, vaniliás cukorral, és  liszttel. A kockára tördelt csokit megolvasztom mikróban. A felforrt tejhez öntöm lassan a tojásos krémet és az olvasztott csokit,  habverővel lassú tűzön besűrítem a krémet. Kihűtöm, majd habzsákba kanalazva megtöltöm a roládokat.

Első fagyim

                             

Anyukámtól kaptam tegnap este friss tojásokat, illetve hozott nekünk egy zacskó epret. Az eper sajnos nem náluk terem, ő is kapta a testvérétől és kóstolóval lepett meg bennünket. Vacsora után voltunk, már mindenki fullra ette magát, tehát az eper nem igazán csúszott. Mivel felénk rengeteg eső esett az elmúlt napokban, az eper víz tartalma igen magas volt.  Kevés esélyét láttam, hogy másnapig szépségük teljében maradnak. Sebtében fellapoztam egy szakácskönyvet, hogy milyen fagyit tudnék készíteni.   Találtam   egy tojásfehérjés változatot. A friss tojásnak ekkor örültem igazán. A tojásfehérjén, epren, cukron kívül nem kellett hozzá semmi más. Végtelenül egyszerű volt elkészíteni, mivel fagyi gépem nincs, az óránkénti kavargatás igényelt némi többlet munkát. A fiúknak nagyon ízlett.  Az eper nagy víz tartalma   egy pici sorbet jelleget adott a fagyinak.  Kipróbálom majd más gyümölccsel is. Addig is eszegetjük, ugyanis nagy adag lett belőle, kb. 20 gombócnyi.

Hozzávalók:

50 dkg eper

20 dkg porcukor

2 tojásfehérje

                               

Elkészítés:

Az epret megmosom, a szárát leszedem. Villával összetöröm. A tojásfehérjét felverem kemény habbá. Apránként, felváltva adom a kemény habhoz a cukrot és az eperpépet. A habos krémet fedeles edénybe öntöm és beteszem a fagyasztóba. Óránként átkeverem elektromos habverővel. Háromszor ismételem meg a keverést, majd hagyom teljesen megfagyni a krémet.

Recept: A négy alapíz szakácskönyve: ÉDES